1993-ban dokumentálták utoljára, hogy barátkeselyű költött a Rodope-hegység bolgár oldalán.
Ezután több mint három évtized telt el.
A hatalmas madarak időnként továbbra is átrepültek Görögországból Bulgáriába, táplálkoztak a térségben, majd ismét eltűntek.
De fészket már nem raktak.
Fiókát nem neveltek.
Úgy tűnt, Bulgária elveszítette Európa egyik legnagyobb ragadozó madarát.
2022-ben azonban megkezdődött egy rendkívül ambiciózus visszatelepítési program.
Spanyolországból barátkeselyűk érkeztek.
Hónapokat töltöttek akklimatizációs röpdékben.
GPS-jeladókat kaptak.
Majd szabadon engedték őket.
2023 novemberében megérkezett a program második nagy mérföldköve: 13 újabb barátkeselyű repülhetett ki a Keleti-Rodope vadonjába.
Akkor még csak remélni lehetett, hogy egyszer saját kolóniát alapítanak.
Három évvel később már tudjuk a választ.
2026-ban 33 év után újra barátkeselyű-fiókák keltek ki a Rodope-hegység bolgár oldalán.
Barátkeselyű vagy fekete keselyű?
A faj tudományos neve:
Aegypius monachus.
Angolul Cinereous Vulture vagy Eurasian Black Vulture néven találkozhatunk vele.
Magyar neve:
barátkeselyű.
A „fekete keselyű” megnevezés is gyakran előfordul fordításokban, de nem szabad összekeverni az amerikai fekete keselyűvel (Coragyps atratus), amely teljesen más faj.
A barátkeselyű Európa egyik legnagyobb röpképes madara.
Testhossza elérheti az egy métert, szárnyfesztávolsága pedig megközelítheti a három métert.
A legnagyobb példányok tömege meghaladhatja a 10 kilogrammot.
Sötétbarna tollazata, hatalmas szárnya és erőteljes csőre miatt már messziről tekintélyt parancsoló madár.
Európa egyik legnagyobb keselyűje
A barátkeselyű alapvetően dögevő.
Nem vadászik rendszeresen egészséges, nagytestű állatokra.
Fő táplálékát elpusztult emlősök tetemei adják.
Erős csőrével olyan keményebb bőrt és szöveteket is fel tud bontani, amelyekhez más dögevő madarak nehezebben férnek hozzá.
Ezért a különböző keselyűfajok gyakran kiegészítik egymást egy tetemnél.
A barátkeselyű nagyobb, erősebb részekhez fér hozzá.
A fakókeselyű más szöveteket fogyaszt.
A dögkeselyű pedig még kisebb maradványokat is képes hasznosítani.
Együtt gyakorlatilag természetes „hulladékfeldolgozó rendszert” alkotnak.
Miért fontosak a keselyűk?
A dögevők szerepét könnyű alábecsülni.
Pedig egy elpusztult állat teteme potenciális táptalaj:
- baktériumoknak,
- kórokozóknak,
- rovaroknak,
- valamint más, betegségeket terjesztő állatoknak.
A keselyűk rendkívül gyorsan képesek eltávolítani ezeket a tetemeket.
Emésztőrendszerük olyan erős savas környezetet biztosít, amely számos veszélyes kórokozót elpusztít.
Ezért a keselyűk nem egyszerűen „dögöt evő madarak”.
Fontos ökoszisztéma-szolgáltatást végeznek.
Egykor egész Bulgáriában élt
A 19. században és a 20. század elején a barátkeselyű jóval elterjedtebb volt a Balkánon.
Bulgáriában is több területen költött.
A 20. század során azonban állománya gyorsan összeomlott.
Ennek több oka volt:
- közvetlen üldözés,
- mérgezett csalétkek,
- élőhelyvesztés,
- a nagytestű vadállatok csökkenése,
- az extenzív állattartás visszaszorulása,
- valamint a rendelkezésre álló dög mennyiségének csökkenése.
A faj egyre ritkábbá vált.
Az utolsó bizonyított bulgáriai költést 1993-ban, a Studen Kladenets víztározó közelében dokumentálták.
A következő évben a fészek már üres maradt.
De a barátkeselyű soha nem tűnt el teljesen a Rodope fölül
A történetnek van egy fontos részlete.
