Egy olajjal borított, legyengült pingvin fekszik egy brazil tengerparton.
Egy nyugdíjas kőműves és halász megtalálja.
Hazaviszi.
Megtisztítja.
Halat ad neki.
A madár felépül, majd visszatér a tengerbe.
Normális esetben ezzel véget is érne a történet.
Dindim azonban visszajött.
A következő évben ismét.
Majd újra.
A brazíliai Ilha Grande egyik kis halászfalujában élő João Pereira de Souza és egy Magellán-pingvin különös kapcsolata az évek során bejárta a világot, könyvek és televíziós riportok készültek róla, 2024-ben pedig Jean Reno főszereplésével mozifilm is feldolgozta.
Csakhogy a történet közben annyiszor került újra elmesélésre, hogy a valós eseményekhez számos legenda is hozzátapadt.
Valóban minden évben 8000 kilométert úszott Dindim João kedvéért?
Tényleg GPS-nyomkövetővel bizonyították, hogy mindig ugyanaz a pingvin tér vissza?
És mi történt vele végül?
A valós történet talán még érdekesebb.
2011 – egy pingvin Provetá partján
A történet 2011 telén kezdődött a Rio de Janeiro államhoz tartozó Ilha Grandén.
João Pereira de Souza Provetá strandján talált egy rendkívül rossz állapotban lévő fiatal pingvint.
A madár:
legyengült,
éhezett,
és tollazatát olajos szennyeződés borította.
João hazavitte az állatot, megtisztította és hallal etette.
A pingvin a Dindim nevet kapta.
A későbbi beszámolók szerint João unokája adta neki ezt a nevet, miután gyermekként még nem tudta megfelelően kimondani a portugál pinguim, vagyis pingvin szót.
Az Aquário de Ubatuba szakemberei később megvizsgálták a madarat, és megállapították, hogy hím Magellán-pingvinről (Spheniscus magellanicus) van szó.
Miért kerül egy pingvin Brazíliába?
Dindim megjelenése Brazíliában önmagában egyáltalán nem természetellenes.
A Magellán-pingvin nem antarktiszi faj.
Szaporodókolóniái főként:
Argentína,
Chile
és a Falkland/Malvin-szigetek
partvidékén találhatók.
A költési időszakon kívül sok állat észak felé indul a dél-amerikai partok mentén.
Az atlanti populáció tagjai Argentína és Uruguay mellett rendszeresen elérik Brazília partjait is.
Különösen a fiatal pingvinek kerülhetnek nagyon messz északra. Tudományos vizsgálatokban még Brazília északkeleti partvidékéről is dokumentáltak Magellán-pingvineket.
Egy Rio de Janeiróban megjelenő Magellán-pingvin tehát szokatlan látvány lehet egy turista számára, de biológiai szempontból egyáltalán nem lehetetlen.
Az olaj azonban komoly veszély
Dindim problémája nem az volt, hogy Brazíliába úszott.
Hanem az, hogy olaj került a tollára.
A pingvinek tollazata rendkívül fontos hőszigetelő rendszer.
A tollak között kialakuló réteg távol tartja a hideg tengervizet a bőrtől.
Ha petroleum vagy más olajos szennyeződés kerül rájuk, a tollazat vízhatlansága megsérülhet.
A madár:
lehűlhet,
kiszáradhat,
éhezhet,
és a tollak tisztogatása közben mérgező anyagokat is lenyelhet.
Dél-Amerikában évtizedeken keresztül jelentős természetvédelmi problémát jelentett az olajszennyezés a Magellán-pingvinek számára.
Egy 2000 és 2010 közötti vizsgálatban 2183 olajjal szennyezett Magellán-pingvint rehabilitáltak különböző dél-amerikai intézményekben. Több később megjelölt madarat hónapokkal vagy évekkel a szabadon engedés után ismét megfigyeltek, bizonyítva, hogy megfelelő rehabilitáció után ezek az állatok valóban visszatérhetnek a vadonba.
