Több mint hetven évig egyetlen vadon élő tigris sem járta Kazahsztán tájait.
A 20. század első felében eltűnt az a ragadozó, amely egykor az Ili folyó sűrű nádasaiban, ártéri erdeiben és a Balkhash-tó környékén vadászott.
Évtizedeken keresztül úgy tűnt, hogy a tigris története Közép-Ázsiában végleg lezárult.
Kazahsztán azonban az elmúlt években egy rendkívül ambiciózus természetvédelmi programba kezdett.
Nem egyszerűen tigriseket akartak hozni az országba.
Először helyre kellett állítani azt az ökoszisztémát, amelyben egy több száz kilogrammos csúcsragadozó egyáltalán képes életben maradni.
Visszatelepítették zsákmányállatait.
Erdőket állítottak helyre.
Új természetvédelmi területet hoztak létre.
Fejlesztették az orvvadászat elleni védelmet.
Majd 2024-ben megérkeztek az első tigrisek.
- július 31-én pedig megtörtént az, amire több mint egy évtizede készültek:
Ümit, egy nőstény amuri tigrist szabadon engedtek az Ili–Balkhash Állami Természeti Rezervátumban.
Több mint hetven év után ismét vadon élő tigris járta Kazahsztán földjét.
De milyen tigris élt régen Kazahsztánban?
Kazahsztán történelmi tigriseit általában turáni tigrisként, illetve kaszpi tigrisként emlegetjük.
Hagyományos tudományos neve:
Panthera tigris virgata.
Elterjedési területe hatalmas volt.
Tigrisek éltek többek között:
- Közép-Ázsiában,
- Iránban,
- a Kaukázus térségében,
- az Aral- és Kaszpi-tenger környékén,
- Kazahsztánban,
- Üzbegisztánban,
- Türkmenisztánban,
- Tádzsikisztánban,
- valamint egészen Északnyugat-Kínáig.
Nem a nyílt sivatagban éltek.
Elsősorban a folyók mentén húzódó tugai erdőkben, nádrengetegekben és vizes élőhelyeken találták meg a szükséges fedezéket és zsákmányt.
Kazahsztán egyik utolsó erőssége az Ili folyó és a Balkhash-tó térsége volt.
Az Ili folyó vidékéről származó utolsó megbízható kazahsztáni tigrisadat 1948-ból ismert.
Miért pusztult ki?
Nem egyetlen ok vezetett eltűnéséhez.
A tigriseket célzottan irtották.
Kazahsztánban már a 19. század végétől szervezett tigrisvadászatok zajlottak.
A terjeszkedő mezőgazdaság közben átalakította a folyók menti élőhelyeket.
A tigrisek zsákmányállatait is intenzíven vadászták.
Eltűntek vagy jelentősen megfogyatkoztak:
- a buharai szarvasok,
- a vaddisznók,
- a kulánok,
- az őzek,
- a gazellák,
- valamint más nagyobb növényevők.
A ragadozó tehát egyszerre veszítette el élőhelyét és táplálékát.
Kazahsztánból az 1940-es évek végére eltűnt.
A turáni–kaszpi tigris más közép-ázsiai területeken valamivel tovább fennmaradhatott, de a 20. század második felére eredeti populációja teljesen eltűnt.
Ha kihalt, mit telepítenek vissza?
Ez a program egyik legérdekesebb része.
Kazahsztánba nem lehet valódi történelmi turáni tigriseket visszatelepíteni, hiszen az eredeti populáció kihalt.
Helyettük amuri tigriseket (Panthera tigris altaica) használnak.
Elsőre furcsának tűnhet.
Az amuri tigrist leginkább az orosz Távol-Kelet havas erdeivel kapcsoljuk össze.
A genetikai kutatások azonban rendkívül szoros kapcsolatot mutattak ki a kaszpi és az amuri tigrisek között.
Múzeumi turáni tigrisek DNS-ének vizsgálata során a kutatók azt találták, hogy a kaszpi és amuri populációk rendkívül közeli rokonságban álltak.
A vizsgált fő mitokondriális kaszpi haplotípus mindössze egyetlen mutációval tért el az amuri tigrisekétől.
A két populáció valószínűleg csak viszonylag nemrég szakadt el egymástól.
Ezért az amuri tigris jelenti a kihalt közép-ázsiai populáció legközelebbi ma élő genetikai megfelelőjét.
Nem egyszerű állatbetelepítés
Egy csúcsragadozót nem lehet egyszerűen odavinni egy területre és szabadon engedni.
Egyetlen felnőtt tigrisnek évente több tucat nagytestű zsákmányállatra van szüksége.
Ha nincs elegendő prédája, két dolog történhet:
a tigris elpusztul,
vagy háziállatokra kezd vadászni.
