Pápaszemes repülőkutya

A pápaszemes repülőkutya az emlősök osztályába, a denevérek rendjébe, a nagydenevérek alrendjébe és a repülőkutyák családjába tartozik.

A tudomány számára elsőnek Pteropus conspicillatus néven 1850.-ben írta le John Gould angol ornitológus, akit Ausztráliában a madártan atyjának hívnak és az 1909.-ben alapított ausztráliai Gould League madárvédő szervezet az ő tiszteletére kapta a nevét.

Az Ausztrál aborigin Guugu Yimidhirr nyelvben a neve manu-wudhaga, és két alfaját ismerik el.

Az egyik a nominális alfaj, a Pteropus conspicillatus conspicillatus, amely Ausztráliában és Pápua Új-Guinea északi és keleti területein él.

A másik a Pteropus conspicillatus chrysauchen, amely a többi, Indonéziához tartozó populációkat képezni, és ezt az alfajt 1862.-ben írta le a német felfedező és természettudós, Wilhelm Karl Hartwich Peters.

Mivel úgy gondoltam, hogy két terráriumot is kihelyezek ezeknek a denevéreknek, a második egy előre elkészített terrárium lesz, ami eredetileg a trópusi csomag része, tehát ebbe a környezetbe illik.

Ez a denevérfaj Ausztrália Quennsland államának észak-keleti területein honos, ugyanakkor megtalálható Új-Guinea szigetén is, úgy a keleti részen, amely Pápua Új-Guinea területe, mint az Indonéziához tartozó nyugati részen, és Új-Guinea körüli kisebb-nagyobb szigeteken is, nyugaton a Halmahera-tenger szigetein, keleten pedig a Salamon-tenger szigetein.

Erdőlakó repülőkutya, élőhelyei a trópusi esőerdők, mangrove-erdők, teafa-erdők és eukaliptusz-erdők, ahol a felső és középső lombkoronában tartózkodik, napfürdőzve.

A repülőkutyák között közepes mérete van, a fej-testhossza 22-25 centiméter közötti, szárnyfessztávolsága 100 centiméter, súlya pedig 400 és 1000 gramm között lehet.

Színe fekete, a szemei körül a szőre halványsárga, amely maszk avagy pápaszem formát képez, innen kapta a nevét. Ez a halványsárga szőr végigfut a pofájának két oldalán, hátul pedig köpenyként fut végig a nyakától a vállakon keresztül a hátáig. Egyes egyedeknek a fejtetőjük is halványsárga és a pofájuk is nagyobb részben.

Nem használnak echolokációt, viszont látásuk és hallásuk kitűnő.

Táplálékuk gyümölcsök, virágok, nektár. Nem csak a vadon termő gyümölcsökkel táplálkoznak, hanem a haszonnövények virágaival és gyümölcseivel is.

Habár elsősorban a mirtuszfélék virágait és virágainak nektárjait fogyasztják, kedvenc gyümölcseik a mangó és a füge, és hát be kell vallanom, a trópusi gyümölcsök közül ezek nekem is a kedvenceim közé tartoznak, tehát meg tudom érteni.

Rájárnak a licsi, papaya és mangóültetvényekre is, emiatt konfliktushelyzetek alakulnak ki az emberrekkel.

A faj több száztól több ezer egyedig terjedő kolóniákban él. Ausztráliában a kolóniák mérete általában nagyobb, mint Új-Guineán és környékén. 

Az esőerdőkben a közelmúltban végzett telemetriai vizsgálatok alapján nagyon kis számban találtat magányos egyedeket is.

Krepuszkuláris fajként általában alkonyatkor és pirkadatkor aktívak, nappal a lombkorona felső ágain pihennek.

További információkért nézd meg a következő videót!

🦇Állatbemutató #147 | Pápaszemes repülőkutya - Gyümölcsösök réme!