Örvös pekari

Az örvös pekari a pásorujjú patások rendjébe, ezen belül pedig a pekarifélék családjába tartozik.

A Marosvásárhelyi Állatkertben él a legnagyobb európai állatkerti örvös pekari konda.

Eredeti elterjedési területük széles körü, az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részétől, Észak-Argentináig terjed. Uruguayból kipusztult már 100 éve, de 2017.-ben újra betelepítették.

Vannak populációi Trinidad és Tobago szigetein, de ez az egyetlen Karibi zóna, ahol él. Az Egyesült Államokban, az arizonai Tucson és Phoenix külvárosaiban is jelentős populációi élnek.

Sokféle élőhelyen megtalálható és nagyon alkalmazkodó faj, így a sivatagoktól a cserjéseken át a szubtrópusi és trópusi területekig, vizes élőhelyeken, szavannákon és sok más helyen él.

Guatemalában 3,000 méter tengerszint feletti magasságban is láttak örvös pekarikat.

Északi elterjedési területein kibírják a kevés havat és a kevéssel 0 fok alatti hőmérsékletet is. 

Habár közeli rokonok a disznófélékkel, mégsem egy családba tartoznak.

Dicotyles tajacu névvel is illetik, mivel 2020.-ban az American Society of Mammalogists elfogadta ezt az elnevezést, de mások, beleértve a Természetvédelmi Világszövetséget a Peccary nembe sorolják Peccary tajacus névvel, de van olyan tudós is, amelyik a Tayassu nembe sorolja.

Első leírója Carl von Linné volt, és 1758.-ban a Systema Naturae 10. kiadásában már megjelent.

Elterjedési területein a köznyelvi elnevezése saíno, báquiro, h(j)avelina, de nevezik pézsma disznónak is, vagyis angolul musk hog-nak. Trinidad szigetén a köznyelvi neve quenk.

Maga a pekari szó a Kalina nép karib nyelvéből ered, ahol az állat neve pakira vagy paquira.

Hatalmas elterjedési területei miatt 14 alfaját különböztetik meg, de ezeket most nem sorolom fel.

Az állat hossza 80-100 centiméter, marmagassága 30-50 centiméter közötti, súlya 15-25 kilogramm, és rövid farka van, 1 - 5 centiméter.

A kan és koca méretei között nincs számottvevő különbség. Szőrzetük sötétszürke, a malacok vöröses színűek és a hátukon egy keskeny fekete csík látható.

Nyakukon jellegzetes szürkésfehér szőrgallér látható, erről kapták a nevüket.

Állkapcsát 90 fokban tudja kinyitni, emiatt agyarai veszélyes védekező fegyver lehetnek ellenségei ellen. Ezekkel az agyarakkal túrja a földet és keresi a táplálékot, de ezekkel vadászik kisebb állatokra is. 

A disznóféléktől eltérően az agyarai nem hajlottak, hanem egyenesek, és lefele állnak.

Az örvös pekarik, mint a disznóalakú rokonaik általában, mindenevők.

Megeszik a gyökereket, a gumókat, hagymákat, füveket, gyümölcsöket, magvakat, hajtásokat, a kaktuszokat, kisebb gerinceseket és gerincteleneket egyaránt.

Esznek gombát, rovart, elpusztult madarat, rágcsálót, gyíkot, halat, kígyót, békát, komolyan, még a mérgeskígyókat is levadásszák.

Ami náluk kisebb és mozog, az nincs biztonságban. Sőt, akkor sincs, ha nem mozog. A gyomruk négykamrás, ebben is különböznek az eurázsiában és afrikában élő disznóféléktől, ugyanis így könnyedén megemésztik a cellulózt.

Lakott területeken megdézsmálják a terményt és a dísznövényeket is.

További érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🐗Állatbemutató #148 | Örvös pekari - Disznó rokonság