Bulgáriában ugyan megszűnt a költőállomány, de barátkeselyűk továbbra is megjelentek a Keleti-Rodopéban.
Ennek oka alig néhány kilométerrel délebbre található.
Görögországban, a Dadia–Lefkimi–Soufli Nemzeti Parkban fennmaradt a Balkán utolsó természetes barátkeselyű-kolóniája.
Az ott élő madarak rendszeresen átrepültek Bulgáriába táplálékot keresni.
Ez azt jelentette, hogy az élőhely továbbra is alkalmas lehetett a faj számára.
Csak a saját költőállomány hiányzott.
Miért nem költöztek egyszerűen vissza maguktól?
Elsőre logikusnak tűnik:
ha a görög madarak rendszeresen jártak Bulgáriába, akkor miért nem telepedtek meg egyszerűen ott?
A barátkeselyű azonban hosszú életű, lassan szaporodó és erősen kötődő faj.
A madarak hajlamosak ugyanazokat a hagyományos költőterületeket használni.
Egy működő kolónia önmagában is vonzza a fiatal madarakat.
Ha egy területről azonban az összes költőpár eltűnik, a természetes újratelepülés rendkívül lassú lehet.
Ezért döntöttek úgy a természetvédők, hogy segítenek nekik.
Spanyolországból érkezett segítség
A program számára Spanyolország különösen fontos partner.
Az országban él Európa messze legnagyobb barátkeselyű-állománya.
Évente fiatal madarak kerülnek mentőközpontokba:
- legyengülés,
- sérülés,
- fészekelhagyás,
- vagy más problémák miatt.
Sokukat sikerül rehabilitálni.
Ezek közül megfelelő egyedeket lehet kiválasztani olyan visszatelepítési programokhoz, ahol a faj korábban kipusztult.
A bolgár projektben a spanyol GREFA természetvédelmi szervezet és más spanyol partnerek biztosítottak madarakat.
Több mint 3000 kilométeres út után érkeztek Bulgáriába.
2022 – megérkezik az első csoport
2022 májusában 17 spanyol barátkeselyű érkezett a Keleti-Rodopéba.
Nem engedték őket azonnal szabadon.
A Madzharovo és Ivaylovgrad között kialakított nagy akklimatizációs röpdében körülbelül fél évet töltöttek.
Ennek rendkívül fontos szerepe van.
A madarak ezalatt:
megismerik a környéket,
megszokják az éghajlatot,
látják a vadon élő keselyűket,
és elkezdik az új területet saját otthonukként érzékelni.
2022 novemberében végül 14 madarat engedtek szabadon.
Több mint harminc év után újra barátkeselyűket telepítettek vissza a bolgár Keleti-Rodopéba.
A szabadon engedés nem egyszerű kapunyitás
A keselyűket úgynevezett soft release, vagyis fokozatos szabadon engedési módszerrel engedik ki.
A röpde ajtaját kinyitják.
A madarakat nem kergetik ki.
Saját tempójukban hagyják el a területet.
Közben a közelben továbbra is biztosítanak számukra táplálékot.
Így nem kell rögtön életük első napjaiban hatalmas területet bejárniuk élelemért.
Fokozatosan tanulják meg:
hol vannak biztonságos éjszakázóhelyek,
hol található táplálék,
merre mozognak más keselyűk,
és mely területeket érdemes elkerülni.
GPS-szel követik minden mozdulatukat
A kiengedett madarakat gyűrűkkel és GPS/GSM-jeladókkal látják el.
A természetvédők így valós időben követhetik mozgásukat.
A jeladó rengeteg információt szolgáltat.
Kiderül:
merre repül a madár,
hol alszik,
hol táplálkozik,
mekkora területet jár be,
és milyen veszélyes helyeken fordul meg.
A rendszer életet is menthet.
Ha egy jeladó órákon keresztül nem mozdul, vagy szokatlan testhelyzetet jelez, a kutatók azonnal ellenőrizhetik a madarat.
2023 – jön a második csoport
A program nem állt meg az első kiengedésnél.
2023 júniusában újabb barátkeselyűk érkeztek Spanyolországból.
Ők szintén hónapokat töltöttek az akklimatizációs röpdében.
Októberben megkapták gyűrűiket és GPS-jeladóikat.
Majd 2023. november 20-án 13 barátkeselyűt engedtek szabadon a Keleti-Rodopéban.
