Hogyan élhet egy állat közel 200 évig? Jonathan, a világ legöregebb szárazföldi állata segíthet megfejteni a hosszú élet titkát
Amikor Jonathan kikelhetett a tojásából, Viktória királynő még nem ült a brit trónon, nem létezett telefon, villanykörte vagy autó, és az ember még több mint egy évszázadra volt attól, hogy a Holdra lépjen.
Jonathan pedig még mindig itt van.
A Szent Ilona szigetén élő óriásteknős korát 2026-ban legalább 194 évre becsülik, ezzel ő a világ legidősebb ismert, ma is élő szárazföldi állata. Lehetséges azonban, hogy még ennél is idősebb.
És most már nemcsak rekordjai miatt érdekes.
Egy nemzetközi kutatócsoport megvizsgálta Jonathan genetikai állományát, hogy választ találjon egy meglehetősen egyszerűnek hangzó kérdésre:
hogyan képes egy gerinces állat közel két évszázadon át életben maradni?
Az eredmények alapján úgy tűnik, Jonathan szervezetének bizonyos részei molekuláris szinten meglepően „fiatalosan” működhetnek.
A kutatás pedig nemcsak a teknősök miatt érdekes. Segíthet jobban megérteni azt is, hogy mi történik az emberi szervezettel az öregedés során.
Legalább 194 éves – de senki sem tudja pontosan, mikor született
Jonathan természetesen nem rendelkezik 1832-ben kiállított születési anyakönyvi kivonattal.
Korát történelmi feljegyzésekből és fényképekből lehet megbecsülni.
1882-ben került a Seychelle-szigetek térségéből Szent Ilonára, ahol a kormányzó rezidenciájának, a Plantation House-nak a területén helyezték el.
Az akkori leírások szerint Jonathan már teljesen kifejlett állat volt.
Az óriásteknősöknek több évtizedre van szükségük ahhoz, hogy elérjék ezt a méretet, ezért a kutatók és a Guinness World Records legalább körülbelül 50 évesnek tekintik az 1882-ben érkezett állatot.
Ebből származik az 1832 körüli becsült születési év.
Ez azonban konzervatív becslés.
Jonathan akár idősebb is lehet 194 évnél, egyes szakemberek pedig azt sem tartják kizártnak, hogy már átlépte a 200 éves kort.
Bár ezt bizonyítani jelenleg nem lehet, egy dolog biztos: nincs ismert, dokumentáltan nála idősebb ma élő szárazföldi állat.
Az óriásteknősök között Jonathan sem teljesen egyedülálló: az aldabrai óriásteknősök eleve rendkívüli élettartamukról ismertek.
Hasonlóan elképesztő életkort érhetnek meg a galápagosi óriásteknősök is.
Jonathan DNS-ében keresték a választ
A kutatók nem elégedtek meg azzal, hogy Jonathan egyszerűen „szerencsés”.
Megvizsgálták a genomját, vagyis genetikai állományát, valamint az úgynevezett epigenomját is.
A genomot leegyszerűsítve elképzelhetjük egy hatalmas használati utasításként, amely tartalmazza egy élőlény genetikai információit.
Az epigenom pedig azt befolyásolja, hogy ezek közül az utasítások közül mikor és melyeket használják a sejtek.
A kutatók Jonathan mintáit más óriásteknősökével hasonlították össze.
És több egészen érdekes eltérést találtak.
287 különleges génváltozatot találtak
A vizsgálat során 287 olyan génben azonosítottak változatokat, amelyek Jonathan esetében eltértek a vizsgált többi teknősétől.
Ezek közül több olyan biológiai folyamathoz kapcsolódik, amelyek az öregedés szempontjából különösen fontosak.
Ilyen például:
-
a sérült DNS javítása,
-
a mitokondriumok működése,
-
az inzulinszabályozás,
-
a telomerek fenntartása,
-
a gyulladás szabályozása,
-
valamint a daganatok kialakulásának visszaszorítása.