Ezért a kazahsztáni program jelentős része valójában nem a tigrisekről szólt.
Hanem az egész ökoszisztéma helyreállításáról.
Megszületik az Ili–Balkhash rezervátum
2010-ben Kazahsztán nemzetközi szinten jelezte, hogy szeretné visszahozni a tigrist korábbi élőhelyére.
2017-ben a kazah kormány és a WWF megállapodást kötött a program megvalósításáról.
2018-ban létrehozták az Ili–Balkhash Állami Természeti Rezervátumot.
A térség azért különösen alkalmas a programra, mert ugyanazokat az élőhelytípusokat őrzi, amelyekben a történelmi turáni tigrisek is éltek.
Itt találkozik:
a Balkhash-tó,
az Ili folyó deltája,
nádasok,
tugai ártéri erdők,
vizes élőhelyek,
félsivatagos területek
és nyíltabb gyepek mozaikja.
A potenciális tigrisélőhely jóval nagyobb magánál a rezervátum központi területénél.
Először a buharai szarvas tért vissza
A régi PlanetZoo.hu-cikkünk egyik legfontosabb része a buharai szarvas visszatelepítése volt.
Ez ma is fontos – csak azóta sokkal tovább jutott a program.
A buharai szarvas (Cervus hanglu bactrianus) egykor a közép-ázsiai folyóvölgyek jellegzetes nagytestű növényevője volt.
A tigrisek számára fontos zsákmányt jelentett.
A faj azonban az Ili–Balkhash térségéből is eltűnt.
Ezért még a tigrisek érkezése előtt megkezdték visszatelepítését.
2018 és 2023 között a kazah hatóságok adatai szerint már 205 buharai szarvast telepítettek az Ili–Balkhash rezervátumba.
Az állatok szaporodni kezdtek, így fokozatosan újra kialakulhatott egy stabil vad populáció.
Visszatértek a kulánok is
A program következő fontos állata a kulán, vagyis az ázsiai vadszamár egyik közép-ázsiai formája.
A kulán maga nem feltétlenül a tigris legfontosabb zsákmánya, de a térség természetes nagytestű növényevő-közösségének része.
2022-ben 60 kulánt telepítettek a rezervátumba.
2024-ben több mint negyven további állat érkezett az Altyn-Emel Nemzeti Parkból.
Közben a vaddisznóállományt is erősítették.
Ez különösen fontos, mert a vaddisznó a történelmi közép-ázsiai tigrisek egyik fő zsákmányállata lehetett.
A tigris visszahozása tehát valójában egy egész táplálékhálózat újjáépítését jelentette.
Erdőt is kellett építeni a tigrisnek
Az élőhely helyreállítása sem maradhatott el.
Az Ili deltájának tugai erdei az elmúlt évszázadban jelentős mértékben átalakultak.
A programban ezért őshonos fákat és cserjéket telepítettek.
Az ártéri élőhelyek vízellátását is próbálják javítani.
Tűzvédelmi infrastruktúrát építettek ki.
Orvvadászat elleni járőrözési rendszert fejlesztettek.
Monitoringeszközöket szereztek be.
Mire az első tigrisek megérkeztek, már évek óta maga a táj készült a fogadásukra.
2024 – hetven év után ismét tigrisek Kazahsztánban
2024 szeptemberében megtörtént az első történelmi lépés.
Két amuri tigris érkezett Hollandiából az Ili–Balkhash rezervátumba:
Bohdana, egy körülbelül 12 éves nőstény,
és
Kuma, egy körülbelül 9 éves hím.
Mindketten fogságban élő tigrisek voltak.
Ezért őket nem egyszerűen kiengedték a vadonba.
Egy különleges, körülbelül háromhektáros, természetközeli kifutóba kerültek.
Bohdana és Kuma feladata más
A holland tigrispár történeténél fontos különbséget tenni.
Bohdanát és Kumát nem elsősorban közvetlen szabadon engedésre vitték Kazahsztánba.
A terv szerint tenyészpárként élnek a rezervátum természetközeli központjában.
Ha kölykeik születnek, azok már fiatal koruktól olyan körülmények között nevelhetők, amelyek felkészíthetik őket a későbbi önálló életre.
2025 végén és 2026 elején párzást is megfigyeltek náluk.
2026 tavaszáig azonban még nem született sikeres alom.
Ez önmagában nem jelenti a program kudarcát.
A tigrisek szaporodása hosszabb folyamat lehet, különösen egy új környezetben kialakított tenyészpár esetében.
A következő lépés: vadon született orosz tigrisek
2026 májusában a program teljesen új szintre lépett.
Oroszországból négy vadon született amuri tigris érkezett Kazahsztánba.
