Egy állat, amely akár egy ember teljes életénél kétszer hosszabb ideig is élhet.
Több mint kétszáz kilogrammosra nőhet.
Hetekig képes kevés táplálékkal és vízzel túlélni.
És olyan fontos szerepet játszik saját szigetének ökoszisztémájában, hogy hatását gyakran az elefántokéhoz hasonlítják.
Az aldabrai óriásteknős (Aldabrachelys gigantea) a világ egyik legnagyobb szárazföldi teknőse és a Seychelle-szigetek egyik legkülönlegesebb állata.
Története azonban majdnem véget ért.
Az Indiai-óceán szigetein egykor több óriásteknős-faj élt, az emberek megjelenése után azonban szinte valamennyit kiirtották.
Az Aldabra-atoll távoli fekvése mentette meg az utolsó hatalmas állományt.
Ma körülbelül 150 000 óriásteknős él Aldabrán, ami messze a világ legnagyobb vadon élő óriásteknős-populációja.
Aldabra, a teknősök birodalma
Az Aldabra-atoll a Seychelle-szigetekhez tartozik, de több mint ezer kilométerre fekszik az ország fő szigetétől, Mahétól.
A hatalmas korall-atoll négy nagyobb szigetből áll, amelyek egy sekély lagúnát vesznek körül.
Szárazföldi területe körülbelül 155 négyzetkilométer.
Ez elsőre nem hangzik hatalmasnak.
Mégis elképesztő mennyiségű óriásteknős él rajta.
Aldabra távoli fekvése, nehezen megközelíthető partjai és csekély édesvízkészlete miatt soha nem alakult ki rajta nagy állandó emberi település.
Ennek köszönhetően ökoszisztémája sokkal érintetlenebb maradt, mint az Indiai-óceán számos más szigetéé.
1982-ben az UNESCO világörökségi helyszínné nyilvánította az atollt.
Nem minden seychelle-i óriásteknős ugyanaz
A faj rendszertana hosszú ideig meglehetősen bonyolult volt.
Régebbi könyvekben és állatkerti ismertetőkben találkozhatunk többek között a:
Geochelone gigantea,
Dipsochelys dussumieri
és más tudományos nevekkel is.
A jelenleg széles körben elfogadott név:
Aldabrachelys gigantea.
Az Aldabrán természetesen fennmaradt populáció mellett óriásteknősöket később más Seychelle-szigetekre is telepítettek.
Ma például Curieuse, Frégate és több kisebb szigeten is találkozhatunk velük.
Ezek közül azonban nem mindegyik természetes őshonos populáció.
Igazi szárazföldi óriás
Az aldabrai óriásteknős a világ egyik legnagyobb ma élő szárazföldi teknőse.
A hímek lényegesen nagyobbak a nőstényeknél.
Egy nagy hím páncélja akár körülbelül 120 centiméter hosszú lehet, testtömege pedig elérheti a 250 kilogrammot.
Kivételes példányok ennél is nehezebbek lehetnek.
A nőstények kisebbek, páncéljuk általában körülbelül 90 centiméter hosszú, tömegük pedig gyakran 100–160 kilogramm közötti.
A régi ismertetőkben szereplő „90–120 centiméteres páncélátmérő” ezért nem pontos.
Inkább a páncél hosszáról beszélünk.
Elefántláb és hosszú nyak
Lábai vastagok és oszlopszerűek.
Első pillantásra szinte egy miniatűr elefánt lábaira emlékeztetnek.
A hatalmas test megtartásához erős, robusztus végtagokra van szükség.
Nyaka ezzel szemben feltűnően hosszú.
Ennek komoly jelentősége van táplálkozás közben.
A teknős nemcsak a talajon található füvet képes elfogyasztani, hanem magasabb bokrok és kisebb fák leveleit is eléri.
Ha szükséges, hátsó lábaira emelkedve még magasabb növényzethez is hozzáférhet.
Növényevő – többnyire
Az aldabrai óriásteknős étrendjének túlnyomó részét növények alkotják.
Fogyaszt:
- füveket,
- leveleket,
- hajtásokat,
- fás növények részeit,
- gyümölcsöket,
- valamint különféle lágyszárú növényeket.
De a „kizárólag növényevő” megfogalmazás túl szigorú lenne.
Alkalmanként állati eredetű táplálékot, például dögöt is elfogyaszthat.
Fogságban és vadon is dokumentáltak ilyen viselkedést.
Ettől azonban még alapvetően növényevő faj.