A DNS minden élőlény életében folyamatosan sérül.
Minél tovább él egy szervezet, annál több lehetőség van arra, hogy ezekből a sérülésekből problémák alakuljanak ki.
Egy közel kétszáz éves állat esetében ezért különösen érdekes kérdés, hogyan maradhatott ennyi időn keresztül működőképes a rendszer.
Jonathan genetikai sajátosságai arra utalnak, hogy szervezete különösen jó lehet bizonyos sejtkárosodások kezelésében.
A kutatók olyan génből is extra példányokat találtak nála, amelynek fehérjeterméke szerepet játszhat az elöregedett és daganatos sejtek felismerésében.
A közel 200 éves teknős egyik sejtrendszere egy fiatal állatéra hasonlít
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye azonban nem egyszerűen Jonathan génjeiben volt.
Hanem abban, hogy miként működnek ezek a gének.
Az életkor előrehaladtával a gének működését szabályozó rendszer egyre rendezetlenebbé válhat. Ezt többek között a DNS-metiláció mintázataiban is meg lehet figyelni.
A kutatók ezt az úgynevezett metilációs entrópiával vizsgálták.
A fogalom elsőre bonyolultnak hangzik, pedig az alapötlet egyszerű.
Képzeljünk el egy könyvet.
A könyv maga a genom.
A lapok szélére írt megjegyzések pedig azt jelzik, hogy mely részeket mikor kell használni – ez az epigenom.
Ahogy telik az idő, ezek a „jegyzetek” egyre kuszábbá válhatnak.
Jonathan esetében természetesen rengeteg öregedésre utaló jel látható.
Egyes kulcsfontosságú területeken azonban meglepően nagy maradt a rendezettség.
Különösen azoknál a géneknél, amelyek a sejtek energiatermeléséért felelős mitokondriumok működését szabályozzák.
Ezeken a területeken Jonathan értékei annyira kedvezőek voltak, hogy a vizsgált teknősök közül csak egy ötéves fiatal állat mutatott nála alacsonyabb metilációs entrópiát.
Vagyis egy csaknem 200 éves állat bizonyos sejtszintű folyamatai meglepően fiatal állapotban maradhattak.
Miért olyan fontosak a mitokondriumok?
A mitokondriumokat gyakran a sejtek „erőműveinek” nevezik.
Feladatuk többek között az, hogy a sejtek működéséhez szükséges energiát előállítsák.
Az életkor előrehaladtával azonban működésük romolhat.
Ez pedig láncreakciót indíthat el.
Ha kevesebb energia áll rendelkezésre, a sejtek nehezebben tudják fenntartani saját működésüket, kijavítani a károsodásokat és megfelelően szabályozni a különböző biológiai folyamatokat.
Jonathan esetében éppen ezért különösen érdekes, hogy a mitokondriális működéshez kapcsolódó génszabályozás egyes részei feltűnően jó állapotban maradtak.
Az egyik lehetséges magyarázat szerint a hatékony energiatermelés segíthetett abban, hogy szervezete hosszú időn keresztül elegendő energiát biztosítson például a DNS-javító mechanizmusoknak.
Ez azonban egyelőre hipotézis – nem bizonyított „halhatatlansági gén”.
A teknősök általában is különösen lassan öregednek
Jonathan ugyan extrém példa, de a teknősök között egyébként sem szokatlan a rendkívüli hosszú élet.
Egy 2022-ben a Science folyóiratban megjelent nagyszabású vizsgálat 52 teknős- és szárazfölditeknős-faj adatait elemezte.
A fajok körülbelül háromnegyedénél lassú vagy szinte elhanyagolható mértékű öregedést figyeltek meg.
A vizsgált fajok mintegy 80 százalékának öregedési üteme alacsonyabb volt, mint a modern emberé.
Ez nem azt jelenti, hogy ezek az állatok egyáltalán nem öregszenek.
