A mandrill, vagyis a Mandrillus sphinx a világ egyik legfeltűnőbb majomfaja, és az emberszabású majmok után a legnagyobb ma élő majom. Élénkpiros és kék arcbarázdái, színes hátsó része, erőteljes testfelépítése és hatalmas hordái miatt szinte lehetetlen összetéveszteni bármely más főemlőssel.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, a mandrillok színes jelzéseiért, óriási hordáiért, társas viselkedéséért és természetvédelmi helyzetéért nézd meg a videót.
Nézd meg a mandrillról szóló videót YouTube-on
Nem pávián, hanem mandrill
A mandrill (Mandrillus sphinx) az óvilági majmok közé tartozó cerkófféle. Sokáig a páviánok rokonaként emlegették, és külsőre valóban emlékeztethet rájuk, de a genetikai vizsgálatok alapján a Mandrillus nem a mangábékkal külön testvérvonalat alkot, és csak távolabbról rokon a valódi páviánokkal.
Legközelebbi rokona a drill, amellyel együtt alkotja a Mandrillus nemet. A két faj élőhelyét többek között a Sanaga folyó választja el egymástól, ezért természetes körülmények között nem osztoznak ugyanazon a területen.
Esőerdők színes óriása
A mandrill Közép- és Nyugat-Afrika esőerdeinek lakója. Kamerun, Gabon, Egyenlítői-Guinea, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság északnyugati peremvidékén fordul elő. Elsősorban őserdőkben és másodlagos erdőkben él, de előfordulhat galériaerdőkben, folyók közelében, hegyvidéki területeken és megművelt tájak közelében is.
A világ egyik legfeltűnőbb emlőse
A mandrillt könnyű felismerni élénk színeiről. Orrnyerge és ajkai pirosak, az orr két oldalán világoskék barázdált részek húzódnak. Háta sötétbarna, enyhén zöldes árnyalattal, hasa világosabb, szakálla sárgás, fülei feketék, mögöttük szürke folt látható.
Nemcsak az arca látványos: a hátsó része is vörös, bíbor és kék színekben pompázik. A fiatalok világosabbak, a kifejlett hímek pedig különösen erőteljes színezetűek.
Miért ilyen színes?
A mandrill élénk színei valószínűleg kommunikációs szerepet töltenek be. Az esőerdők mélyén, ahol kevés a fény és a lombkorona között átszűrődő fények foltokban villódznak, a harsány színek segíthetnek jól látható jeleket küldeni a fajtársak felé.
A domináns hímek színei erősebbek lehetnek: vörösebb arcot és hátsó részt, nagyobb heréket, több mellkasi mirigyváladékot és erőteljesebb testalkatot mutathatnak. Ha egy hím elveszíti dominanciáját, ezek a jellegzetességek részben visszafordulhatnak.
Nagy test, erős ivari kétalakúság
A mandrill erős nemi kétalakúságot mutat. A hímek jóval nagyobbak, világosabbak, hosszabb szemfogakkal rendelkeznek, és erőteljesebb színezetük van. A nőstények testhossza általában 50-65 centiméter, a hímeké 65-95 centiméter, ehhez rövid, 7-12 centiméteres farok kapcsolódik.
A hímek tömege gyakran 20-28 kilogramm, míg a nőstények többnyire 10-12 kilogramm körüliek. Ezzel a mandrill az emberszabású majmokat leszámítva a legnagyobb ma élő majomfajok közé tartozik.
Mindenevő, de sok magot fogyaszt
A mandrill mindenevő. Tápláléka gyökerekből, gumókból, gyom- és gyógynövényekből, magvakból, gyümölcsökből, rovarokból, gombákból és apró gerinctelenekből állhat, de alkalomadtán madarakat, tojásokat, rágcsálókat, békákat és kisebb gerinceseket is elfogyaszthat.
Más főemlősökhöz képest sok magot eszik, és a kifejlett hímek egyes kemény magvak héját is képesek átharapni. A gyümölcsöket is kedveli, de mivel nem kiváló mászó, gyakran a földre hullott gyümölcsöket fogyasztja.