Saját gyepet hoztak létre
Aldabrán olyan nagy számban élnek, hogy alapvetően alakítják a növényzetet.
A teknősök folyamatos legelése miatt különleges, alacsony növésű növénytársulások alakultak ki.
Ezt tortoise turfnek, vagyis nagyjából „teknősgyepnek” nevezik.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy az állatok megeszik a növényeket.
Megváltoztatják az egész élőhely szerkezetét.
Magokat terjesztenek.
Növényzetet taposnak le.
Ösvényeket alakítanak ki.
Kisebb bokrokat is feldönthetnek, amikor levelekhez próbálnak hozzáférni.
Ezért az aldabrai óriásteknőst gyakran ökoszisztéma-mérnökként írják le.
Hasonló szerepet tölthet be a szigetén, mint Afrika nagytestű növényevői a kontinensen.
Víz nélkül is sokáig kibírja
Aldabra száraz időszakai komoly kihívást jelentenek.
Az édesvíz időnként rendkívül korlátozott.
Az óriásteknősök azonban kiválóan alkalmazkodtak ehhez.
Hosszabb ideig képesek kevés vízzel és táplálékkal túlélni.
Amikor vízhez jutnak, egyszerre nagy mennyiséget isznak.
A vizet hosszabb ideig képesek szervezetükben – többek között húgyhólyagjukban – tárolni.
Még egy különleges alkalmazkodással is rendelkeznek.
Orrnyílásuk és pofájuk alakja lehetővé teszi, hogy egészen sekély pocsolyákból is vizet vegyenek fel.
Ez Aldabra száraz környezetében komoly előnyt jelent.
Úszni is tud
Szárazföldi teknős létére az aldabrai óriásteknős képes úszni.
Nincs úszóhártyás lába, és természetesen nem olyan vízi életmódú, mint egy tengeri teknős.
Hatalmas, levegőt tartalmazó tüdeje és teste azonban jelentős felhajtóerőt biztosít.
Aldabrán az árapály miatt időnként vízbe kerülhetnek, ilyenkor képesek fennmaradni és haladni a vízben.
Az óriásteknősök őseinek szigetközi elterjedésében is szerepet játszhatott, hogy hosszabb tengeri sodródást képesek túlélni.
Egyedül és társaságban is jól érzi magát
A teknősökről gyakran magányos állatokként gondolkodunk.
Az aldabrai óriásteknős azonban meglehetősen toleráns fajtársaival szemben.
Jó táplálkozóhelyeken vagy víz környékén nagy számban is összegyűlhetnek.
Ez nem jelenti azt, hogy olyan szoros társas szerkezetet alakítanak ki, mint például az elefántok vagy főemlősök.
Nem alkotnak állandó családi csoportokat.
De nem is kerülik következetesen egymást.
A hímek között a szaporodási időszakban versengés és konfliktus is kialakulhat.
Nem sietnek felnőni
Egy ilyen hosszú életű állat fejlődése sem gyors.
Az aldabrai óriásteknősök általában csak körülbelül 20–30 éves korukra érik el az ivarérettséget.
A pontos életkor nem minden esetben azonos.
A testméret és a környezeti feltételek is szerepet játszhatnak.
Ez nagyon eltér például egy kisebb hüllő életmenetétől, amely néhány hónap vagy év alatt szaporodóképessé válhat.
Az óriásteknős élete sokkal lassabb ritmusban zajlik.
Tojások a föld alatt
A párzási időszak főként az év első felére esik.
A nőstény alkalmas helyet keres, majd hátsó lábaival gödröt ás.
Ebben helyezi el tojásait.
Egy fészekalj gyakran 9–25 tojást tartalmazhat, de a tojásszám az állat állapotától és a populáció sűrűségétől is függhet.
Ezután a nőstény betemeti a fészket.
Szülői gondoskodás nincs.
A tojások és később a kikelő apró teknősök teljesen magukra vannak utalva.
Nem pontosan nyolc hónap a kelési idő
A régi cikkben nyolc hónapos fejlődési idő szerepelt.
Ez túl merev adat.
A kelési idő erősen függ a környezet hőmérsékletétől és más körülményektől.
Gyakran körülbelül 3–5 hónapos inkubációt adnak meg, de természetes körülmények között ennél hosszabb idő is előfordulhat.
A teknősöknél ezért sokszor nem egyetlen pontos szám a legjobb adat.
A kisteknősök élete sokkal veszélyesebb
Egy több mint kétszáz kilogrammos kifejlett óriásteknősnek kevés természetes ellensége van.
