2016-ban egy dél-afrikai szafari során egészen különleges látvány fogadta Nicki Coertze-t és családját a Kruger Nemzeti Parkban.
Egy elefántcsorda érkezett a Shingwedzi folyóhoz inni és fürdeni. A hatalmas, szürkés elefántok között azonban feltűnt egy apró borjú, amely szinte világított társai mellett.
Bőre rózsaszín volt.
A különleges elefántborjúról készült fényképek rövid idő alatt bejárták a világot, a sajtó pedig szinte mindenhol „albínó elefántként” mutatta be.
De valóban albínó volt?
A válasz nem egészen olyan egyszerű.
Egy rózsaszín elefánt a Shingwedzi folyónál
Nicki Coertze már gyermekkora óta rendszeresen látogatta a Kruger Nemzeti Parkot, és saját elmondása szerint évente akár több hetet is eltöltött a területen.
Ennyi idő alatt rengeteg elefántot látott.
Olyat azonban még soha, mint 2016-ban.
A család a Shingwedzi folyónál figyelt egy inni érkező elefántcsordát, amikor feltűnt nekik a rendkívül világos borjú.
Az állat bőre a többi elefánt sötétszürke színével összehasonlítva feltűnően rózsaszín volt. Különösen a fülein és testének kevésbé sáros részein lehetett jól látni a pigmenthiányt.
Coertze több fényképet készített róla.
A megfigyelő számára azért is volt különleges a találkozás, mert évtizedeken át járta a Krugert, mégsem látott korábban hasonló elefántot.
Albínó vagy leucisztikus?
A korabeli híradások szinte egyöntetűen albínó elefántként mutatták be a borjút.
A képek alapján azonban ezt nem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni.
Az albinizmus és a leucizmus két különböző pigmentációs rendellenesség.
Albinizmus esetén a melanin termelődése részben vagy teljesen hiányzik. Ez nemcsak a bőr és a szőr színét befolyásolhatja, hanem a szemet is.
Az albínó állatok szemében nagyon kevés pigment található, ezért a szem rózsaszínes vagy vöröses árnyalatúnak tűnhet, és gyakori a fokozott fényérzékenység is.
A leucizmus másképpen működik.
Leucisztikus állatoknál a kültakaró lehet szinte teljesen fehér vagy világos, miközben a szem pigmentációja rendszerint normális marad. Egyes leucisztikus állatok az életkor előrehaladtával sötétebbé is válhatnak.
Az elefántok esetében ezért az egyik legfontosabb támpont a szem színe.
Mit mutattak a fényképek?
Coertze maga is foglalkozott ezzel a kérdéssel.
A fényképek elkészítése után kinagyította a borjú szemének környékét, és úgy vélte, nem lát sötét pigmentációt a szempillák mögött.
Ez alapján arra jutott, hogy valószínűleg valódi albínó elefántot fényképezett.
Van azonban egy probléma.
Egy elefántborjú szemét fényképről rendkívül nehéz megfelelően megvizsgálni, mivel a hosszú szempillák és az árnyékok könnyen eltakarhatják a szem valódi színét.
Genetikai vagy részletes állatorvosi vizsgálat pedig tudomásunk szerint nem történt.
Ezért a legpontosabb megfogalmazás az, hogy:
a 2016-ban megfigyelt Kruger-elefánt rendkívül pigmenthiányos, valószínűleg albínó borjú volt, de a leucizmust nem lehet teljes bizonyossággal kizárni.
Nem ez volt az első „rózsaszín” elefánt a Krugerben
Bármennyire ritkának tűnik a jelenség, a 2016-os borjú nem az első világos színű elefánt volt, amelyet a Kruger Nemzeti Parkban dokumentáltak.
Már a 2000-es évek közepéről is ismertek hasonló megfigyelések.
A Kruger Park Times korábban két különösen világos elefántborjúról is beszámolt. Az egyik esetben Dr. Roy Bengis állami állatorvos és más szakemberek fényképek alapján próbálták eldönteni, hogy albinizmusról vagy leucizmusról van-e szó.
Bengis szerint a két állapot elkülönítésének egyik legjobb módja éppen a szem vizsgálata.
A szakember arról is beszámolt, hogy korábban egy idősebb, világos elefántot is látott a Kruger Nwanetsi térségében, amelynek bőre az életkorával sötétebbé vált.
Ez inkább leucizmusra utalt.
Már az 1980-as évekből is ismert egy pigmenthiányos elefántborjú a park területéről.
Vagyis a jelenség rendkívül ritka, de időről időre újra megjelenik a Greater Kruger elefántpopulációjában.
Miért jelent problémát a világos bőr?
Az afrikai elefántok hatalmas mennyiségű időt töltenek erős napsugárzásnak kitett területeken.
A melanin egyik fontos feladata, hogy segítsen megvédeni a bőrt a Nap ultraibolya sugárzásának káros hatásaitól.
Egy valódi albínó elefánt esetében ez a természetes védelem jelentősen csökkenhet.
A világos bőr könnyebben sérülhet a napsugárzás hatására, a pigmenthiányos szem pedig különösen érzékeny lehet az erős fényre.
