Az ausztrál kéknyelvű szink, más néven közönséges kéknyelvű szink (Tiliqua scincoides), Ausztrália egyik legismertebb nagyobb termetű gyíkfaja. Robusztus teste, rövid lábai és feltűnően kék nyelve teszi igazán különlegessé.

Ez csak egy rövid bevezető — a teljes történetért, élőhelyéért, védekezési viselkedéséért, táplálkozásáért, szaporodásáért és tartási érdekességeiért nézd meg a videót.

Nézd meg az ausztrál kéknyelvű szinkről szóló videót YouTube-on

Az első hüllő

Az első bemutatott állatunk az ausztrál kéknyelvű szink, más néven közönséges kéknyelvű szink (Tiliqua scincoides). A hüllők osztályába, a pikkelyes hüllők rendjébe és a vakondgyíkfélék családjába tartozó, nagyobb termetű gyíkfaj.

Elterjedés és élőhely

A kéknyelvű szink Ausztrália szárazabb területeit, félsivatagait, füves-bozótos élőhelyeit népesíti be. Leggyakrabban az Északi terület felső harmadában, Nyugat-Ausztrália északi részén és Dél-Ausztrália délkeleti területein fordul elő, de Új-Guineában és Tasmániában is megtalálható.

Ember közelében is él

Leginkább a füves területeket kedveli, de erdőkben, parkokban és kertekben is előfordul. Lakott területeken sem ritka, ahol gyakran a növényzet, kövek vagy elhagyott üregek nyújtanak számára búvóhelyet.

Terráriumi kedvenc

Sivatagi terráriumban jól tartható, ezért napjainkban hobbihüllőként is elterjedt. Tartása kezdőknek is ajánlható, de megfelelő méretű élettérre, melegítő lámpára és változatos táplálékra mindenképpen szüksége van.

Mérete

Közepes méretű gyíkfaj, de a szinkek között tekintélyes termetűnek számít. A kifejlett állat testhossza megközelítheti az 50 cm-t, egyes példányok akár a 60 cm-t is elérhetik; ennek körülbelül egyharmada a farok.

A híres kék nyelv

Mint a Tiliqua nembe sorolt valamennyi fajnak, ennek is jellegzetes bélyege a testmérethez képest igen hosszú, mozgékony, fénylő kék nyelv. Ez a különleges szín nemcsak látványos, hanem fontos szerepet játszik a védekezésben is.

Testfelépítés

A vakondgyíkfélékre jellemző módon bőre sima, teste robusztus, hengeres, lábai rövidek. Mozgása gyakran lassú, kígyózó jellegű, de szükség esetén meglepően gyorsan is képes menekülni.

Színezete

A kifejlett állat színezete szürkésbarna, 7 vagy 9 egészen sötét csíkkal. A fiatal egyedek testmintázata változatosabb, ami segíti őket a ragadozók elleni elrejtőzésben. A nemeket nehéz elkülöníteni, bár a hím feje szélesebb, faroktöve pedig vastagabb lehet.

Védekezés

Ragadozó támadása esetén nyelvét mutatja támadója felé, így próbálja elijeszteni azt. A hazai gyíkfajokhoz hasonlóan veszély esetén képes ledobni a farkát.

Fenyegető testtartás

Ha veszély fenyegeti, nem mindig menekül el azonnal. Kitátja száját, lelapítja testét, felfújja magát, sziszeg, és öltögeti kék nyelvét, hogy veszélyesebbnek tűnjön. Ha ez sem használ, apró, de erős fogaival fájdalmas harapást is ejthet.

Életmód

Az ausztrál kéknyelvű szink egyik legnagyobb termetű vakondgyíkféle, és rokonai többségétől eltérően nagyrészt a talaj felszínén tartózkodik. Rejtekhelyei lehetnek sziklák, elhagyott állatüregek vagy sűrű növényzet, a túl nedves helyeket azonban kerüli.

Mozgás és fogazat

Mozgása lassú, nehézkes, inkább kígyózó, mint a legtöbb gyíkra jellemző futás. Időnként kidőlt fatörzsekre vagy sziklákra is felmászik. Fogai viszonylag erőteljesek, állkapcsa jól fejlett, az elvesztett fogak idővel pótlódnak.

Ellenségei

Természetes ellensége viszonylag kevés van, de a kacagójancsik, ragadozó madarak, nagyobb kígyók, valamint az elvadult kutyák és macskák el-elkapnak néhány példányt. Az élőhelyeit átszelő utakon gyakran autók is elgázolják.

Táplálkozás

Nappali mindenevő. A vadonban inkább növényi táplálékot fogyaszt: magvakat, gumókat és különféle növényeket. Emellett kisebb csigákat, férgeket, rovarokat, madárfiókákat és rágcsálókölyköket is megeszik. Fogságban elterjedt a hússal való táplálása is.

Magányos élet

Az év legnagyobb részében magányosan él. A párzási időszak szeptember és november közé esik.

Különleges szaporodás

Szaporodása igen érdekes: úgynevezett álelelevenszülés jellemzi. Az embriók tojásburok nélkül, a nőstény petevezetékeiben fejlődnek, vagyis az anya testében kelnek ki.

Utódok

Egyszerre általában kevés utódot hoz világra, többnyire négyet, de megfigyeltek tíznél több, akár 14 ivadékot is egy nősténynél. A fiatalok 3-5 hónappal a párzás után születnek meg, és fejtörzs-hosszuk elérheti anyjuk hosszának harmadát.

A fiatalok önállósága

Az ausztrál kéknyelvű szinkek születésük pillanatától fogva csak magukra számíthatnak. A szülők nem segítik, nem védelmezik a kis gyíkokat, ezért a fiataloknak gyorsan kell tanulniuk és ügyesen kell viselkedniük.

Gyors tanulás

Kutatók 12 felnőtt, vadon befogott ausztrál kéknyelvű szink és 16 fogságban született fiatal példány kognitív képességeit vizsgálták. Az eredmények szerint a fiatal gyíkok a feladatokban ugyanolyan jól teljesítettek, mint a felnőttek, ami arra utal, hogy már életük korai szakaszában képesek hatékonyan tanulni.

Tartása fogságban

Díszállatként tartása kezdőknek is ajánlott, mert hamar kézessé válhat. Csak egyedül vagy párban tartható, és a terráriumban elengedhetetlen a melegítő lámpa használata. Mérete miatt tágas élettérre van szüksége.

Etetés terráriumban

Szívesen fogyaszt állati és növényi táplálékot is: tücsköt, kukacot, lárvát, zöldségeket, sőt egyes tartók szerint jó minőségű kutyaeledelt is. Ezért táplálékát nemcsak állatkereskedésben, hanem akár piacon is be lehet szerezni.

Élettartam és természetvédelmi helyzet

Átlagos élettartama 9-14 év. Nem szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) Vörös Listáján, állományait azonban helyi veszélyek, például a közúti gázolások és az elvadult háziállatok érinthetik.

Amiről a videóban mesélünk

Ez a cikk csak ízelítő az ausztrál kéknyelvű szink világából. A videóban részletesebben szó esik kék nyelvéről, élőhelyéről, védekezéséről, táplálkozásáról, szaporodásáról, tanulási képességeiről és terráriumi tartásáról.

Nézd meg az ausztrál kéknyelvű szinkről szóló videót YouTube-on