A frissen kikelt teknős azonban teljesen más helyzetben van.
Kicsi.
Páncélja még nem nyújt olyan komoly védelmet.
Ragadozók és behurcolt fajok is veszélyt jelenthetnek rá.
Aldabrán különösen fontos természetvédelmi probléma volt és részben ma is az idegenhonos állatok jelenléte.
A fekete patkányok például továbbra is megtalálhatók az atollon.
A vadkecskéket viszont hosszú természetvédelmi program után 2012-re sikerült teljesen kiirtani Aldabráról.
Ez komoly eredmény volt, mert a kecskék közvetlenül versenyeztek a teknősökkel a növényi táplálékért.
Majdnem mi pusztítottuk ki őket
Az Indiai-óceán számos szigetén egykor óriásteknősök éltek.
Amikor a hajósok felfedezték ezeket a populációkat, hamar rájöttek valamire.
A teknős tökéletes „élő élelmiszerraktár” volt.
Hosszú ideig életben maradt táplálék és víz nélkül.
Ezért hajók százai vitték el őket tömegesen.
A teknősöket gyakran élve rakták a hajók rakterébe, majd hetekkel vagy hónapokkal később fogyasztották el.
Más szigetek óriásteknősei néhány évszázad alatt teljesen kipusztultak.
Aldabra populációja is drámaian lecsökkent.
A 19. század második felében egyes becslések szerint már csak néhány ezer, esetleg ezer alatti állat maradhatott.
Charles Darwin valóban segített – de nem egyedül
A régi cikk egyik legérdekesebb állítása az volt, hogy a faj fennmaradását nagyrészt Charles Darwinnak köszönheti.
Ebben van igazság.
De pontosítani érdemes.
1874-ben Charles Darwin és több más neves természetkutató is felszólalt Aldabra óriásteknőseinek védelméért.
Aggódtak, hogy az Indiai-óceán utolsó nagy óriásteknős-populációja is ugyanarra a sorsra jut, mint Mauritius és Réunion állatai.
A kezdeményezések hozzájárultak ahhoz, hogy a hatóságok védelmi intézkedéseket vezessenek be.
Később tenyészállatokat Mauritiusra is szállítottak, hogy egy esetleges aldabrai katasztrófa esetén legyen tartalék populáció.
Darwin tehát valóban fontos szereplője volt a történetnek.
De nem egyedül „mentette meg” a fajt.
150 000 teknős
A természetvédelmi munka elképesztő eredményt hozott.
Ma Aldabra területén körülbelül 150 000 óriásteknős él.
Ez több, mint a világ összes vadon élő galápagosi óriásteknősének együttes állománya.
Aldabra ezért egészen különleges hely.
Nincs még egy olyan természetes ökoszisztéma a világon, ahol ekkora testű hüllők ilyen nagy sűrűségben lennének a szárazföld domináns növényevői.
Veszélyeztetett faj – még 150 000 példánnyal is
Elsőre furcsának tűnhet.
Hogyan lehet egy 150 000 példányos faj veszélyeztetett?
Az aldabrai óriásteknős IUCN-besorolása jelenleg Vulnerable – sebezhető.
Ennek egyik legfontosabb oka nem az alacsony egyedszám.
Hanem az, hogy természetes fő populációjának döntő része egyetlen kis szigetrendszeren él.
Ha Aldabrán súlyos környezeti katasztrófa történne, a faj óriási része egyszerre kerülne veszélybe.
Ezért a magas egyedszám önmagában nem jelent teljes biztonságot.
A faj nemzetközi kereskedelmét a CITES II. függeléke szabályozza.
Új otthonok más szigeteken
Az aldabrai óriásteknősöket több más szigetre is telepítették.
Ennek részben fajvédelmi jelentősége van.
Ha több különálló populáció létezik, kisebb a veszélye annak, hogy egyetlen katasztrófa az egész fajra végzetes legyen.
De van egy másik érdekes cél is.
Az Indiai-óceán több szigetén az eredeti óriásteknősfajok már kihaltak.
Velük együtt eltűnt egy hatalmas növényevő is az ökoszisztémából.
Az aldabrai teknősöket ezért egyes szigeteken ökológiai helyettesítőként használják.
Legelnek.
Magokat terjesztenek.
Átalakítják a növényzetet.
Vagyis részben olyan szerepet töltenek be, mint a rég kihalt helyi óriásteknősök.