Dindim felépült
João körülbelül egy hét után már megpróbálta visszaengedni a pingvint a tengerbe.
A történet azonban ekkor vett különös fordulatot.
Dindim nem tűnt el végleg.
Visszatért João otthonához.
A férfi beszámolója szerint a pingvin végül hónapokon keresztül vele maradt.
João halakkal etette, Dindim pedig megszokta a férfi közelségét.
Megengedte neki, hogy:
megfogja,
megetesse,
lezuhanyozza,
és az ölébe vegye.
Más emberek közeledését ugyanakkor jóval kevésbé tolerálta.
João később úgy fogalmazott, hogy úgy szerette Dindimet, mintha a saját gyermeke lenne. João Paulo Krajewski biológus és természetfilmes, aki a történetet Brazíliában elsőként szélesebb közönség elé vitte, szintén rendkívül szokatlannak nevezte a viselkedést.
Majd Dindim eltűnt
Körülbelül 11 hónap telt el.
Dindim vedleni kezdett.
A pingvinek évente egyszer lecserélik tollazatukat, és ebben az időszakban átmenetileg nem mennek vízbe, hiszen az új tollazat kialakulásáig nem megfelelő a vízállóságuk.
A vedlés után Dindim egyszer csak eltűnt.
João természetesen azt feltételezte, hogy visszatért a tengerbe.
Valószínűleg ezzel kellett volna lezárulnia kapcsolatuknak.
Néhány hónappal később azonban ismét megjelent Provetában.
És a következő évben ismét
A különös ciklus éveken keresztül ismétlődött.
A korabeli beszámolók szerint Dindim általában:
június körül érkezett
és
február körül távozott.
Ez önmagában is szokatlan.
A felnőtt Magellán-pingvinek szaporodási időszakuk jelentős részét a dél-amerikai költőtelepeken töltik.
Dindim tehát legalább egyes években úgy tűnt, hogy életének meglepően hosszú részét tölti João közelében.
A pontos időrendről a későbbi sajtóbeszámolók nem teljesen egységesek.
A 2016-os beszámolók ekkor még négy egymást követő visszatérésről írtak.
A későbbi brazil források szerint a látogatások tovább folytatódtak, és 2018 februárjában távozott utoljára biztosan az eredeti Dindim.
A legpontosabb megfogalmazás ezért nem az, hogy pontosan hány alkalommal tért vissza.
Hanem:
Dindim több egymást követő éven keresztül visszatért ahhoz az emberhez, aki 2011-ben megmentette.
Tényleg ugyanaz a pingvin volt?
Ez fontos kérdés.
Egy Magellán-pingvin első pillantásra nagyon hasonlíthat egy másikra.
Dindimet azonban állatorvosok megvizsgálták és megjelölték.
Az Aquário de Ubatuba igazgatója, Hugo Gallo Neto később arról beszélt, hogy a madár azonosítását jelölések és vizsgálatok segítették, így a visszatérő pingvint Dindimként tudták azonosítani.
Ez azonban nem ugyanaz, mint egy GPS-nyomkövetés.
És itt van a történet egyik legfontosabb tévedése.
Nem volt rajta GPS-nyomkövető
Az interneten évek óta terjed egy állítás:
„A kutatók nyomkövetőt tettek Dindimre, és bebizonyították, hogy minden évben 8000 kilométert úszik.”
Ez nem igaz.
Dindimet megjelölték, hogy azonosítani lehessen.
GPS-jeladót azonban nem viselt.
Vagyis amikor eltűnt João mellől:
nem tudjuk pontosan, merre ment,
nem tudjuk, melyik kolóniát kereste fel,
és nem tudjuk pontosan, hány kilométert úszott.
A félreértést 2026-ban ismét külön tisztázták a Dindim történetével foglalkozó szerzők: jelölés volt rajta, valódi nyomkövető nem.
Akkor honnan jött a híres 8000 kilométer?
A Magellán-pingvinek valóban elképesztő távolságokat képesek megtenni.
A költési időszakon kívül több ezer kilométert vándorolhatnak Patagónia és Brazília között.
