A törpe víziló (Choeropsis liberiensis vagy Hexaprotodon liberiensis) Nyugat-Afrika esőerdeinek és mocsarainak ritka, rejtőzködő lakója. Bár a nílusi víziló kisebb rokonának tűnik, életmódja jóval szárazföldibb és magányosabb.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, a faj különleges rendszertanáért, erdei életmódjáért, veszélyeztetettségéért, szaporodásáért és állatkerti szerepéért nézd meg a videót.
Nézd meg a törpe vízilóról szóló videót YouTube-on
Egy cuki kis „törpe”
A törpe víziló (Choeropsis liberiensis vagy Hexaprotodon liberiensis) a vízilovak családjába tartozó párosujjú patás. Bár neve alapján aprónak tűnhet, valójában csak nagyobb rokonához, a nílusi vízilóhoz képest kicsi.
Nemének egyetlen élő képviselője
A törpe víziló nemének egyetlen élő képviselője és egyben típusfaja is. Legközelebbi ismert rokona a már kihalt madagaszkári törpe víziló.
Elterjedés
Nyugat-Afrika esőerdeiben és mocsaraiban őshonos. Főleg Libériában található meg, de kisebb állományai élnek Guineában, Sierra Leonéban és Elefántcsontparton is.
Rejtőzködő életmód
A törpe víziló ritka, félénk és többnyire éjszakai állat. Nyugat-Afrika kevésbé látogatott őserdeiben él, ezért vadonban nehéz megfigyelni. A természetkutatás is csak a 19. század végén fogadta el széles körben létezését, korábban sokan mesebeli állatnak vagy kitalációnak tartották.
Veszélyeztetett faj
Az IUCN a „veszélyeztetett” kategóriába sorolja. Becslések szerint a vadonban kevesebb mint 3000 példány él. Legfőbb veszélyforrása élőhelyeinek elvesztése, mivel az esőerdőket egyre nagyobb mértékben irtják.
Vadászat és élőhelyvesztés
Az őslakosok is vadásszák, mert húsát ízletesnek tartják, és gyakran a vaddisznóéhoz hasonlítják. Libériában, fő elterjedési területén az orvvadászat is jelentős. A polgárháborúk, a természetes ragadozók és a populációk elszigetelődése szintén rontják a faj túlélési esélyeit.
EDGE-lista és védelem
2007-ben az EDGE-lista, vagyis az evolúciósan különleges és globálisan veszélyeztetett fajokat összegző program, a törpe vízilovat az első tíz közé sorolta. Sierra Leonéban a Gola Nemzeti Parkban található védett állománya.
Rendszertani viták
Általánosan elfogadott, hogy a törpe víziló a vízilófélék közé tartozik, de nemzetségi besorolása máig vitatott. Egyes rendszerezők a Choeropsis nembe helyezik, mások a Hexaprotodon nembe sorolják. Akárhogy is, a zoológusok egyetértenek abban, hogy nemének egyetlen élő faja.
A vízilovak rokonsága
Korábban úgy gondolták, hogy a vízilófélék közeli rokonságban állnak a disznófélékkel és a pekarifélékkel. Az utóbbi évek kutatásai azonban arra utalnak, hogy a vízilovak legközelebbi rokonai a cetek, vagyis a bálnák és delfinek. A két csoportnak körülbelül 60 millió évvel ezelőtt közös őse lehetett.
Ősi vízilovak és kihalt rokonok
A legkorábbi ismert valódi víziló a 16-8 millió éves, afrikai származású Kenyapotamus lehetett. Madagaszkáron és a Földközi-tenger szigetein is éltek kihalt törpe vízilófajok, de ezek nem a mai törpe víziló közeli rokonai, hanem a nílusi víziló neméhez köthetők.
Nem „összement” víziló
A szigeteken élő, zsugorodott vízilófajokkal ellentétben a mai törpe víziló nem egyszerűen összement forma, hanem ősi tulajdonságokat őrző különálló faj. Valódi mérete miatt talán nem is teljesen pontos törpének nevezni.
Megjelenése
A törpe víziló megjelenésében hasonlít nagyobb rokonára, de arányai eltérőek. Négyujjú állat, rövid, vastag lábakkal, tömzsi, nehézkes testtel. Magassága a nílusi vízilóénak körülbelül fele, testtömege pedig annak nagyjából egynegyede.
Méretek és színezet
Magassága körülbelül 75-100 cm, hossza 150-175 cm, testtömege 180-275 kg. Szőrtelen bőre zöldesfekete vagy sötétbarna, majdnem fekete, hasa pedig világosabb, krémes-szürke színű.
A „véres izzadság”
A nílusi vízilóhoz hasonlóan a törpe vízilónak is van különleges testnedve, amelyet gyakran „véres izzadságnak” neveznek. Valójában nem vér és nem izzadság, hanem vöröses bőrvédő váladék, amely feltételezések szerint fertőtlenítő és fényvédő hatású.