Két felnőtt állat:
Amur, egy hím,
és
Ümit, egy nőstény,
valamint két fiatal:
Turan, egy hím kölyök,
és
Ussuri, egy nőstény kölyök.
Ezek az állatok már teljesen más helyzetet jelentettek, mint Bohdana és Kuma.
Vadon születtek.
Rendelkeztek természetes viselkedési tapasztalatokkal.
Ezért közülük kerülhettek ki az első közvetlen szabadon engedésre alkalmas tigrisek.
Ümit – „Remény”
A nőstény neve különösen találó.
Az Ümit név jelentése:
remény.
- július 31-én elérkezett a pillanat, amelyre a program éveken keresztül készült.
Ümit egészségügyi vizsgálatokon esett át.
A szakemberek értékelték:
vadászati képességét,
viselkedését,
egészségi állapotát,
valamint az emberekre adott reakcióit.
Végül alkalmasnak találták az önálló életre.
Megkapta GPS/GSM nyomkövető nyakörvét.
A rezervátumban kinyitották előtte a kaput.
Ümit kilépett.
1948 óta először ismét vadon élő tigris mozgott Kazahsztánban.
Nem maradt magára – csak messziről figyelik
A szabadon engedés nem azt jelenti, hogy Ümit eltűnt a kutatók szeme elől.
GPS-nyakörve rendszeresen továbbítja helyzetét.
Kameracsapdák figyelik.
A szakemberek terepen vizsgálják:
lábnyomait,
pihenőhelyeit,
zsákmányállatait,
és mozgási útvonalait.
Mindezt úgy próbálják elvégezni, hogy közben a lehető legkevésbé zavarják.
A program első szakaszában minden apró részlet fontos.
Milyen élőhelyet választ?
Milyen gyorsan alakít ki territóriumot?
Mit vadászik?
Megközelíti-e az emberi településeket?
Hogyan reagál az új tájra?
Ümit gyakorlatilag egy egész jövőbeli populáció számára gyűjt adatokat.
Az első tíz nap meglepetése
A tigris gyorsan megmutatta, hogy képes önállóan boldogulni.
A kazah hatóságok a szabadon engedést követő első tíz napban már két sikeres vadászatot azonosítottak.
Az első zsákmánya különösen meglepő volt:
egy farkas.
Ümit több napig fogyasztotta a zsákmányt.
Nem sokkal később pedig egy vaddisznót is sikeresen elejtett.
Ez rendkívül fontos jelzés volt.
Nem kellett etetni.
Nem kezdett emberi táplálékforrásokat keresni.
Saját maga talált és ejtett el vad zsákmányt.
Az első megfigyelések alapján tehát az új környezethez való alkalmazkodása jól indult.
A nádrengeteget választotta
GPS-adatai alapján Ümit hamar elkezdte felfedezni az Ili–Balkhash rezervátum tugai erdeit és vízparti területeit.
Különösen gyakran használta a sűrű nádasokat.
Ez érdekes módon nagyon hasonló ahhoz az élőhelyhez, amelyet a történelmi turáni tigrisek is kedveltek.
A magas nád kiváló fedezéket nyújt.
A közelben víz található.
A vaddisznók és más zsákmányállatok is gyakran használják ezeket az élőhelyeket.
Az amuri tigris tehát úgy tűnik, nem kizárólag a távol-keleti erdős környezetben képes boldogulni.
Mikor jön a következő tigris?
Ümit jelenleg a program első szabadon élő tagja.
Amur, a felnőtt hím továbbra is megfigyelés alatt áll.
A szakemberek akkor engedik el, ha megfelelőnek találják egészségi állapotát, viselkedését és vadászati készségeit.
Turan és Ussuri még fiatalok.
Őket addig nem engedik szabadon, amíg el nem érik azt a kort, amikor önálló életre alkalmasak.
A program célja tehát nem az, hogy egyszerre kiengedjenek hat tigrist.
Fokozatosan építenek fel egy új vad populációt.
Mi történik, ha egy tigris falut közelít meg?
A program egyik legnagyobb kihívása nem biológiai.
Hanem emberi.
Egy tigris hatalmas területen mozog.
Előbb-utóbb előfordulhat, hogy lakott térséghez kerül közel.
Ezért külön monitoring- és riasztási rendszert alakítottak ki.
Ha egy nyomkövetős tigris megközelít egy települést, a hatóságok értesíthetik a helyieket.
A jelenlegi rendszerben már körülbelül öt kilométeres távolságnál riasztás indítható.
A cél nem az, hogy minden tigris–ember találkozás után eltávolítsák az állatot.
Hanem az, hogy a konfliktust még azelőtt megelőzzék, hogy megtörténne.