Ez volt az a pillanat, amelyről az eredeti cikkünk szólt.
A kiengedés utáni első napok különösen kritikusak voltak.
A fiatal madarak a röpde közelében maradtak, és rendszeresen visszatértek a kihelyezett táplálékhoz.
A természetvédők ekkor még abban reménykedtek, hogy a 2022-ben és 2023-ban kiengedett madarak egyszer közös kolóniát hoznak létre.
Nem kellett sokáig várni az első jelekre.
2024 – 31 év után ismét fészkek
2024 februárjában két barátkeselyűpár elfoglalt egy-egy fészket a bolgár Keleti-Rodopéban.
Mind a négy madarat 2022-ben engedték szabadon.
A fészkek mesterségesen kialakított fészekalapok voltak, amelyeket természetvédők építettek megfelelő fák koronájába.
A madarak tovább építették és védték őket.
Ez még nem jelentett sikeres költést.
De önmagában történelmi pillanat volt.
1993 óta először viselkedtek ismét költőpárként barátkeselyűk ezen a területen.
Miért építenek mesterséges fészket egy vad madárnak?
A barátkeselyű jellemzően nagy fák koronájában épít hatalmas fészket.
A fészek akár több mint egy méter széles is lehet.
Egy újonnan létrejövő populációban azonban nincs több évtizedes fészkelési hagyomány.
A megfelelő helyre épített mesterséges fészek vizuális jelzésként működhet:
itt biztonságos költeni.
A madarak elfoglalhatják, továbbépíthetik, majd később akár több éven keresztül használhatják.
A módszer végül kulcsszerepet játszott a visszatérésben.
2025 – egyre több madár
A visszatelepítés 2025-ben tovább folytatódott.
Tavasszal újabb hat barátkeselyűt engedtek szabadon.
Később újabb hét madár érkezett Spanyolországból, amelyek több hónapos akklimatizáció után 2025 októberében kapták vissza szabadságukat.
A program tehát már nem néhány kísérleti madárról szólt.
Lassan valódi populáció kezdett kialakulni.
A párok száma is növekedett.
A kérdés már csak az volt:
megszületik-e végre az első fióka?
2026 – 33 év után megtörténik az áttörés
2026 tavaszán a természetvédők nyolc barátkeselyűpárt tartottak nyilván a bolgár Keleti-Rodopéban.
Közülük hét pár mesterséges fészket foglalt el.
Négy pár tojást is rakott és kotlásba kezdett.
Majd áprilisban megérkezett a hír, amelyre a program kezdete óta vártak.
Három különböző fészekben barátkeselyű-fióka kelt ki.
A faj 1993 óta először szaporodott sikeresen a Rodope-hegység bolgár oldalán.
A második csoport 2023-as kiengedése tehát alig két és fél évvel később már egy valódi költőpopuláció kialakulásának részévé vált.
Három fiókából kettő maradt életben
A természet azonban nem mindig kegyes.
A három kikelt fióka közül az egyik később elpusztult.
Kettő azonban szépen fejlődött.
2026 júliusának elején már körülbelül két és fél hónaposak voltak.
A természetvédők ekkor felmásztak a fészkekhez.
Megvizsgálták őket.
Meggyűrűzték a két fiatal madarat.
Majd mindkettőre könnyű GPS/GSM-jeladót helyeztek.
Ezek segítségével életük első repüléseitől kezdve követni lehet őket.
A két fiatal azért különleges, mert ők már nem Spanyolországból érkezett betelepített madarak.
Ők Bulgáriában, vadon keltek ki.
Ez jelenti egy visszatelepítési program valódi fordulópontját.
Nem elég szabadon engedni őket
Egy visszatelepítés sikere nem azzal mérhető, hogy hány állat lép ki egy szállítóládából.
A valódi cél:
hogy túléljenek,
párt találjanak,
területet foglaljanak,
fészket építsenek,
szaporodjanak,
és utódaik is életben maradjanak.
A barátkeselyű lassú szaporodása miatt ez különösen nehéz.
A pár általában csak egyetlen tojást rak.
A kotlás közel két hónapig tart.
A fióka pedig további több mint három hónapot tölt a fészekben.
Ha egy költés elbukik, egy teljes év elveszhet.
