Az okapi (Okapia johnstoni) Afrika egyik legkülönlegesebb és legtitokzatosabb nagytestű emlőse. Bár csíkos lábai miatt sokáig erdei zebrának hitték, valójában a zsiráffélék családjába tartozik, és a zsiráf egyetlen ma élő közeli rokona.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, az okapi felfedezésének izgalmas részleteiért, rejtőzködő életmódjáért, szaporodásáért, különleges alkalmazkodásaiért és természetvédelmi helyzetéért nézd meg a videót.
Nézd meg az okapiról szóló videót YouTube-on
Új év, különleges állattal
Az okapi (Okapia johnstoni) az emlősök osztályába, a párosujjú patások rendjébe és a zsiráffélék családjába tartozó faj. Nemének egyetlen ma élő faja, és a zsiráf legközelebbi élő rokona.
Rejtőzködő afrikai nagyvad
Az okapi rejtőzködő, erdei életmódot folytató afrikai állat. A nagytestű afrikai vadak közül az egyik legkésőbb felfedezett faj, mivel sűrű esőerdőkben él, és rendkívül óvatos.
Nevének eredete
Neve a helyiek o'api elnevezéséből ered. Tudományos nevének második tagja felfedezője, Sir Harry H. Johnston brit közép-afrikai gyarmati tisztviselő emlékét őrzi.
Élő kövület
Az okapit gyakran ősi típusú zsiráfként emlegetik. Csontozata és életmódja sokban hasonlít a harmadidőszakban élt zsiráfősökéhez, ezért sokszor az „élő kövületek” közé sorolják.
A felfedezés története
Henry Morton Stanley már hallott az állatról a Belga Kongóban található Ituri-esőerdő felfedezése közben, de tévesen „atti” néven jegyezte fel. Később Sir Harry Johnston figyelmét is felkeltette a leírás, és 1899-ben expedíciót vezetett az esőerdőbe.
Erdei zebra vagy erdei zsiráf?
A wambutti törzs tagjai egy barna, szamárra emlékeztető, csíkos lábú állatról meséltek Johnstonnak. Ő eleinte úgy vélte, hogy valamiféle erdei zebráról lehet szó. A Londonba küldött bőrdarabok alapján először lófélének hitték, később azonban a koponyák vizsgálata bizonyította, hogy valójában zsiráfféle.
Tudományos leírás
A tudományos leírást Philip Lutley Sclater készítette el. Az okapi így végül nem erdei zebraként, hanem a zsiráffélék különleges, erdei képviselőjeként került be a tudományos irodalomba.
Elterjedés
Az okapi bizonyíthatóan csak a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, a Kongó-medence sűrű esőerdőiben él a vadonban. Elképzelhető, hogy a szomszédos Uganda, Szudán, a Közép-afrikai Köztársaság és Kamerun határvidékein is előfordul.
Élőhely és magasság
Az okapi az 500-1000 méteres tengerszint feletti magasságot kedveli. Sűrű, zárt esőerdőkben él, ahol rejtőszínei kiválóan segítik az álcázásban.
Megjelenés
Alapszíne csokoládébarna, pofája az orr kivételével szürkés. Mellső és hátsó lábain, valamint farrészén vízszintes, krémszínű csíkozás látható. Ezek a csíkok segítik, hogy a sűrű erdő fény-árnyék mintázatába olvadjon.
Méret
Alkata némileg lószerű. Testhossza mintegy 2-2,5 méter, marmagassága 1,5-2 méter körüli. Farka csapott, 30-40 cm hosszú, testtömege pedig 200-350 kg között mozog.
Fülek, nyak és szarvak
Fülei nagyok, nyaka a kérődzőkre jellemzőnél hosszabb, de a zsiráfétól messze elmarad. A hímeknek bőrrel borított, kissé hátrahajló szarvszerű képződményeik vannak, amelyek hossza nem haladja meg a 15 cm-t. A tehenek általában valamivel nagyobbak a bikáknál, de nincs szarvuk.
Magányos életmód
Az okapik többnyire magányos, rejtőzködő állatok. Területeik átfedhetik egymást, de tartós csapatokat nem alkotnak. A hímek általában nagyobb területeket ellenőriznek, mint a nőstények.