A nagyon erős albinizmus ezért komoly túlélési hátrányt jelenthet.
Egy elefántnak azonban van néhány eszköze ennek enyhítésére.
A sár életmentő lehet
Az elefántok rendszeresen fürdenek vízben, majd sarat és port szórnak magukra.
Ennek nem csupán játékos vagy tisztálkodási szerepe van.
A bőrre kerülő sár- és porréteg fizikai védelmet biztosíthat a napsugárzás és a rovarok ellen.
Egy pigmenthiányos elefánt számára ez különösen fontos lehet.
Az árnyék keresése szintén csökkentheti a napsugárzásnak való kitettséget, egy fiatal borjú pedig gyakran anyja és a csorda többi tagjának árnyékában mozog.
Egy 2009-ben Botswanában megfigyelt rózsaszín elefántborjúnál például kutatók arra figyeltek fel, hogy az állat gyakran anyja árnyékában tartózkodott.
Nem tudhatjuk, hogy ez tudatos alkalmazkodás volt-e, de jól mutatja, hogy az elefántok viselkedése részben enyhítheti a pigmenthiányból eredő problémákat.
A csorda ugyanúgy elfogadta
A 2016-os megfigyelés egyik legérdekesebb része nem is az elefánt színe volt.
Hanem a többi elefánt reakciója.
Coertze szerint semmi nem utalt arra, hogy a csorda másként kezelte volna a különleges borjút.
Anyja közelében mozgott, a többi elefánt között ivott és játszott, és láthatóan teljes értékű tagja volt családjának.
Ez fontos, mert a közösségi támogatás egy elefántborjú számára alapvető.
Az afrikai elefántok rendkívül összetett társadalmi rendszerben élnek. A borjú gondozásában nemcsak az anya vehet részt: más nőstények és idősebb fiatalok is vigyázhatnak rá, segíthetik és védelmezhetik.
A rózsaszín borjú tehát legalább ebből a szempontból ugyanolyan eséllyel indult, mint társai.
Mi történt vele később?
Ez a történet egyik legnagyobb rejtélye.
A 2016-os megfigyelés után nem találtam olyan megbízható, egyértelműen dokumentált későbbi észlelést, amelyet biztosan ugyanahhoz a Shingwedzi térségében lefényképezett borjúhoz lehetne kötni.
Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy elpusztult.
A Kruger Nemzeti Park csaknem kétmillió hektáros terület, elefántjai pedig hatalmas távolságokat járhatnak be.
Egy adott borjú újbóli azonosítása különösen nehéz lehet.
Ráadásul ha az állat leucisztikus volt, elképzelhető, hogy idővel valamennyire sötétebbé vált, ami tovább nehezíthette felismerését.
Ezért a sorsa jelenleg ismeretlen.
2024-ben ismét megjelent egy rózsaszín elefánt
A történetnek van egy érdekes folytatása – de fontos hangsúlyozni, hogy nem ugyanarról az állatról volt szó.
2024 februárjában Theo Potgieter szafari-vezető egy körülbelül egyéves, feltűnően rózsaszín hím elefántborjút filmezett le a Kruger Nemzeti Parkban.
A fiatal állat más borjakkal játszott a vízben, teljesen természetesen viselkedett, és a csorda láthatóan elfogadta.
Mivel 2024-ben még csak körülbelül egyéves volt, nem lehetett azonos a 2016-ban lefényképezett borjúval.
A két eset azonban együtt bizonyítja, hogy a világos pigmentációért felelős ritka genetikai változatok továbbra is jelen vannak a Kruger elefántpopulációjában.
Mennyire ritka egy albínó afrikai elefánt?
Erre meglepően nehéz pontos számmal válaszolni.
Gyakran találkozhatunk olyan állításokkal, hogy tízezer születésből körülbelül egy esetben fordul elő albinizmus, de erre nem áll rendelkezésre olyan átfogó afrikai elefántpopulációs kutatás, amelyből megbízható gyakoriságot lehetne számítani.
Amit biztosan tudunk, hogy az afrikai elefántok között rendkívül ritka.
Több évtizednyi megfigyelés során is csak elszórtan dokumentáltak ilyen állatokat.
A Kruger azonban érdekes kivétel abból a szempontból, hogy innen több különálló pigmenthiányos elefántborjúról is maradtak fenn fényképek és beszámolók.
Egy különleges találkozás, amelyből rejtély maradt
Nicki Coertze 2016-os találkozása mindössze egy rövid pillanat volt egy elefántcsorda életében.
Mégis világszerte ismertté tette az apró rózsaszín borjút.
Nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy valóban albínó volt-e.
Nem tudjuk, sikerült-e elérnie a felnőttkort.
És azt sem tudjuk, merre járt azután, hogy eltűnt a megfigyelők szeme elől.
Éppen ez teszi történetét különösen érdekessé.
Valahol a Kruger hatalmas vadonjában 2016-ban megszületett egy elefánt, amely egészen másképpen nézett ki, mint társai.
Családja számára azonban ez láthatóan semmit sem számított.
A csorda egyik borja volt.
Csak éppen rózsaszín.