Negyven kiengedett madár
A Bolgár Madárvédelmi Társaság 2026-os összesítése szerint a program kezdete óta 40 barátkeselyűt engedtek szabadon a térségben.
Ez már elég nagy szám ahhoz, hogy növekedjen a megfelelő pár kialakulásának esélye.
A történet ráadásul folytatódik.
2026 májusában újabb öt barátkeselyű érkezett Spanyolországból.
Ők egyelőre az akklimatizációs röpdében töltik az időt.
Csak több hónapos felkészülés után engedik majd őket szabadon.
Miért kell még több madár?
Ha már vannak párok és fiókák, miért folytatják a betelepítést?
Azért, mert nyolc pár még nem stabil populáció.
Egy ilyen kis állományt könnyen súlyosan érinthet:
egy mérgezési esemény,
egy betegség,
egy rossz költési év,
egy nagy erdőtűz,
vagy néhány felnőtt madár elvesztése.
A további betelepítések:
növelik az állományt,
javítják a genetikai változatosságot,
és nagyobb esélyt adnak arra, hogy hosszú távon önfenntartó kolónia jöjjön létre.
A görög kolónia életbiztosításra szorul
Ez különösen fontos a Balkán miatt.
A természetesen fennmaradt egyetlen balkáni barátkeselyű-kolónia továbbra is a görögországi Dadia Nemzeti Parkban él.
Ez rendkívül veszélyes helyzet.
Ha egy teljes régió keselyűállománya egyetlen kolóniára koncentrálódik, egyetlen katasztrófa aránytalanul nagy pusztítást okozhat.
2023-ban hatalmas erdőtűz érintette Dadia térségét.
2026 márciusában pedig újabb súlyos csapás érte az állományt:
kilenc barátkeselyű pusztult el egy tömeges mérgezési eseményben.
Ez pontosan megmutatja, miért fontos a bolgár kolónia létrehozása.
A cél nem az, hogy a két populáció egymástól elszigetelten éljen.
Éppen ellenkezőleg.
A természetvédők abban bíznak, hogy a görög és bolgár madarak rendszeresen mozognak majd egymás között.
Így egy nagyobb, összefüggő balkáni állomány alakulhat ki.
A méreg még mindig az egyik legnagyobb ellenség
A keselyűk különösen érzékenyek a mérgezésre.
Nem azért, mert szervezetük gyengébb lenne.
Hanem életmódjuk miatt.
Ha egy mérgezett tetemet egy farkas vagy róka megölésére helyeznek ki, egyetlen állat helyett akár több tucat keselyű is megtalálhatja.
Egy tetemnél sok madár gyűlhet össze.
Így egyetlen csalétek tömeges pusztítást okozhat.
2026 márciusában egy barátkeselyű a bolgár Byala Reka térségében szintén mérgezés következtében pusztult el.
GPS-jeladója tette lehetővé, hogy gyorsan megtalálják.
A szélenergia sem automatikusan veszélytelen
A megújuló energia fontos szerepet játszik a klímaváltozás elleni küzdelemben.
De rosszul megválasztott helyen egy szélerőmű veszélyes lehet a nagytestű madarak számára.
2026 júliusában egy felnőtt barátkeselyű ütközött szélturbinával a Rodope görög oldalán.
A madár elvesztette egyik szárnyát.
Bár állatorvosok megpróbálták megmenteni, sérüléseibe belehalt.
A keselyűk hatalmas területeket járnak be, ezért a szélerőművek helyének kijelölésekor GPS-adatokra és részletes madármozgási vizsgálatokra is szükség van.
Elektromos vezetékek
A villamosenergia-hálózat egy másik komoly veszélyforrás.
Ha egy nagy szárnyfesztávolságú madár rosszul kialakított villanyoszlopra száll, egyszerre érinthet két vezető részt.
Az eredmény azonnali áramütés lehet.
2025 decemberében például egy, a Keleti-Rodopéban tavasszal szabadon engedett fiatal barátkeselyű pusztult el áramütés következtében.
A GPS-jeladó ismét segített abban, hogy gyorsan megtalálják a tetemet és azonosítsák a halál okát.
A nagy növényevők is segítik a keselyűket
A Rodope újravadítási programja nem kizárólag a keselyűkről szól.
A térségben több nagy növényevő állományát is erősítik.
Visszatelepítettek vagy gyarapítottak:
- gímszarvasokat,
- dámvadakat,
- európai bölényeket,
- valamint félvad lovakat.
