Az alaszkai vadjuh vagy Dall-juh (Ovis dalli) Észak-Amerika északnyugati részének hegyvidéki lakója. Fehér vagy barnás színezetével, hatalmas görbült szarvaival és sziklás élőhelyekhez való alkalmazkodásával a szubarktikus hegyvidékek egyik jellegzetes állata.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, az alaszkai vadjuh élőhelyeiért, alfajaiért, táplálkozásáért, ragadozóiért és hegyi életmódjáért nézd meg a videót.
Nézd meg az alaszkai vadjuhról szóló videót YouTube-on
Hó és sziklák között
Ha már tél van, legalább a videóban lássunk havat: a mai állat az alaszkai vadjuh, más néven Dall-juh (Ovis dalli), amely Észak-Amerika északnyugati részének szubarktikus hegységeiben él.
Rendszertani helye
Az alaszkai vadjuh az emlősök osztályába, a párosujjú patások rendjébe, azon belül a tülkösszarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába tartozó faj.
William Healey Dall emléke
Tudományos nevét William Healey Dall amerikai természettudósról kapta. A faj neve így nemcsak az állatra, hanem egy jelentős észak-amerikai kutató emlékére is utal.
Elterjedés
Előfordulási területe Alaszka, Yukon, az Északnyugati területeken található Mackenzie-hegység és Brit Columbia. Megtalálható többek között a Kluane, a Tatshenshini-Alsek és a Nahanni Nemzeti Parkok területén is.
Élőhely
Az alaszkai vadjuh a szárazabb élőhelyeket kedveli: havasi legelőket, sziklákat és köves helyeket. A sziklás terep nemcsak táplálkozóhely, hanem védelem is, mert a ragadozók nehezebben tudják követni ezeken a meredek, köves területeken.
Alfajok
Két alfaja ismert. Az északi alfaj, az Ovis dalli dalli, majdnem teljesen fehér. A délebbi alfaj, az Ovis dalli stonei, piszkos barna színezetű, szarván és hátsó combjainak belső felén fehér foltokkal.
Átmeneti állományok
A tudósok szerint a két alfajt nehéz élesen elkülöníteni egymástól. Vegyes csordákat is megfigyeltek, ahol fehér és barna egyedek élnek egymás mellett. Ezeket egyesek harmadik alfajként, Ovis dalli fannini néven említik, főként a Yukon területén lévő Pelly- és Ogilvie-hegységekben.
Genetikai különbségek
A mitokondriális DNS nem mutat egyértelmű molekuláris különbséget az alfajok között, de a nukleáris DNS vizsgálatai mégis alátámasztják bizonyos elkülönülésüket. A kanadai vadjuhval (Ovis canadensis) való kereszteződések tovább nehezítik az alfajok megkülönböztetését.
Színezet és szarvak
Színezete a fehértől a piszkos barnáig terjed. Szarva hajlott és sárgásbarna. A kosoknak nagy, erősen görbült szarvuk van, míg a nőstények szarva kisebb, karcsúbb és kevésbé görbült.
Méret
A kos testhossza elérheti a 130-180 cm-t, testtömege pedig 70-110 kg lehet. A nőstények általában kisebbek és karcsúbbak.
Táplálkozás nyáron és télen
Nyáron, amikor bőséges a táplálék, az alaszkai vadjuh sokféle növényt fogyaszt. Télen száraz, fagyott fűvel, ágakkal, mohával és zuzmóval táplálkozik.
Ásványok keresése
Főleg tavasszal ásványokban gazdag gödröket keres fel, és ezekhez akár sok kilométeres utakat is megtesz. Az ásványok nyalogatása létfontosságú, mivel télen a táplálék különösen szegényes.
Ragadozók
Főbb ragadozói a farkasok, prérifarkasok, fekete medvék és grizzly medvék. A fiatal állatokat a szirti sas is képes zsákmányul ejteni.
Társas élet
A hímek és nőstények többnyire külön csapatokban élnek, és csak a párzási időszakban találkoznak. Ez a hegyvidéki vadjuhakra jellemző életmód segíti őket abban, hogy hatékonyan használják ki élőhelyüket.
Szaporodás
A párzási időszak késő november és kora december között van. A bárányok májusban születnek, amikor a környezeti feltételek kedvezőbbek, és a táplálék is bőségesebbé válik.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő az alaszkai vadjuh életéből. A videóban részletesebben szó esik elterjedéséről, sziklás élőhelyeiről, alfajairól, táplálkozásáról, ragadozóiról és a zord hegyvidéki környezethez való alkalmazkodásáról.