Az úgynevezett elhanyagolható öregedés azt jelenti, hogy az életkor növekedésével a halálozás kockázata nagyon lassan emelkedik – bizonyos esetekben szinte alig észrevehetően.
Egy másik, szintén 2022-ben megjelent kutatás 77 hüllő- és kétéltűfaj 107 vadon élő populációját vizsgálta.
A kutatók ezek között is több olyan fajt találtak, amelyeknél rendkívül lassú az öregedés.
Úgy tűnik tehát, hogy az öregedés sebessége az állatvilágban sokkal változatosabb, mint azt az ember saját élettartamából kiindulva gondolná.
A páncél is segíthetett az evolúció során
Az egyik érdekes evolúciós magyarázat szerint a teknősök hosszú élete részben magának a páncélnak is köszönhető.
Ha egy állatot kevés ragadozó képes megölni, evolúciós szempontból „megéri” lassabban fejlődnie, később szaporodnia és hosszabb életűnek lennie.
Ezzel szemben azoknál az állatoknál, amelyek nagy valószínűséggel fiatalon ragadozó áldozatává válnak, kisebb evolúciós előnyt jelent egy több száz évre optimalizált szervezet fenntartása.
A teknősök rendkívül erős fizikai védelme ezért közvetetten hozzájárulhatott a lassú életmenet és a hosszú élettartam kialakulásához.
Ehhez társulhat az alacsonyabb anyagcsere, a hatékony sejtvédelem és számos genetikai alkalmazkodás.
Jonathan esetében ezekből valószínűleg több tényező szerencsés kombinációja találkozik.
Jonathan sem halhatatlan
A majdnem két évszázados élet természetesen Jonathanon is nyomot hagyott.
Szürkehályog miatt szinte teljesen megvakult, szaglását nagyrészt elveszítette, ezért gondozói hetente kézzel is etetik.
Hallása ugyanakkor továbbra is kiváló, és gondozói szerint hangjukra is reagál.
Étvágya szintén figyelemre méltó.
Jonathan korábban olyan rossz fizikai állapotba került, hogy gondozói komolyan aggódtak érte, megfelelő étrenddel és rendszeres kiegészítő etetéssel azonban sikerült megerősíteni.
Mindez egy fontos dologra is rámutat.
A genetika önmagában valószínűleg nem magyaráz meg mindent.
Jonathan hosszú életéhez hozzájárulhatott a környezet, az étrend, a megfelelő gondozás és természetesen a szerencse is.
Megtanulhatunk tőle tovább élni?
Ez talán a legizgalmasabb kérdés.
Jonathan genetikai sajátosságainak egy része olyan folyamatokat érint, amelyek az emberi öregedésben is szerepet játszanak.
DNS-javítás.
Mitokondriális működés.
Telomerek.
Gyulladás.
Daganatok kialakulása.
Ezeket az emberi hosszú élet kutatói is évtizedek óta vizsgálják.
Különösen érdekes, hogy Jonathan eredményei bizonyos szempontból hasonlítanak rendkívül magas kort megélő embereknél megfigyelt folyamatokra.
Egy 117 éves nő vizsgálatakor például szintén szokatlanul hatékony mitokondriális működést találtak.
Ez felveti annak lehetőségét, hogy az egymástól evolúciósan rendkívül távoli fajok hosszú életének hátterében bizonyos közös mechanizmusok is állhatnak.
Ettől azonban még nagyon messze vagyunk attól, hogy Jonathan DNS-éből „fiatalságszérum” készüljön.
A mostani kutatásnak komoly korlátai vannak.
Jonathan egyetlen rendkívül idős állat.
Ezért jelenleg nem lehet biztosan megmondani, hogy a nála talált sajátosságok valóban a hosszú életét okozzák-e, vagy egyszerűen egy különleges egyed genetikai jellemzőiről van szó.
Ehhez több nagyon idős óriásteknős vizsgálatára és további kísérletekre lesz szükség.