Tudományos vizsgálatokban rehabilitált pingvinek is több ezer kilométeres mozgásokat produkáltak.
Dindim esetében azonban nem ismert, pontosan honnan indult és hová ment.
Ezért az:
„évente 8000 kilométert úszott João kedvéért”
mondatot nem használnám bizonyított tényként.
Pontosabban:
„A Magellán-pingvinek több ezer kilométeres szezonális vándorlásra képesek, Dindim pontos útvonalát azonban soha nem követték GPS-szel.”
Ez kevésbé mesés.
Viszont igaz.
Felismerhette João-t?
Ezt már sokkal nehezebb egyértelműen megválaszolni.
João szerint Dindim egészen másképpen viselkedett vele, mint idegenekkel.
João Paulo Krajewski annak idején azt feltételezte, hogy a pingvin valamilyen módon saját társas csoportjának tagjaként kezelhette a férfit.
Ezt azonban nem szabad szó szerint úgy értelmezni, hogy tudományosan bebizonyították:
„Dindim azt hitte, João egy pingvin.”
Azt viszont tudjuk, hogy a Magellán-pingvinek nagyon jó egyedfelismerési képességekkel rendelkeznek.
Kísérletek igazolták, hogy hang alapján képesek megkülönböztetni:
párjukat,
szüleiket,
illetve idegen fajtársaikat.
A faj kommunikációja tehát kifinomult egyedi felismerésre épül.
Dindim viselkedéséből ésszerűen feltételezhető, hogy egyedi kapcsolatot és erős tanult asszociációt alakított ki João-val.
Hogy ezt emberi értelemben „szeretetnek” nevezhetjük-e, már inkább filozófiai kérdés.
És akkor hová lett?
Az eredeti Dindimet 2018 után már nem sikerült biztosan dokumentálni João mellett.
Ez önmagában nem jelenti azt, hogy elpusztult.
Egy Magellán-pingvin természetes életének része:
a hosszú tengeri vándorlás,
a párkeresés,
a költőtelepre való visszatérés
és az, hogy hónapokat tölthet nyílt tengeren.
Ha Dindim ekkor már ivarérett volt, lehetséges, hogy később szaporodó populációhoz csatlakozott.
De történhetett vele más is.
Betegség.
Ragadozó.
Halászeszköz.
Olajszennyezés.
Táplálékhiány.
Egyszerűen nem tudjuk.
És mivel nem volt rajta nyomkövető, valószínűleg már soha nem is fogjuk megtudni.
2022 – Dindim visszatért?
Négy évvel később különös hírek érkeztek Provetából.
2022 decemberében egy Magellán-pingvin jelent meg João otthonánál.
A madár:
követte João-t,
bement a házába,
és még ahhoz a zuhanyzóhoz is odament, ahol Dindim korábban szeretett tartózkodni.
A történet pillanatok alatt elterjedt.
Dindim öt év után hazatért.
Csakhogy néhány nappal később az Aquário de Ubatuba kutatói megvizsgálták az ügyet.
És jött a csavar.
Nem Dindim volt
A madár azonosítható volt.
A szakemberek már ismerték.
A neve:
Agente Kowalski.
Vagyis a 2022-es pingvin nem az eredeti Dindim volt.
Ez talán kissé elvesz a romantikus történetből.
Ugyanakkor tudományos szempontból nagyon érdekes.
Egy másik Magellán-pingvin szintén szokatlanul közvetlenül viselkedett João-val.
És pontosan megmutatja, miért kell óvatosnak lennünk az állatok egyedi azonosításával.
Egy hasonló külsejű és hasonló viselkedésű állat még nem automatikusan ugyanaz az egyed.
Dindimből mozifilm lett
A történet időközben messze túlnőtt Provetá kis halászfaluján.
2024-ben bemutatták a:
My Penguin Friend
című filmet.
Magyarországon:
Barátom, a pingvin
címmel került mozikba.
A filmet David Schurmann rendezte, João szerepét pedig Jean Reno alakította.
