Bütykös hattyú

A bütykös hattyú a madarak osztályába, ezen belül a lúdalakúak rendjébe és a récefélék családjába tartozik, és a mesékből ismerhetjük a rút kiskacsa néven is, pedig nem is kacsa és nem is rút, hanem büszke, kecses hattyú, mégpedig a bütykös hattyú.

Madárkánk elterjedési területe Eurázsia, azaz Európa és Nyugat-Ázsia területei egészen Mongóliáig és néhány foltban egészen Oroszország Tengermelléki határterületéig, Vlagyivosztok környékéig.

Annak ellenére, hogy származása Eurázsia, legközelebbi rokonai nem más északi féltekén élő hattyúfajok, hanem az Ausztráliában honos fekete hattyú és a Dél-Amerika déli részén élő feketenyaku hattyú.

Valamikor teljes Közép-Európa területén megélt a vizekben gazdag és mocsaras területeken, de mivel túlvadászták és tojását begyüjtötték, ezért már korán kiírtották és azt valószínűsítik, hogy egy ideig csak Észak-Európa megközelíthetetlen mocsaraiban vészelte át az embert, amíg lassan kezdték visszatelepíteni az európai országokba, ahol manapság halastavak és parkok díszmadaraként élhet.

Így volt ez Magyarországgal is, ugyanis tőlünk is kipusztult egy időben, de aztán szerencsénkre visszatelepült.

Európán és Ázsián kívűl betelepítették Izlandra, a Feröer szigetekre, Ausztráliába, Új-Zélandra, a Dél-afrikai Köztársaságba és az Amerikai Egyesült Államokba, és ez utóbbiban él a legnagyobb betelepített populációja.

Magyar nevét a vörös csőre feletti fekete bütyökről kapta, angol nevét, ami a Mute Swan azért kapta, mert a többi hattyúfajnál csendesebb, latin nevét pedig ugyanattól a Johann Friedrich Gmelin német természettudóstól kapta, aki az imént bemutatott görög teknőst is leírta a tudomány számára, mégpedig ugyancsak 1789.-ben.

Ez pedig úgy történhetett, hogy Gmelin besegített a Carl von Linné által elindított Systema Naturae tizenharmadik kiadásában.

Eredetileg Anas olor néven írta le, de 1803.-ban az ugyancsak német természettudós, erdész, ornitológus, rovarkutató és herpetológus Johann Matthäus Bechstein áthelyezte a Cygnus nemzetségbe, így a mai tudományos neve Cygnus olor.

Úgy a cygnus, mint az olor szó, latinul hattyút jelent, a cygnus viszont a görög κύκνος kyknos szóból származik, ami görögül is hattyút jelent.

A bütykös hattyú monotipikus taxon, ami azt jelenti, hogy nincsenek élő alfajai, így nincs különbség az Egyesült Királyság területén élő, vagy a Mongóliában élő, vagy a Svédországban élő, vagy akár a Balaton vizén élő bütykös hattyúk között, sőt, nyáron lehet, hogy épp a Svédországban élő hattyúkat látjuk a Balaton vizén, mivel a balatoni 50 párt kitevő állandó populációt kiegészítik az Európa többi részéről nyaralni, azaz a vedleni érkezett hattyúk.

Ugyanakkor a lengyel hattyúnak nevezett bütykös hattyúk tulajdonképpen csak ugyanazon taxon színvariációjának vannak elismerve Cygnus olor morpha immutabilis néven, vagyis a lengyel hattyúk lábai rózsaszínűek, valamint a fiókák nem szürkék, mint a normális esetben, hanem fakó fehérek.

Genetikájukban megtalálható a leucizmusért felelős gén, ugyanúgy a valamikori háziasítás jeleiként, mint ahogy a házilúd esetében is ugyanezek a jelenségek kimutathatóak különbségként a vadludakkal hasonlítva.

Akár a többi réceféle, vedléskor elveszíti az összes evezőtollát, ráadásul egyszerre, így ebben az időszakban röpképtelen.

Alapjában véve vándormadár, amely télen akár 1 000 kilométernél is többet megtehet azért, hogy Európa enyhébb éghajlataira húzódjon.

További érdekességek az alábbi videóban:

🐢🦢Állatbemutató #155 | Görög teknős & bütykös hattyú - A lassú, a rút és az utolsó?