Rendkívül különleges megjelenésű eurázsiai hódot sikerült lefényképezni a Hortobágyon. A feltűnően világos állatot 2025 pünkösdi hétvégéjén figyelték meg a Hortobágyi-halastónál.
A ritka találkozásról Nagy Csaba és Molnár Andrásné Böbe készített fényképeket a Hortobágyi Nemzeti Park területén.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az állatot albínó színezetű eurázsiai hódként (Castor fiber) azonosította.
Az eset már önmagában is különleges, a helyszín azonban még érdekesebbé teszi: alig néhány évtizeddel ezelőtt Magyarországon egyáltalán nem éltek eurázsiai hódok.
Albínó hód a Hortobágyon
Az eurázsiai hód bundája normális esetben különböző barna árnyalatú, ezért a Hortobágyi-halastónál megfigyelt világos példány azonnal kitűnt környezetéből.
Az albinizmus egy öröklött pigmentációs rendellenesség, amely során a melanin termelődése részben vagy teljesen hiányzik.
Teljes albinizmus esetén az állatok szőrzete vagy tollazata rendkívül világos vagy fehér, bőrük rózsaszínes lehet, szemük pedig a pigment hiánya miatt vöröses vagy rózsaszínes árnyalatot mutathat.
Léteznek azonban más pigmentációs eltérések is.
Ilyen például a leucizmus, amely szintén rendkívül világos vagy akár fehér külsőt eredményezhet, miközben a szem pigmentációja rendszerint megmarad.
Éppen ezért egy állat pontos pigmentációs rendellenességét pusztán fénykép alapján nem minden esetben lehet biztosan meghatározni.
A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság ezért találóan „albínó színezetű” hódként számolt be a különleges állatról.
Magyarország legnagyobb rágcsálója
Az eurázsiai hód Európa és Ázsia legnagyobb termetű rágcsálója.
Testhossza elérheti a 75–100 centimétert, ehhez pedig további 30–35 centiméteres, jellegzetesen lapított farok társulhat. Egy kifejlett állat tömege akár 25–35 kilogramm is lehet.
A hód szinte teljes élete a vízhez kötődik.
Erős hátsó lábai és úszóhártyás lábujjai kiváló úszóvá teszik, lapos farkát pedig többek között kormányzásra, zsírraktározásra és veszély esetén figyelmeztető jelzésre is használja.
Ha megijed, farkával nagyot csaphat a víz felszínére, ezzel figyelmeztetve családjának többi tagját.
Mit eszik a hód?
A hód növényevő.
Étrendje az évszakokkal változik. Tavasszal és nyáron különböző lágyszárú növényeket, vízinövényeket, leveleket és fiatal hajtásokat fogyaszt.
Ősszel és télen nagyobb szerepet kap a fák kérge és vékonyabb ágai.
A hódok erős metszőfogaikkal meglepően vastag fákat is képesek kidönteni.
Ez a tevékenység azonban nem egyszerű pusztítás.
A hód mint „ökoszisztéma-mérnök”
A hódokat gyakran ökoszisztéma-mérnököknek nevezik.
Ennek oka, hogy tevékenységükkel jelentősen képesek átalakítani környezetüket.
Fákat döntenek ki, járatokat ásnak, és megfelelő körülmények között gátakat építhetnek. A víz visszatartásával új vizes élőhelyeket hozhatnak létre vagy már meglévőket alakíthatnak át.
Ennek számos más faj is haszonélvezője lehet.
A kialakuló sekély vizes területek különböző halaknak, kétéltűeknek, vízi gerincteleneknek és madaraknak is élőhelyet biztosíthatnak.
A hódok jelenléte ugyanakkor konfliktusokat is okozhat.
A kidöntött fák, elárasztott területek, gátak és partfalakba ásott járatok mezőgazdasági, vízgazdálkodási vagy települési környezetben problémát jelenthetnek.
A faj magyarországi visszatérése ezért természetvédelmi sikertörténet, egyben egyre fontosabb természetvédelmi és vízgazdálkodási kérdés is.