A klímaváltozás jelenti az egyik legnagyobb jövőbeli veszélyt
Aldabra rendkívül alacsony fekvésű atoll.
Átlagos tengerszint feletti magassága mindössze néhány méter.
Ez különösen érzékennyé teszi a klímaváltozásra.
A tengerszint emelkedése csökkentheti a teknősök számára rendelkezésre álló szárazföldi területet.
A csapadék mennyiségének és eloszlásának változása szintén komoly következményekkel járhat.
A Seychelle Islands Foundation már hosszabb száraz időszakokat és csökkenő csapadékot is fontos veszélyforrásként tart számon.
A teknősök jól viselik a szárazságot.
De nem végtelenül.
Ha a növényzet hosszú időre kiszárad, az ekkora állomány számára komoly táplálékhiányt okozhat.
Az invazív fajok továbbra is problémát jelentenek
A kecskéket sikerült eltávolítani.
De nem minden behurcolt faj tűnt el.
A fekete patkányok és bizonyos invazív növények továbbra is jelen vannak.
A természetvédők ezért rendkívül szigorú biológiai biztonsági szabályokat alkalmaznak.
Egy újabb invazív állat vagy növény behurcolása egy ilyen elszigetelt ökoszisztémába hatalmas károkat okozhatna.
Aldabra különlegességének egyik kulcsa éppen az, hogy a legtöbb más óceáni szigethez képest viszonylag kevés emberi átalakítás érte.
Több mint száz év teljesen normális
Az óriásteknősök élettartama legendás.
Az aldabrai óriásteknős rendszeresen megérheti a 100–150 éves kort, és vannak olyan fogságban tartott állatok, amelyek ennél is idősebbek.
A Seychelles Islands Foundation szerint óriásteknősök fogságban akár kétszáz év fölötti életkort is elérhetnek.
Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy pontos életkorukat gyakran nehéz meghatározni.
Egy ma 150 éves teknős akkor kelt ki, amikor még senki sem vezetett róla részletes nyilvántartást.
Ezért a rendkívül idős állatok életkorára vonatkozó számok gyakran becslések.
Adwaita tényleg 255 éves volt?
A régi cikk szerint a legidősebb példány, Adwaita 255 éves korában pusztult el.
Adwaita valóban rendkívül idős aldabrai óriásteknős volt, amely az indiai Kolkata állatkertjében élt.
Halálakor olyan becslések jelentek meg, amelyek szerint akár 250 év körüli is lehetett.
Csakhogy pontos kelési dátuma nem ismert.
Ezért a 255 éves életkort nem érdemes bizonyított rekordként közölni.
Sokkal pontosabb azt mondani, hogy az aldabrai óriásteknősök 150 évnél tovább is élhetnek, és néhány történelmi példány esetében kétszáz év fölötti életkort feltételeznek.
Egy állat, amelynek nincs miért sietnie
Az aldabrai óriásteknős életében szinte minden lassú.
Lassan nő.
Évtizedek alatt válik ivaréretté.
Lassan jár.
Kevés energiát használ.
És elképesztően hosszú ideig él.
Mégis hatalmas hatást gyakorol környezetére.
Egyetlen teknős élete alatt fák generációi nőhetnek fel és pusztulhatnak el.
Emberi birodalmak születhetnek és tűnhetnek el.
A teknős pedig tovább járhatja ugyanazokat az aldabrai ösvényeket.
Majdnem eltűnt – ma pedig ő uralja a szigetet
A történet egyik legkülönösebb része talán az, hogy mennyire közel került a kihaláshoz.
Az Indiai-óceán szinte összes többi óriásteknős-vonala eltűnt.
Aldabra állatai is tömeges vadászat áldozatai lettek.
Ha a 19. században még néhány évtizedig folytatódik ugyanaz az ütemű pusztítás, könnyen lehet, hogy ma csak múzeumi csontvázakból ismernénk őket.
Ehelyett ma körülbelül 150 000 példány él az atollon.
Olyan nagy számban, hogy maguk alakítják az egész szárazföldi ökoszisztémát.
Kevés faj természetvédelmi történetében láthatunk ekkora fordulatot.
Az aldabrai óriásteknős azonban még mindig egyetlen apró földrajzi területhez kötődik.
A következő évszázad legnagyobb kérdése ezért már nem az, hogy túléli-e az emberi vadászatot.
Hanem az, hogy képes lesz-e alkalmazkodni egy gyorsan változó éghajlathoz egy olyan atollon, amely alig emelkedik a tenger fölé.
Források: www.earthborncreatures.com