Egy élő időutazó
Jonathan történetében talán az a legmegdöbbentőbb, hogy életének nagy részét olyan világban töltötte, amely már történelem.
Körülbelül 1832-ben kelhetett ki.
1882-ben már felnőtt állatként került Szent Ilonára.
Túlélte a 19. század végét, két világháborút, az autózás, a repülés, a televízió és az internet megjelenését, valamint az ember első holdra szállását.
És 2026-ban még mindig ugyanazon a szigeten sétálgat.
A tudósok számára azonban Jonathan ma már nem csupán egy különleges állat vagy Guinness-rekorder.
Egy közel kétszáz éve zajló természetes kísérlet eredménye.
Ha sikerül megértenünk, hogyan őrizte meg szervezete bizonyos alapvető rendszereinek működését ilyen elképesztően hosszú időn keresztül, talán az öregedés működését is jobban megérthetjük.
Jonathan egyelőre nem árulta el a hosszú élet teljes titkát.
De közel 200 év után végre elkezdtük elolvasni azt, ami végig ott volt benne: a saját DNS-ét.
Gyakori kérdések
Hány éves Jonathan, a teknős?
Jonathan becsült születési éve 1832, ezért 2026-ban legalább 194 éves. Pontos születési dátuma nem ismert, és elképzelhető, hogy ennél is idősebb.
Miért Jonathan a világ legöregebb szárazföldi állata?
Ő a jelenleg ismert legidősebb élő szárazföldi állat, amelynek életkorát történelmi dokumentumok és korabeli fényképek is alátámasztják.
Hol él Jonathan?
Szent Ilona szigetén, a déli Atlanti-óceánon. A Plantation House, vagyis a sziget kormányzójának hivatalos rezidenciája területén él.
Miért élnek olyan sokáig az óriásteknősök?
Valószínűleg több tényező együttese miatt: lassú életmenetük, genetikai sajátosságaik, hatékony sejtvédelmük, DNS-javító mechanizmusaik és alacsony öregedési ütemük egyaránt szerepet játszhat.
Jonathan egyáltalán nem öregszik?
De igen. Szürkehályog miatt szinte vak, szaglása jelentősen romlott, és gondozói rendszeresen segítenek az etetésében. A kutatók azonban azt találták, hogy bizonyos molekuláris rendszerei szokatlanul jó állapotban maradtak.
Segíthet Jonathan abban, hogy az emberek tovább éljenek?
Közvetlenül egyelőre nem. A kutatók azonban olyan genetikai és sejtszintű folyamatokat találtak nála, amelyek az emberi öregedésben is fontosak. Ezek tanulmányozása hosszabb távon segíthet jobban megérteni az öregedést és az egészséges élettartamot.
Források
Vaisvil, B. és mtsai (2026): Epigenomic Insights Into Extreme Longevity in the World's Oldest Terrestrial Animal, Jonathan. Science Advances. DOI: 10.1126/sciadv.adw8887.
Reuters (2026. október 7.): A 194-year-old tortoise, world's oldest land animal, may hold clues to longer life.
Vanderbilt University Medical Center (2026. október 7.): An extremely old giant tortoise named Jonathan may hold the secret to a long, healthy life: Study.
Guinness World Records (2026): Oldest tortoise – Jonathan.
St Helena Government (2026): Jonathan the Tortoise is Alive and Well.
da Silva, R., Conde, D. A., Baudisch, A. & Colchero, F. (2022): Slow and negligible senescence among testudines challenges evolutionary theories of senescence. Science, 376(6600), 1466–1470. DOI: 10.1126/science.abl7811.
Reinke, B. A. és mtsai (2022): Diverse aging rates in ectothermic tetrapods provide insights for the evolution of aging and longevity. Science, 376(6600), 1459–1466. DOI: 10.1126/science.abm0151.
Quesada, V. és mtsai (2019): Giant tortoise genomes provide insights into longevity and age-related disease. Nature Ecology & Evolution, 3, 87–95. DOI: 10.1038/s41559-018-0733-x.