Magyarországon egyszer teljesen kipusztult
Néhány száz évvel ezelőtt a hód még Magyarország természetes állatvilágának része volt.
A prémje, pézsmája és esetenként húsa miatt folytatott vadászat azonban jelentősen megtizedelte állományát.
A Nagyalföld területéről valószínűleg már az 1600-as évekre eltűnt.
A mai Magyarország területén ismert utolsó példányt 1854-ben, Ács közelében, a Concó-patak mellett ejtették el.
Ezt követően több mint egy évszázadon keresztül nem létezett állandó eurázsiai hódállomány Magyarországon.
Hogyan tértek vissza a hódok Magyarországra?
A történet a 20. század végén fordult meg.
Nyugat-Európa több részén sikeres hódvédelmi és visszatelepítési programok indultak, miközben a megmaradt állományok természetes terjeszkedése is felgyorsult.
Magyarországon a Szigetköz térségében 1991-ben már biztosan dokumentálták a faj ismételt jelenlétét.
Ezek az állatok természetes úton érkezhettek az Ausztriában megerősödő hódállományból.
A WWF Magyarország később nagyszabású visszatelepítési programot indított.
1996 és 2008 között összesen 234 eurázsiai hódot engedtek szabadon többek között a Duna, a Dráva, a Hanság és a Tisza vízrendszeréhez tartozó területeken.
A természetes terjeszkedés és a visszatelepítések együtt rendkívül gyors állománynövekedést eredményeztek.
Ma már az ország nagy részén jelen vannak
A hódok magyarországi visszatérése rendkívül sikeresnek bizonyult.
Egy 2020-ban elkészített országos állománybecslés során 1726 ismert hódélőhelyet regisztráltak, és további 783 feltételezett élőhellyel számoltak.
A kutatók ezek alapján akkor körülbelül 10–11 ezer egyedre becsülték Magyarország eurázsiai hódállományát.
Egy 2024-ben publikált tudományos összefoglaló szerint a faj három évtized alatt Magyarország megfelelő élőhelyeinek jelentős részét újra benépesítette.
Ma már valamennyi nagyobb folyónk mentén megtalálható, és az ország legtöbb állandó vízfolyásán is jelen van.
Ez hatalmas változás egy olyan faj esetében, amely még a 20. század végén is kipusztultnak számított hazánkban.
A Hortobágyra is visszatért
A hódok terjeszkedése során idővel az Alföld vizes élőhelyeit is újra meghódították.
Így ma már olyan mesterséges eredetű vizes élőhelyeken is megjelenhetnek, mint a Hortobágyi-halastó.
Ez különösen érdekes történelmi fordulat.
Arról a Nagyalföldről, ahonnan a faj évszázadokkal ezelőtt az elsők között tűnt el Magyarországon, mára ismét hódmegfigyelésekről számolhatunk be.
A 2025 pünkösdjén lefényképezett világos színezetű példány pedig még különlegesebbé tette ezt a visszatérést.
Ritka találkozás egy sikeresen visszatért fajjal
Egy albínó vagy albínó színezetű vadon élő állat megfigyelése önmagában is ritka esemény.
Egy ilyen eurázsiai hód megjelenése a Hortobágyon azonban egy másik történetet is elmesél.
Azt, hogy egy Magyarországról teljesen kipusztított faj néhány évtized alatt ismét képes volt benépesíteni korábbi élőhelyeinek jelentős részét.
1854-ben elejtették az utolsó ismert magyarországi hódot.
Napjainkban pedig már egy különleges, szinte hófehér példány úszását is megfigyelhetjük a Hortobágyi-halastó vizében.
A természet időnként egészen látványosan képes visszatérni.
A cikkben szereplő hortobágyi hód fotói: Nagy Csaba és Molnár Andrásné Böbe.
Források: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság; Magyar Állami Természetvédelem; Czabán Dávid és Juhász Erika hódmonitorozási kutatásai; European Journal of Wildlife Research.