A csíkos gnú (Connochaetes taurinus) megszokott színe a szürkés- vagy barnáskék test, amelyet sötét függőleges csíkok, fekete sörény és fekete farok egészít ki. Időnként azonban feltűnően világos, majdnem fehér vagy aranyszínű egyedek is megjelennek.
Ezek az állatok nem alkotnak külön fajt vagy alfajt. Színezetük hátterében különböző pigmentációs eltérések, illetve bizonyos esetekben tudatos emberi szelekció állhat. Fontos azonban, hogy egy fénykép alapján nem mindig lehet pontosan megállapítani az eltérés genetikai okát.
Albínó vagy leucisztikus?
Az albinizmus során az állat szervezete egyáltalán nem, vagy csak erősen csökkent mennyiségben képes melanint előállítani. Ez általában nemcsak a szőrzetet, hanem a bőrt és a szemeket is érinti. Az albinizmushoz fényérzékenység és különböző látási problémák is társulhatnak.
Leucizmus esetén a pigmenttermelő sejtek hiánya vagy hibás eloszlása okozza a világos színezetet. A szőrzet részben vagy teljesen kifehéredhet, miközben a szemek rendszerint megtartják normális pigmentációjukat.
A természetben készült fényképek alapján a két állapot könnyen összetéveszthető. Ezért genetikai vizsgálat vagy részletes állatorvosi megfigyelés hiányában pontosabb olyan kifejezéseket használni, mint a „leucisztikusnak tűnő”, „albínónak vélt” vagy egyszerűen „szokatlanul világos színű” egyed.
Leucisztik mutáció: Megtalálható a vadonban, ez az egy példányról lehet tudni összesen. Egy hím.
Fehér gnúborjú a Serengetiben
2015 februárjában a Nomad Tanzania egyik vezetője, Cornelius Mukus egy feltűnően fehér gnúborjút figyelt meg a dél-serengeti Ndutu térségében. A Peter Carrick által továbbított fényképeken a borjú szinte teljesen fehérnek látszott, ezért a beszámoló albínónak tűnő egyedként írta le.
Néhány nappal később újra megtalálták. A borjú továbbra is követte az anyját és táplálkozott, de a megfigyelők szerint hallása vagy látása korlátozott lehetett. Ez azonban terepi beszámoló volt, nem pedig genetikai vagy állatorvosi vizsgálat, így az albinizmus nem tekinthető bizonyítottnak. A borjú későbbi sorsáról nem találtunk ellenőrizhető adatot.
A golden, vagyis aranyszínű gnú
A golden wildebeest a déli csíkos gnú (Connochaetes taurinus taurinus) világos, aranybarna színváltozata. Bár ezt a megjelenést napjainkban leginkább dél-afrikai vadtenyésztő telepekhez kötik, régebbi feljegyzések szerint ritkán vadon élő populációkban is előfordult.
A tenyésztők sokáig egyszerű recesszív tulajdonságként kezelték az aranyszínt. Egy 2021-ben publikált genetikai vizsgálat azonban 374, a szőrszínnel összefüggő genetikai markert talált, és több lehetséges pigmentációs gént – köztük a tirozinázért felelős TYR gént – azonosított. Az eredmények alapján az aranyszín kialakulása valószínűleg összetettebb folyamat, nem feltétlenül egyetlen „aranymutáció” következménye.
Mit jelent a „king” gnú elnevezés?
A „king wildebeest” elsősorban a dél-afrikai vadtenyésztésben használt kereskedelmi elnevezés. Általában olyan csíkos gnúkat jelölnek vele, amelyek testén a megszokottnál világosabb, krémszínű vagy halvány rajzolat jelenik meg.
A king gnú nem külön faj vagy alfaj, és nem tekinthető önálló természetvédelmi egységnek. Genetikai hátterét jóval kevésbé vizsgálták, mint az aranyszínű változatét, ezért nem indokolt egyetlen, pontosan meghatározott „king mutációról” beszélni.
A különleges színek tenyésztésének kockázatai
A ritka színváltozatok magas piaci értéket érhetnek el, ezért egyes dél-afrikai telepeken tudatosan párosítják az ezeket hordozó állatokat. Ez azonban nem azonos a vadon élő csíkosgnú-populációk természetvédelmével.
A közeli rokonságban álló állatok párosítása növelheti a beltenyésztettséget és csökkentheti a genetikai változatosságot. A kutatók további kockázatként említik a nemkívánatos örökletes tulajdonságok feldúsulását, a különböző populációk keverését, valamint a tenyésztett állatok természetes populációkba történő ellenőrizetlen áthelyezését.
Egy állatorvosi esettanulmány négy, fogságban tartott golden és king gnúnál dokumentált bőrből kiinduló melanómát. A szerzők felvetették, hogy a szőrszínre irányuló szelekció növelheti a hajlamot, de négy eset alapján nem lehet megállapítani a betegség gyakoriságát, és nem állítható, hogy minden ilyen színű állat veszélyeztetett.
Ritka szín – különleges látvány, óvatos következtetések
A világos vagy szokatlan színű gnúk kétségtelenül látványosak. Egyetlen fénykép azonban nem bizonyítja sem az albinizmust, sem a leucizmust, és nem árulja el az eltérés genetikai hátterét.
A vadon megjelenő ritka egyedeket ezért érdemes pontos helyszínnel, dátummal, több fényképpel és lehetőség szerint hosszabb távú megfigyelésekkel dokumentálni. A tenyésztett golden és king változatokat pedig el kell különíteni a természetes populációkban alkalomszerűen megjelenő pigmentációs eltérésektől.
Források
- van Deventer, R. és mtsai (2021): Elucidation of coat colour genetics in blue wildebeest, Mammalian Biology.
- Russo, I.-R. M. és mtsai (2019): Intentional Genetic Manipulation as a conservation threat, Conservation Genetics Resources.
- Adetunji, S. A. és mtsai (2018): Melanoma in Golden and King Wildebeests, Journal of Zoo and Wildlife Medicine.
- Selier, J. és mtsai (2018): A dél-afrikai intenzív és szelektív vadtenyésztés természetvédelmi kockázatainak értékelése.
- Mahabal, A. és mtsai (2019): Colour aberration in Indian mammals: a review from 1886 to 2017, Journal of Threatened Taxa.
Terepi megfigyelés – nem tudományos diagnózis:
A következő videókban általános információkat és érdekességeket tanulhatsz a csíkos gnúkról: 🐂Állatbemutató #124 | Csíkos gnú - A leghíresebb nomád!