Alkalmazkodás az erdei élethez
Csontváza vékonyabb, hátvonala púposabb, ami segíti a sűrű erdei növényzetben való haladást. Testéhez képest lába és nyaka hosszabb, feje kisebb. Szemei, fülei és orrnyílásai nem annyira a fej tetején helyezkednek el, mint a nílusi vízilónál, ami arra utal, hogy kevesebb időt tölt mély vízben.
Járás az erdő talaján
Lábfejei keskenyebbek, lábujjai jobban szétterülnek, és kevésbé úszóhártyásak. Ezek a tulajdonságok a puha, nedves erdei talajon való mozgást segítik.
Vízhez kötött, de szárazföldibb
A törpe víziló jobban alkalmazkodott a szárazföldi életmódhoz, mint a nílusi víziló, de továbbra is vízhez kötött. Orrnyílásait és füleit erős izmok zárják el merülés közben. Gyorsan kiszáradó bőre miatt rendszeresen vízbe kell mennie.
Élőhely és társas viselkedés
Jellemzően trópusi esőerdők mocsaraiban és kisebb folyóiban él. A nílusi víziló nagy csordáival szemben a törpe víziló többnyire magányos, vagy nagyon kis csoportokban, gyakran párokban él. Egy kis csoport állhat hímből és nőstényből, vagy nőstényből és borjából.
Territórium és mozgás
Ha két idegen egyed találkozik, többnyire kikerülik egymást, és nem kezdenek verekedni. Az átlagos hím territóriuma körülbelül 1,85 km², a nőstényé 0,4-0,6 km² lehet. Általában néhány napot tölt egy helyen, majd továbbáll.
Üregek és pihenőhelyek
Megfigyelték, hogy part menti üregekbe húzódik, de nem tudni biztosan, hogy ezeket maga vájja-e, vagy más állatok üregeit használja. Az sem ismert, hogy az üregben való pihenés általános viselkedés-e a fajra, vagy csak néhány egyedre jellemző.
Napi ritmus és táplálkozás
Késő délután és este aktívabb, a nap nagy részét pihenéssel tölti. A sűrű aljnövényzetben taposott ösvényeit más erdőlakó állatokkal is megosztja. Naponta körülbelül 6 órát táplálkozik.
Mit eszik?
Növényevő. Táplálékának nagy részét a fákról lehullott gyümölcsök, páfrányok, valamint bokrok és cserjék levelei teszik ki. Táplálékszerzés közben farkát ide-oda mozgatja, miközben folyamatosan szórja ürülékét.
Szaporodás
Vadonban szaporodási szokásait máig nem tudták részletesen megfigyelni. Állatkertekben általában monogám párban tartják. Ivarérettségét 3-5 éves korban éri el, a nőstények termékeny időszaka körülbelül 35 naponta ismétlődik.
Párzás és vemhesség
A vemhesség körülbelül 190-210 napig tart. A nílusi víziló kizárólag vízben párosodik, a törpe víziló azonban vízben és szárazföldön is párosodhat, és ez az ellésre is igaz. Általában egy borjú születik, de ikrek is előfordultak már.
A borjú fejlődése
Az újszülött törpe víziló szinte azonnal képes úszni. Születési tömege 4,5-6,2 kg, a hím borjak általában kissé nehezebbek. Az elválasztás 6-8 hónapos korban történik. Az anya naponta körülbelül háromszor tér vissza borjához, hogy megszoptassa, és szoros kapcsolatot ápol vele.
Fogságban és állatkertekben
Fogságban 30-55 évig is élhet, vadonban valószínűleg ritkán éri el ezt az életkort. 1970 és 1991 között a fogságban tartott példányok száma megkétszereződött, ezért a faj fennmaradása jelenleg valószínűbb fogságban, mint a vadonban.
Fajmentő szerep
Veszélyeztetettsége miatt állatkerti tartása fajmentő tevékenység lehet. További előny, hogy kisebb férőhelyet és medencét igényel, mint a nílusi víziló. Jelenleg a világ közel 140 állatkertjében több mint 300 törpe víziló él, közülük 120-130 Európában. Először a Berlini Állatkertnek sikerült szaporítani 1921-ben.
Magyarországon is látható
Magyarországon a győri Xántus János Állatkertben, a Nyíregyházi Állatparkban és a Szegedi Vadasparkban látható törpe víziló.
Érdekességek és legendák
Libériában „vízi tehénnek” is nevezik. Félénk és rejtőzködő természete miatt még a helyiek is alig ismerik. Egyes népmesék szerint a törpe víziló szájában fényes gyémánt található, amellyel éjszaka a sűrű erdőben eltévedt embereket vezeti biztonságba.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő a törpe víziló világából. A videóban részletesebben szó esik rendszertanáról, rokonságáról, erdei életmódjáról, veszélyeztetettségéről, szaporodásáról, állatkerti szerepéről és különleges legendáiról.