Az emu (Dromaius novaehollandiae) Ausztrália egyik legismertebb madara, a strucc után a világ második legnagyobb madárfaja. Röpképtelen, de rendkívül kitartó futó, amely hatalmas távolságokat képes megtenni táplálék és víz után kutatva.
Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, az emu különleges testfelépítéséért, párzási szokásaiért, hímekre háruló költéséért, vándorlásaiért, kulturális szerepéért és a híres „emuháborúért” nézd meg a videót.
Nézd meg az emuról szóló videót YouTube-on
Visszatérés Aorakiba
Az emu (Dromaius novaehollandiae) a madarak osztályába, a struccalakúak rendjébe, azon belül az emufélék családjába tartozó faj. Egyes rendszertani besorolások a kazuárfélék közé sorolják. Ausztrália egyik legismertebb röpképtelen madara.
Élőhely
Ausztrália füves területeinek, szavannáinak, eukaliptuszerdőinek és bozótosainak lakója. Sivatagos területeken is előfordulhat, de ezeket többnyire eső után keresi fel, amikor hirtelen bőségesebbé válik a táplálék.
Elterjedés
Majdnem egész Ausztráliában elterjedt, de a trópusi erdőkből hiányzik, az erdőkben és a sűrűn lakott keleti parton ritkább. Tasmaniából a helyi alfajt az ember a 19. században kiirtotta, viszont betelepítették a Kenguru-szigetre és a Mária-szigetre.
Alfajok és kihalt rokonok
Az emunak több alfaja ismert. A délkelet-ausztrál törzsalak mellett északi és délnyugati formákat is elkülönítenek, a tasmaniai emu pedig kihalt. Közeli rokonai voltak a Kenguru-szigeti emu és a fekete emu is, de ezek már a 19. század elején eltűntek.
A világ második legnagyobb madara
Jelenleg az emu a strucc után a világ második legnagyobb madara. Magassága 150-190 cm, tömege 30-60 kg. A tojók általában valamivel nagyobbak és sötétebbek a hímeknél.
Erős lábak
Háromujjú, rendkívül erős lábainak és fejlett medenceizmainak köszönhetően akár 50 km/h sebességgel is képes futni. Bár nagytestű, könnyebb, mint a sisakos kazuár.
Röpképtelen testfelépítés
Lapos szegycsontja miatt röpképtelen. Szárnya csökevényes, mindössze körülbelül 20 cm hosszú, és hosszú, szürkésbarna, durva, lecsüngő tollazata nagyrészt elrejti.
Tollazat és hővédelem
Tollazata laza szerkezetű, a külső tollak elnyelik a napsugárzást, míg a belső rétegek szigetelik a bőrt. Ez lehetővé teszi, hogy az emu még a legmelegebb napszakokban is táplálék után járjon. Vedlés után tollazata sötétebb, majd a napsütés hatására barnásra fakul.
Fej és nyak
Nyakának felső része csupasz, alsó részén gyér tollazat található, fejének egy része világoskék színű. Nyakán gyakran kétoldalt vastagabb, sötétebb csík húzódik.
Hangja
A párzási időszakban jellegzetes, messzire elhangzó doboló hangot ad, amelyet felfújt légzacskója erősít fel. Mély hívóhangja akár 2 km-re is elhallatszhat, emellett röfögő és sziszegő hangokat is kiadhat.
Kitartó vándor és jó úszó
Az emu nagyon kitartó futómadár. Bár röpképtelen, hatalmas távolságokat képes megtenni, a gyűrűzött példányok akár 500 km-re is elvándorolhatnak. Emellett kiváló úszó, a széles folyók sem jelentenek számára komoly akadályt.
Nappali életmód
Nappali madár, de hajnalban és kora este a legaktívabb. A nap nagy részét táplálkozással tölti. Forró napokon dél körül árnyékba húzódik, szárnyai felemelésével hűti magát, erős hőségben pedig liheg.
Különleges légzés
Az emu szervezete jól alkalmazkodott a száraz és forró környezethez. Légzése során az orr szerepet játszik a belélegzett levegő hőmérsékletének szabályozásában és a kilélegzett levegő páratartalmának visszanyerésében.
Táplálkozás
Ausztrália legnagyobb, főként növényekkel táplálkozó állatai közé tartozik. Növényeket, füvet, gyümölcsöket, magokat fogyaszt, de hernyókat, szöcskéket és más rovarokat is megeszik. A fiatalok eleinte több rovart és gerinctelent fogyasztanak.
Magterjesztő szerep
Az emu fontos magterjesztő lehet, ezért jelentős szerepe van az ausztrál növényvilág fenntartásában. Táplálékának összetétele évszakonként változik: Nyugat-Ausztráliában például száraz időszakban akáciamagokat, esős időszakban több rovart fogyaszt.