Mi köze ennek a keselyűkhöz?
Nagyon sok.
A természetben elpusztuló nagytestű növényevők tetemei biztonságos és természetes táplálékforrást jelentenek a dögevők számára.
Minél természetesebben működik a tápláléklánc, annál kevésbé függnek a keselyűk mesterséges etetőhelyektől.
Természetes „körforgás”
Egy elpusztult szarvas első pillantásra pusztán halott állat.
Az ökoszisztéma számára azonban tápanyagforrás.
Keselyűk.
Hollók.
Rovarok.
Mikroorganizmusok.
Mind hasznosítják.
A keselyűk segítségével a tápanyagok gyorsan visszakerülnek az élő rendszerbe.
Ezért a Rewilding Europe a Rodope-hegység helyreállítását gyakran a „circle of life” – az élet körforgása kifejezéssel írja le.
A nagy növényevők visszatérnek.
A ragadozók és dögevők táplálékot kapnak.
A természetes folyamatok egyre kevesebb emberi beavatkozást igényelnek.
A barátkeselyű továbbra sem biztonságban lévő faj
Világszinten a barátkeselyű jelenlegi IUCN-besorolása:
Near Threatened – mérsékelten fenyegetett.
Világállománya nagy területen él Európától egészen Kelet-Ázsiáig.
De elterjedése rendkívül töredezett.
Európában Spanyolország rendelkezik messze a legnagyobb állománnyal.
Máshol sokkal kisebb, elszigetelt populációk maradtak fenn vagy alakultak újra visszatelepítéseknek köszönhetően.
A Balkán ezért továbbra is különösen sérülékeny régió.
2023-ban még csak remény volt
Amikor a második, 13 madárból álló csoportot 2023 novemberében kiengedték, a cél világos volt:
egy nap ismét legyen saját barátkeselyű-kolónia a bolgár Keleti-Rodopéban.
Akkor azonban ezt még senki sem garantálhatta.
A madarak elrepülhettek volna.
Elpusztulhattak volna.
Visszatérhettek volna Görögországba.
Lehetett volna, hogy évekig egyetlen pár sem kezd fészkelésbe.
Ehhez képest:
2024-ben már fészkeket foglaltak,
2025-ben tovább nőtt a szabadon élő állomány,
2026-ban nyolc párt figyeltek meg,
négy pár kotlani kezdett,
három párnak fiókája kelt,
és két fiatal életben maradt legalább a kirepülés előtti időszakig.
A visszatelepítés átlépett a következő szintre.
A kiengedett madarakból új generáció született
Talán ez a legfontosabb különbség.
Egy visszatelepített állat önmagában még mindig emberi segítséggel került oda.
A fióka viszont már más.
Ott született.
Abban az ökoszisztémában nőtt fel.
Szülei maguk választottak párt.
Fészket foglaltak.
Kotoltak.
Táplálékot kerestek.
Felnevelték utódukat.
Ez már nem egyszerű állattelepítés.
Ez egy eltűnt populáció újjászületésének kezdete.
A történet még nem ért véget
Két fióka természetesen még nem jelenti azt, hogy a barátkeselyű megmenekült Bulgáriában.
A következő évek döntőek lesznek.
A fiatal madaraknak túl kell élniük első éveiket.
Újabb pároknak kell kialakulniuk.
A költési sikert évről évre meg kell ismételni.
Csökkenteni kell a mérgezéseket.
Biztonságosabbá kell tenni az elektromos hálózatot.
A szélerőműveket pedig úgy kell tervezni, hogy ne a keselyűk legfontosabb repülési útvonalaira kerüljenek.
De a helyzet ma már egészen más, mint néhány évvel ezelőtt.
1993-ban eltűnt Bulgária utolsó költő barátkeselyűje.
2022-ben megérkeztek az első visszatelepített madarak.
2023-ban kiengedték a második nagy csoportot.
2024-ben ismét fészkeket foglaltak.
2026-ban pedig három fészekben fióka kelt.
Harminchárom év után új generáció született a Rodope-hegységben.
És ha a program sikeresen folytatódik, néhány évtized múlva talán már nem „visszatelepített barátkeselyűkről” beszélünk majd.
Hanem egyszerűen:
a Rodope-hegység barátkeselyűiről.