Területjelölés
Birtokaik határát vizelettel és nyakuk fákhoz dörzsölésével jelölik. Egymás társaságát nem feltétlenül kerülik, alkalmanként közösen is táplálkozhatnak, de nem alakulnak ki állandó csoportok.
Kommunikáció
A faj társas életéről leginkább fogságban tartott egyedek vizsgálatai alapján tudunk. A vokális kommunikációnak fontos szerepe van, még az anya és utóda kapcsolatában is.
Táplálkozás
Nappal aktív, jól bejárt ösvényeit követve táplálkozik. Leveleket, gumókat és hajtásokat fogyaszt. Étrendjében körülbelül 100 olyan növényfaj is szerepel, amely az ember számára általában mérgező.
Hosszú, ügyes nyelv
Hosszú, fekete nyelvével ragadja meg a kiszemelt táplálékot. A zsiráfhoz hasonlóan nyelve rendkívül ügyes eszköz, amellyel leveleket és hajtásokat húz magához. Az ásványi anyagokat vöröses, kénes, sós agyagból pótolja, főként itatóhelyek közelében.
Udvarlás és párzás
A vadonban társas életük leginkább a párzásra és az azt megelőző udvarlásra korlátozódik. Állatkerti megfigyelések szerint az udvarlás kölcsönös szimatolásból, körkörös mozgásból és nyalogatásból áll, majd a hím nyakát kinyújtva, fejét dobálva és egyik lábát előretartva bizonyítja dominanciáját.
Vemhesség és borjú
A vemhesség körülbelül 440 napig tart. A nőstények sűrű bozótosban hozzák világra egyetlen utódjukat, általában augusztustól októberig. A borjú 14-30 kg közötti súllyal születik, és alig fél órán belül képes felállni, röviddel később pedig járni is.
Rejtőzködő kölyökkor
Az első napokban a borjú anyját követi, majd az anya rejtekhelyet keres számára. Ez a „fészek” körülbelül két hónapig szolgál a borjú lakhelyéül. Veszély esetén a kicsi megmerevedik, anyja pedig vadul ront a támadóra. A ragadozók elkerülése érdekében ebben az időszakban a borjak alig szopnak és nem ürítenek bélsarat.
Fejlődés
A rejtőzködés hónapjai alatt a kis okapik gyorsan nőnek, majd hamarosan csatlakoznak anyjukhoz. Az elválasztás 6 hónapos korban történik, de a borjak akár egyéves korukig is szophatnak. A bikák szarva ebben az időszakban jelenik meg.
Ivarérettség és élettartam
Az állatok körülbelül 3 éves korukra érik el kifejlett méretüket. A nőstények körülbelül 1,5 évesen, a hímek nagyjából 2 évesen válnak ivaréretté. Fogságban az okapi akár 30 évig is élhet.
Veszélyeztetettség
A Természetvédelmi Világszövetség 2013 óta veszélyeztetettként tartja számon a fajt. A populáció csökkenését leginkább az erdőirtás okozza, de nagy károkat jelent a vadászat is. Természetes körülmények között az okapik életét eddig csak kevéssé tanulmányozták.
Állomány és védelem
A világon élő okapik számát körülbelül 10 000 egyedre becsülik. A Kongói Demokratikus Köztársaságban folyó természetvédelmi munka eredményeként 1992-ben létrejött az Okapi Vadrezervátum, amelyet 1996-ban felvettek az UNESCO világörökségi listájára.
Okapi Vadrezervátum
A kongói polgárháború a rezervátumban dolgozókat és az élővilágot is veszélyeztette. A rezervátum központjában, Epuluban okapikat tenyésztő állomás található, amelyet a Kongói Természetvédelmi Intézet és a Gillman International Conservation irányít több nemzetközi partner támogatásával.
Virunga Nemzeti Park
2006-ban a Virunga Nemzeti Parkból is okapik jelenlétét jelentették. 1959 után ez volt az első hivatalos észlelés a parkban, majd 2008-ban a Wildlife Conservation Society egyik automatikus kamerája is lefényképezett egy okapit a területen.
Állatkertekben
Az okapi állatkertekben nem túl gyakori. Európában csak néhány tucat helyen tartják, Magyarországon pedig jelenleg sehol sem látható.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő az okapi különleges világából. A videóban részletesebben szó esik felfedezéséről, elterjedéséről, rejtőzködő életmódjáról, táplálkozásáról, szaporodásáról és természetvédelmi helyzetéről.