Kövek és víz
A táplálék megőrléséhez 40-50 grammos köveket, néha faszenet is lenyel. Naponta általában egyszer iszik, de szükség esetén napokig kibírja víz nélkül. Bőséges táplálék idején zsírtartalékokat halmoz fel, ínséges időben pedig testtömegének jelentős részét is elveszítheti.
Szociális viselkedés
Az emuk többnyire magányosan vagy párban járnak, de vándorláskor vagy itatóhelyeknél nagyobb, laza csoportokba is összeállhatnak. Ezek a csoportok gyorsan feloszlanak, ha a táplálék vagy víz másfelé hívja őket.
Vándorlások
Ha kevés a víz vagy a táplálék, tömeges vándorlásba kezdenek. Különösen Nyugat-Ausztráliában figyelhetők meg nagy csapatok, amelyek ugyanabba az irányba haladva egyre több madarat vonzanak magukhoz. Egy-egy vonuló csapatban akár több tízezer emu is lehet.
Természetes ellenségek
A kifejlett emunak kevés természetes ellensége van. Tojásaira és fiókáira dingók, hüllők, ragadozó madarak és az ember által betelepített emlősök, például disznók, rókák vagy kutyák jelenthetnek veszélyt.
Fordított szerepek a szaporodásban
Az emuknál az utódgondozásban a hímeké a főszerep. A nőstények mély, doboló hangjukkal hívják fel magukra a hímek figyelmét, miközben a hímek fészket építenek a talajon gallyakból, levelekből, kéregből és fűből.
Udvarlás és tojásrakás
Amikor a nőstény belép a hím területére, a hím udvarolni kezd. A pár egymás mellett állva, nyakát ritmusosan előre-hátra nyújtva mozog. A nőstény rendszerint 5-25, átlagosan 8-10 sötétzöld tojást rak.
Csak a hím költ
A költés kizárólag a hím feladata. A nőstény sokszor a környéken marad és védi a területet, máskor azonban új hímet keres. A hím a mintegy 8 hetes költés alatt nem eszik és nem ürít, csak a fészekről elérhető harmatot issza, miközben rendszeresen forgatja a tojásokat és elűzi a betolakodókat.
Fiókák fejlődése
A hím a költés alatt testtömegének akár harmadát is elveszítheti. A csíkos emucsibék az 56. napon kelnek ki, öt órával kelés után lábra állnak, egyhetesen már elhagyhatják a fészket. Jellegzetes csíkos mintázatuk körülbelül három hónapos korukban tűnik el.
A kakas védelme
A kakas legalább öt hónapig, de néha akár 18 hónapig is neveli fiókáit. Rendkívül agresszíven védi őket minden vélt vagy valós ellenséggel szemben, akár emberre vagy a közelben maradt tojóra is rátámadhat.
Élettartam
Az egyéves fiókák már elérik a felnőttek méretét, de ivaréretté csak 2-3 éves korukra válnak. Vadon 10-20 évig élhetnek, fogságban ennél tovább is.
Emu és ember
Az emu Ausztrália nemzeti madara, és a vörös óriáskenguruval együtt Ausztrália címerének tartója. Megjelenik az 50 centes érmén, bélyegeken, helynevekben, termékekben és a hagyományos aborigin művészetben is.
Aborigin hagyományok
Az emu számos őslakos mítoszban szerepel. Egyes történetek szerint az emu kapcsolatban áll az álomidővel, az Orion csillagképpel vagy a Föld keletkezésével. A Cape York-félszigeten több, akár 15 000 éves emuábrázolás is ismert.
Vadászat és hasznosítás
Az emukat az őslakosok és az európai telepesek is vadászták. Húsát fogyasztották, zsírját sebgyógyításra, kenésre és más célokra használták, tollait és tojásait dísztárgyakhoz is felhasználták.
Az emuháború
1932-ben Nyugat-Ausztráliában gépfegyverekkel felszerelt katonákat vetettek be az emuk ellen, mert a madarak veszélyeztették a búzaföldeket. Az emuk gyorsasága és szétszóródó mozgása miatt az akció sikertelen volt, és egy hét után feladták. A történet „emuháborúként” vált ismertté.
Emutenyésztés
A kereskedelmi emutenyésztés 1987-ben kezdődött Nyugat-Ausztráliában. Húsát, bőrét, zsírját, olaját, tojását és tollát is hasznosítják. Ma Ausztrálián kívül Észak-Amerikában, Peruban és Kínában is tenyésztik.
Állatkertekben
Az emu állatkertekben gyakori faj, Magyarországon szinte valamennyi állatkertben megtalálható. Tartása nagy, nyílt területet igényel, mert a mozgáshiány árthat emésztésének és lábainak.
Amiről a videóban mesélünk
Ez a cikk csak ízelítő az emu különleges világából. A videóban részletesebben szó esik élőhelyéről, testfelépítéséről, vándorlásairól, táplálkozásáról, szaporodásáról, aborigin jelentőségéről, gazdasági hasznosításáról és az emuháborúról.