Vaddisznó

A vaddisznó az emlősök osztályának a párosujjú patások rendjébe, ezen belül pedig a disznófélék családjába és a Suinae, vagyis a Disznó alcsaládba tartozik.

Természetes elterjedési területe hatalmas, vagyis Európa teljes területe az északi sarkkörtől egészen Afikáig, Észak-Afrika legészakibb részei, sőt a Nílus környékén egészen Dél-Szudán északi részéig, Ázsiában az Orosz Föderáció déli területeitől egészen Óceániáig, keleten beleértve Japánt délen pedig Srí-Lankát és Indonézia több szigetét. 

Emellett betelepített vagy elvadult-visszavadult populációi élnek Észak-Amerikában az Egyesült Államok több államában, Dél-Amerikában pedig Brazília, Paraguay, Uruguay, Argentína és Chile területein, Új-Guinea teljes területén és Ausztrália Északi és Keleti területein.

Korábban még nagyobbak voltak az elterjedési területei, megtalálható volt Európa egészében, beleértve Skandináviát, Afrikában Marokkótól egészen Egyiptomig a Szaharától északra minden területen és az Arab Félsziget teljes területén is.

Dél-Amerikába 1900.-ban telepítették be vadászati céllal, mára viszont nagyon elterjedt.
Az Egyesült Államokban ugyancsak a XX. század elején telepítették be, de ott tisztavérű populációi valószínűleg nem léteznek, mivel keveredett az elszabadult házisertésekkel, amelyeket az európaiak önmagukkal együtt telepítettek be az utóbbi néhány évszázadban.

Ilyen kevert, visszavadult populációk élnek Új-Zélandon, Új-Guineában, Ausztráliában, a túloldalon pedig Trinidadon és Puerto Ricoban is, és ezekre a helyekre már több száz évvel ezelőtt kerültek, viszont Hawain is vannak ilyen populációk, amelyekről azt mondják, hogy még 1 000 évvel ezelőtt kerültek oda, amikor a polinéziaiak betelepültek a szigetekre.

A tudomány számára Sus scrofa néven az 1758.-ban megjelent Systema Naturae X. kiadásában írta le előszőr Carl von Linné azaz Linnaeus.

Alfajainak száma 24 vagy 16, attól függ, milyen rendszerezést nézünk.

Habár van olyan rendszerezés is, amely szerint csak 4 alfaját ismerik el.

Eszerint a nominális alfaj Európában és Északnyugat-Afrikában honos, a cristatus alfaj Közép-Ázsiában és Indiában él, az ussuricus Észak-Ázsiában és Japánban, a vittatus pedig Indonéziában.

Na de ez vitatott, az előző 24 alfajos rendszerezés szerint a számunkra érdekesebbek a következők:

Előszőr is a nominális alfaj, az európai vaddisznó, amely hű a nevéhez, vagyis Európa nagy részén ez az alfaj él, azaz Franciaországtól Oroszországig terjed és ez a legelterjedtebb vaddisznó.

Magyarországon a Dunántúlon, az Északi-középhegységben és a Pilisben vannak a legnagyobb populációi, de gyakran előfordul az Alföldön is.

Ami érdekesség, hogy ebből származtatják a magyar jellegű sertéseket, a szalontait, a bakonyit és a mangalicát.

A házi sertést, vagyis az angol disznót amúgy 1777.-ben írta le a német biológus, a német állatorvostan úttörője, Johann Christian Polycarp Erxleben.

Számunkra egy másik érdekesebb alfaj a kaukázusi vaddisznó, amelynek az elterjedési területe a Kaukázus régió, a Kaszpi-tenger környéke, Anatólia és Irán északi része, Ukrajna, a Balkán-félsziget, Románia és Magyarország.
Vagyis a Kárpát medencében is honos, és a tudományos neve pedig Sus scrofa attila, és 1912.-ben írta le a brit zoológus Michael Rogers Oldfield Thomas.

Ez az alfaj nagyobb és világosabb, mint a nominális alfaj, és Románia néhai diktátorának, Ceausescunak, a medve mellett, ez az egyik kedvenc vadászzsákmánya volt.

Megjegyzem, habár mi kaukázusi vaddisznónak nevezzük, az angolok Kárpáti vaddisznónak, vagyis angolul Carpathian Wild Boar, lengyelül pedig a neve dzik huński, vagyis hun vaddisznó.

A 24-ből a kis-ázsiait, a korzikait és az Egyiptom-Szudán területén élt szennár-disznót mára már valószínűleg teljesen kiirtották.

Az alábbi videóban további információkat találasz.

🐗Állatbemutató #154 | Vaddisznó - Mangalica, bakonyi, szalontai és Attila