Mendeszantilop - Addax

A mendeszantilop a párosujjú patások rendjébe, a tülkösszarvúak családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozik.

A tudósok körében Addax nasomaculatus névre hallgató mendeszantilop, más néven Addax a nemének az egyetlen élő faja.

Elsőnek a francia zoológus és anatómus, Henri Marie Ducrotay de Blainville írta le 1816.-ban, és ő adta neki az Addax nasomaculatus nevet, amit meglepő módon sikeresen meg is tartott ezidáig.

Az Addax név, amely amúgy a köznapi neve is, arab eredetű és „hajlott szarvú állatot” jelent, habár vannak, akik szerint latin eredetű.

A fajneve viszont valóban latin eredetű összetett szó, a nasus orrot jelent, míg a maculatus pettyest, és ezt amiatt kapta, mert a pofáján pettyes mintázat van.

Az angolok fehér antilopnak a szinte teljesen fehér színe miatt, vagy dugóhúzószarvú antilopnak is nevezik, mivel a szarvai dugóhúzó formában csavarodnak.

A nemi kétalakúság jelen van az állatnál, mivel a bikák nagyobbak, mint a tehenek. A bikák marmagassága 105 - 115 centiméter közötti, míg a teheneké 95 - 110 centi, viszont a fej-testhosszuk nagyjából megegyezik, mindkét nem esetében 120-130 centiméter között lehet. 

Mindkét nem visel szarvat, ezek a szarvak csavartak. Nem véletlen az angol elnevezése, a dugóhúzószarvú antilop, mivel a szarvai két-háromszor csavarodnak meg. Szarvainak mérete 55 és 80 centiméter közötti a teheneknél, míg a bikáknál 75 - 80 centiméter lehet, vagyis szinte egy méteres dugóhúzója van. Bármely borszakértő megirigyelheti.
Szarvai alsó és középső részén 30-35 gyűrűs kidudorodás van. Mind a négy lábán található szagmirigy.

Habár a bikák területvédők, jobban védik a csordát, mint a területet. Általában nem agresszív antilopok, de amikor veszélybe kerülnek és már nincs hova menekülniük, akkor támadásba lendülnek. Természetes ellenségeik az oroszlánok, a leopárdok, a gepárdok, a hiénakutyák, a borjakat viszont szereti a karakál, a szervál és a hiánafélék is.

Tápláléka perjefélékből, kisebb cserjékből, bokrokból és hüvelyesekből áll a sivatagi élőhelyeken. Ahol teheti, fűféléket is eszik, és különböző nővényféléknek különböző részeit eszi meg, általában a vízzel teli friss hajtásokat, és nagyon fontosak számára a magok, mivel a fehérje fogyasztásának nagy részét ezek teszik ki. 

Az addax populációi csökkenni kezdtek már az 1800.-as évek közepén, és mivel lassan kóborló állat, ezért a vadászata könnyű és jelen pillanatban is veszélyt jelent a populációi számára. Veszélyeztetik a közúti balesetek, az ivóhelyek elfoglalása és a mezőgazdasági területek terjedése. Bőre és húsa értékesnek számít, így az orvvadászat nagyon veszélyezteti.

A becslések szerint a vadon élő állományai kevesebb mint 500 egyedet számolnak. Szerencsére ennél több él európai állatkertekben, vagyis csak Európában több mint 600 egyede. 

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🦌Állatbemutató #138 | Addax - A fenevad elsőszülöttje!