Tarajos sül

A tarajos sül tudományos nevén Hystrix cristata, és az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjába tartozik, és a Hystrix nem típusfaja.

A világ egyik legnagyobb rágcsálója és a gyalogsülfélék között a legnagyobb.

A tudomány számára előszőr a svéd Carl Linnaeus, vagy nemesítése után Carl von Linné írta le 1758.-ban a Systema Naturae 10. kiadásában.

Eredeti elterjedési területe Észak-Afrika Szaharán kívűli területei, ugyanakkor Közép-Afrika bizonyos részein is megtalálható a Szubszaharai térségben Nyugat-Afikától Kelet-Afrikáig. Összesen 33-34 afrikai országban honos.

A teljes lista Algéria, Benin, Burkina Faso, Burundi, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Elefántcsontpart, Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea, Etiópia, Gambia, Ghána, Dzsibuti, Guinea, Bissau-Guinea, Kenya, Libéria , Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Dél-Szudán, Tanzánia, Togo, Tunézia és Uganda.
Egyiptomból már valószínűleg kihalt.

Érdekességképp, Olaszország szinte teljes területén, sőt, Szicília szigetén is megtalálható, ahova feltehetően az ókori rómaiak telepítették be.
Állítólag lehetséges, hogy a balkáni területeken is előfordul.

Neve olaszul porcospino vagy istrice, az Etióp-magasföld északi részén, Eritreában, valamint Tigré tartományban beszélt tigrinya nyelvben ቅንፈዝ ("qinfiz"), az ugyancsak Etiópiában beszélt amhara nyelven "jart". 

A ghánai akan nyelvben "kotoko"-nak nevezik, míg a Kenyában és Etiópiában beszélt Oromo nyelven "xaddee" a neve.

Testhossza körülbelül 60-93 cm közötti, a farka ráadásként 8 - 17 centiméter, súlya pedig 10-től 30 kilogrammig terjed. Feje tompa, cserébe az orra hegyes, lába és füle rövid, de attól még a hallása jó, több méterről is képes meghallani amint egy gyümölcs leesik. 

Ügyesen tud szaladni és a sűrű növényzetben ügyesen bújik el, de ha mégis valaki megtámadja, akkor fegyverek arzenálja áll a rendelkezésére, ugyanis szinte teljes testét tüskék borítják, köpenyként körülvéve az állatot.

A tüskék a fején hosszú tarajt képeznek, innen kapta a nevét. Háta közepétől a farkáig akár 35 centiméteresek is lehetnek ezek a védekezésre használt fekete-fehér karikás tüskék, és ezek sűrűn vannak tűzdelve visszahajló horgokkal, hogy ha valamibe beleakadnak, akkor csak nehezen lehessen kiszedni, sőt az áldozat minden mozdulatával egyre mélyebbre kerülnek annak húsába, viszont a tarajos sülről érintkezés után rögtön leválnak. Ráadásul egyes források szerint a tüskék baktériumokkal vannak ellátva, így gyorsan gennyesedő sebet tudnak okozni. 

Az állat farkán levő tüskék üregesek, ezek vibrálása zörgő hangot eredményez, ezzel figyelmezteti az ellenfeleit, hogy ne közelítsenek, ráadásul ilyenkor nagyobbnak is tűnik. 
Ha ez nem használ, akkor ellentámadásba indul, és az ellenfelét megtámadja hátsó felével, ahol a legvastagabb tüskéi vannak, és próbálja felnyársalni velük. Több esetről is tudnak, amikor ezek a védekezések oroszlánokat, leopárdokat, hiénákat, sőt embereket is megöltek.

Ezek után érthető okokból nincs sok ellensége.14Régebben híresztelték, hogy az állat képes arra, hogy tüskéit nyílként lője ki támadója felé, de a tudósok szerint ez inkább csak a tüskerázás alatt könnyebben leváló tüskék véletlenszerű szétszóródása, vagyis célzottan nem tud lőni vele.

Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Pécsi Állatkertben, és a Jászberényi Állatkertben, ugyanakkor a tiszaderzsi Kenguru Parkban is láthatjuk tüskés rágcsáló barátunkat. 

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyarul vagy angolul!

🦔Állatbemutató #131 | Tarajos sül - Állati phalanx!

Zookeepers: did you know? African Crested Porcupine facts & habitat! - #3 - [Planet Zoo]