A produkciót Brazíliában és Argentínában forgatták, többek között Ubatubában, Paratyban és Patagóniában. Magyarországon 2024. október 3-án mutatták be.
Nem dokumentumfilm
A film Dindim és João valódi történetén alapul.
De nem minden esemény történt úgy, ahogy a vásznon látható.
A történethez:
új szereplőket,
családi konfliktusokat,
drámai eseményeket
és más fikciós elemeket is hozzáadtak.
A film tehát a valós történet által inspirált családi dráma, nem dokumentumfilm.
Maga João viszont látta az elkészült alkotást: 2024-ben Provetá közösségével együtt részt vett egy különleges vetítésen.
Dindimet nem egyetlen pingvin alakította
A film készítői valódi Magellán-pingvinekkel dolgoztak.
Több, rehabilitáció után természetbe már nem visszaengedhető madár vett részt a forgatáson szakemberek felügyeletével.
Dindim szerepét több pingvin között osztották fel.
A legismertebb közülük Maui lett, aki különösen jól reagált a tréningre és sok jelenetben ő alakította a főszereplő madarat.
A forgatás alatt az állatok jólétét az Aquário de Ubatuba, az Instituto Argonauta és más szakemberek felügyelték.
Egy fontos dolog, amit a történetből nem szabad lemásolni
João 2011-ben egyedül vitte haza Dindimet és maga kezdte kezelni.
A történet szerencsésen alakult.
Ez azonban nem követendő modern vadállat-mentési módszer.
Ha valaki ma kimerült, sérült vagy olajjal szennyezett vad pingvint talál, nem ajánlott:
hazavinni,
megetetni,
megfürdetni,
vagy egyszerűen visszadobni a tengerbe.
Olajjal szennyezett madár kezelése speciális:
állatorvosi,
rehabilitációs
és hőháztartási
ismereteket igényel.
A Global Penguin Society is kifejezetten hangsúlyozza, hogy a vad pingvinek nem háziállatok, sérült egyed megtalálásakor pedig a helyi hatóságokat vagy vadállat-rehabilitációs szervezetet kell értesíteni.
Dindim fajának története is fontos
A Magellán-pingvin jelenleg Least Concern – nem fenyegetett besorolású az IUCN rendszerében.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének természetvédelmi problémái.
A faj különböző populációinak trendje eltérő lehet, és veszélyt jelent rá többek között:
az olajszennyezés,
a halászattal való konfliktus,
a hálókba gabalyodás,
a táplálékkészletek változása
és az éghajlatváltozás.
Dindim története ezért nem csak egy megható ember–állat kapcsolat.
Egyben emlékeztető arra is, milyen messzire képes eljutni a tengeri szennyezés hatása.
Nem kell hozzá 8000 kilométeres legenda
Dindim története már önmagában rendkívüli.
2011-ben egy olajjal borított, kimerült fiatal pingvin jelent meg egy brazil tengerparton.
Egy ember segített rajta.
A pingvin felépült.
Visszatért a tengerbe.
Majd több egymást követő évben ismét felkereste ugyanazt a helyet és ugyanazt az embert.
Nem tudjuk pontosan, merre járt közben.
Nem tudjuk pontosan, hány kilométert úszott.
Nem tudjuk, mit jelentett számára João.
És azt sem tudjuk, mi történt vele az utolsó biztos megfigyelése után.
De talán nincs is szükség arra, hogy ezeket a hézagokat legendákkal töltsük ki.
Az, amit biztosan tudunk, önmagában is elég különleges.
Egy vad Magellán-pingvin és egy brazil halász találkozása egyetlen mentéssel kezdődött.
És olyan kapcsolattá vált, amelyet évekig újra és újra megfigyeltek.
Dindim végül eltűnt a tengerben.
João története azonban megmaradt.
És több mint egy évtizeddel az első találkozásuk után már mozivásznon mesélik tovább azt a különös napot, amikor egy olajjal borított pingvin megjelent Provetá partján.