Mi lesz a haszonállatokkal?
Ez már a projekt tervezési szakaszában fontos kérdés volt.
A WWF és a kazah hatóságok egyeztettek a helyi közösségekkel arról, mi történik, ha egy tigris szarvasmarhát, lovat vagy más háziállatot ejt el.
Az ilyen projektek sikeréhez elengedhetetlen, hogy a helyiek ne kizárólag veszélyként tekintsenek a ragadozóra.
Ehhez szükség lehet:
- kártérítési rendszerekre,
- biztonságosabb állattartásra,
- gyors riasztásra,
- helyi munkahelyekre,
- ökoturizmusra,
- valamint folyamatos kommunikációra.
Egy tigrispopulációt nem lehet hosszú távon fenntartani a környéken élő emberek támogatása nélkül.
Visszahozható-e egy kihalt állat?
Ebben az esetben a válasz érdekes:
igen is, meg nem is.
Az eredeti turáni tigris populációját nem lehet visszahozni.
Azok az állatok kihaltak.
DNS-ükből nem készítenek új turáni tigriseket.
Kazahsztán inkább az egykori tigris ökológiai szerepét állítja helyre a legközelebbi élő rokon, az amuri tigris segítségével.
Ezért pontosabb azt mondani:
a tigris visszatér Kazahsztánba,
mint azt, hogy:
feltámasztják a kihalt turáni tigrist.
Ha a program sikeres lesz, néhány generáció múlva Kazahsztánban egy önfenntartó amuri eredetű tigrispopuláció élhet ugyanazokon a tájakon, ahol történelmi rokonaik több mint hetven éve eltűntek.
Hány tigris élhet majd itt?
Korábbi ökológiai becslések szerint az Ili–Balkhash térség több mint egymillió hektárnyi potenciálisan alkalmas tigrisélőhelyet tartalmazhat.
Egyes korai becslések akár 100–200 tigris hosszú távú eltartásának lehetőségét is felvetették megfelelő zsákmánybázis mellett.
A jelenlegi gyakorlati program azonban ennél jóval óvatosabb.
A WWF hosszabb távú célja körülbelül 50 szabadon élő tigris kialakítása 2035-ig.
Ez önmagában is hatalmas vállalkozás.
Egyetlen nősténytől egy stabil populációig hosszú út vezet.
Miért ennyire fontos Ümit?
Egyetlen tigris természetvédelmi szempontból még nem populáció.
Ümit jelentősége ezért nem az, hogy „megoldotta” a kazahsztáni tigrisvédelmet.
Hanem az, hogy ő az első valódi teszt.
Évekig elméletben számolták:
elegendő-e a terület,
elég-e a szarvas,
elég-e a vaddisznó,
megfelelő-e a növényzet,
el tudják-e kerülni az emberrel való konfliktusokat.
Ümit most ezekre a kérdésekre a való életben ad választ.
Ha sikerül territóriumot kialakítania,
rendszeresen vadásznia,
elkerülnie az embereket,
és később szaporodnia,
az bizonyítja majd igazán, hogy a projekt működőképes.
A tervből valóság lett
Amikor a kazahsztáni tigris-visszatelepítésről először írtunk, még minden a jövőről szólt.
Majd egyszer tigrisek érkeznek.
Előbb vissza kell hozni a szarvasokat.
Helyre kell állítani az erdőt.
Meg kell növelni a zsákmányállományt.
Fel kell készíteni a helyi közösségeket.
A cél akkor még az volt, hogy 2025 körül megkezdődhessen a tigrisek visszatérése.
A természetvédelmi programoknál azonban a határidők gyakran változnak.
Ebben az esetben körülbelül egy évvel később következett be a történelmi pillanat.
2024-ben Bohdana és Kuma már megérkezett Kazahsztánba.
2026 májusában további négy, vadon született amuri tigris érkezett Oroszországból.
- július 31-én pedig Ümit kilépett az Ili–Balkhash vadonjába.
Néhány nappal később már saját maga ejtett el egy farkast.
Majd egy vaddisznót.
Több mint hetven év után újra tigris vadászik Kazahsztánban.
A projekt legnehezebb része azonban most kezdődik.
Egyetlen sikeresen alkalmazkodó tigrisből még nem lesz új populáció.
Ehhez évtizedes természetvédelmi munkára, újabb tigrisekre, szaporodásra, elegendő zsákmányra és az emberek támogatására lesz szükség.
De van egy hatalmas különbség a néhány évvel ezelőtti helyzethez képest.
Akkor azt kérdeztük:
vajon tényleg visszatérhet-e valaha a tigris Kazahsztánba?
2026-ban erre már tudjuk a választ.
Visszatért.
forrás: WWF oldala.