Óriási hordák
A mandrillok nagy, több száz egyedből álló hordákban élhetnek. Ezek a csoportok meglepően stabilak, és nem egyszerűen kisebb csoportok laza összeverődésének tűnnek. A gaboni Lopé Nemzeti Parkban megfigyelt mandrillhordák átlagosan több száz egyedből álltak, egyes csoportok pedig 800-nál is több tagot számláltak.
A mandrillhordák matrilineáris családi csoportokból épülnek fel, vagyis a nőstény rokoni vonalak különösen fontosak a társadalmi szerkezetben. A domináns nőstények a csoport központjában helyezkedhetnek el, és fontos szerepet játszanak a társas kapcsolatok fenntartásában.
Hímek, rang és illatjelölés
A felnőtt hímek nem mindig állandó tagjai a hordáknak. Gyakran akkor csatlakoznak, amikor a nőstények fogékonyak, majd a ciklus végén távoznak. A domináns hímek ilyenkor inkább a csoport központjában mozognak, az alacsonyabb rangú hímek pedig gyakrabban a peremterületeken tartózkodnak.
Mind a hímek, mind a nőstények mellkasi mirigyeik váladékával dörzsölik és jelölik a fákat, ágakat. A váladék kémiai információkat hordozhat az egyed neméről, koráról és rangjáról, és területi funkciót is betölthet.
Ápolás és társas kapcsolatok
A mandrillok ápolják egymást, még akkor is, ha ebből nem származik azonnali hasznuk. Az alacsonyabb rangú egyedek gyakran más, szintén alacsonyabb rangú mandrillokat választanak ápolási partnernek, ezzel csökkenthetik a kockázatot és időt nyerhetnek, ha egy dominánsabb egyed támadna.
Szaporodás és fejlődés
A párzás többnyire a száraz évszakban, június és szeptember között történik. A vemhesség átlagosan 175 napig tart, és az utódok rendszerint január és március között születnek. Az újszülöttek körülbelül 640 grammosak, többnyire csupasz bőrűek, némi fehér szőrrel és sötét hajcsomóval a fejen, illetve a gerinc mentén.
A következő hónapokban kialakul felnőttkori szőrzetük és arckifejezésük, majd az anya 6-12 hónapig szoptatja őket. A nőstények körülbelül ötéves korukra kezdenek szaporodni, míg a hímeknél a felnőtt méret és a teljes ivari jelleg később alakul ki.
Ragadozók és védekezés
A mandrillokra leopárdok, szirtisasok, koronás sasok és akár csimpánzok is vadászhatnak. Kísérletekben megfigyelték, hogy leopárdmodellek láttán a mandrillok fára menekültek, míg sasmodellek esetén fedezékbe húzódtak. A domináns hímek viselkedése különösen magabiztos lehet: egyes esetekben nem menekülnek, hanem figyelik a fenyegetést.
Eszközhasználat és életmód
A mandrillok nappali majmok, nagyjából napi tíz órát töltenek ébren. Megfigyelték náluk az eszközhasználatot is: fogságban például botokkal tisztították magukat. Vadon gyakran változtatják az alvásra használt fáikat.
Veszélyeztetettség és védelem
A mandrillt az erdőirtás és a vadászat is veszélyezteti. A Természetvédelmi Világszövetség a fajt sebezhető kategóriába sorolja, és szerepel a CITES I. függelékében. Gabont a faj egyik legfontosabb fennmaradt menedékének tekintik, mert alacsony népsűrűsége és kiterjedt esőerdei jó lehetőséget adnak a mandrillok védelmére.
Állatkertekben viszonylag gyakori faj, és a fajmegőrző programok fontos szerepet játszanak fennmaradásában. Az európai mandrilltörzskönyvet a Budapesti Állatkertben vezetik.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő a mandrill különleges világából. A videóban részletesebben szó esik a faj rendszertanáról, elképesztő színeiről, óriási hordáiról, rangsoráról, illatjelöléséről, ragadozóiról és arról is, hogyan próbálják állatkertekben és természetvédelmi programokban megőrizni ezt a látványos főemlőst.