2023 augusztusában a washingtoni Smithsonian Nemzeti Állatkert gondozóit szokatlan látvány fogadta. Az éjszaka folyamán megszületett egy Allen-mocsármajom, ám a mindössze 400 grammos újszülöttet nem az anyja tartotta magánál, hanem a nagyanyja. Layla, az idősebb nőstény gondoskodott a kölyök melegen tartásáról, de tejet nem tudott biztosítani számára. Az anya, Zawadi eközben nem vállalta az utód nevelését.
A gondozók előtt nehéz döntés állt. Ha túl korán választják el a kölyköt, elveszítheti az esélyét arra, hogy természetes módon nevelkedjen fel. Ha viszont túl sokáig várnak, az újszülött élete kerülhet veszélybe.
Az állatkertekben időnként előfordulnak hasonló helyzetek. Van, amikor némi segítséggel sikerül kialakítani az anya és utódja közötti kapcsolatot, máskor egy másik nőstény veszi át a gondoskodást. Előfordul azonban az is, hogy a kölyök felnevelése teljes egészében az állatkerti dolgozókra marad.
Honnan tudják, hogy az anya valóban elutasította a kölykét?
Első pillantásra egyszerűnek tűnhet a kérdés. Ha egy anya nem foglalkozik az utódjával, akkor bizonyára valami nincs rendben. Az állatvilágban azonban ennél jóval összetettebb a helyzet.
Az okapik például természetes körülmények között is hosszabb időre magukra hagyják borjaikat. A Kongói Demokratikus Köztársaság erdőségeiben élő állatok nőstényei rejtett, biztonságos helyen pihentetik kicsinyeiket, és csak időszakosan térnek vissza hozzájuk szoptatni. Az állatkerti gondozóknak ezt a természetes viselkedést ismerniük kell. Egy magányosan fekvő okapiborjú láttán nem lenne indokolt azonnal beavatkozni.
A gorilláknál egészen más a helyzet. Az újszülöttek általában szoros testi kapcsolatban vannak az anyjukkal, aki hordozza, védi és szoptatja őket. Még náluk sem jelent azonban automatikusan elutasítást, ha a nőstény rövid időre leteszi kölykét.
A gondozók ezért többféle jelre figyelnek. Megtörténik-e a szoptatás? Az anya reagál-e a kölyök jelzéseire? Felveszi-e, amikor veszélybe kerül? A kicsi megfelelően fejlődik és gyarapszik? Egyetlen szokatlan mozdulatból nem lehet biztos következtetést levonni.
Miért fordulhat elő az anyai elutasítás?
A tapasztalatlanság az egyik lehetséges magyarázat.
Az először ellő nőstények között akadnak olyanok, amelyek kezdetben bizonytalanul viselkednek újszülöttjükkel. Nem minden esetben tudják megfelelően tartani, szoptatni vagy gondozni a kölyköt. A problémát egészségügyi tényezők is okozhatják. Egy nehéz ellés, az anya betegsége vagy fájdalma megnehezítheti a gondoskodást. Máskor maga az újszülött túlságosan gyenge ahhoz, hogy megfelelően szopjon. A környezet szintén számít. Egyes fajoknál a zavaró zajok, a csoporton belüli feszültségek vagy az elégtelen elkülönülési lehetőségek is kedvezőtlenül befolyásolhatják az utódnevelést.
Az okapik gondozásáról szóló amerikai szakmai útmutató például külön kitér arra, hogy a túlzott zavarás vagy a nem megfelelően kialakított környezet az anya agresszív viselkedéséhez is hozzájárulhat. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy minden elutasítás hátterében azonosítható valamilyen hiba. Vannak esetek, amikor a szakemberek sem tudják biztosan megmondani, miért nem gondozza a nőstény a kölykét.
Az első órák: mikor kell beavatkozni?
A születést követő időszak különösen érzékeny. A gondozóknak meg kell állapítaniuk, hogy a kölyök biztonságban van-e, és megfelelően hozzájut-e a táplálékhoz. Az újszülött állapota akár rövid idő alatt is rosszabbodhat, ezért a megfigyelés mellett szükség esetén állatorvosi vizsgálatra is sor kerül. A patás emlősöknél fontos kérdés, hogy a borjú hozzájutott-e a föcstejhez. Az első tej olyan ellenanyagokat tartalmaz, amelyek jelentős szerepet játszanak az újszülött immunvédelmében. Az állatorvosok szükség esetén különböző módszerekkel pótolhatják az elmaradt ellátást. Ennek módja mindig az adott faj és a kölyök egészségi állapota alapján dől el. A beavatkozás ugyanakkor nem feltétlenül jelenti a végleges elválasztást. Ha az anya nem veszélyezteti a kicsit, a gondozók megpróbálhatják elősegíteni a szoptatást, vagy megfelelő körülmények között kiegészítő táplálást biztosíthatnak.
A cél elsősorban az, hogy a kölyök az anyjával maradhasson.
Edgar, akinek harminc gondozó segített
A washingtoni mocsármajom történetében többféleképpen próbálták elérni, hogy Zawadi gondoskodjon újszülöttjéről. Körülbelül tizenhat óra elteltével azonban világossá vált, hogy a kölyöknek más megoldásra van szüksége.
Ekkor kezdődött Edgar kézi nevelése. Összesen harminc állatkerti munkatárs vett részt az ellátásában. Gondozók, állatorvosi szakemberek és táplálkozással foglalkozó munkatársak dolgoztak együtt, hogy a kicsi megfelelően fejlődjön.
Edgart kezdetben kétóránként etették speciális tejpótló tápszerrel. Minden reggel megmérték a súlyát, és rendszeresen ellenőrizték az egészségi állapotát. Az állatkert még a Think Tank nevű bemutatóteret is bezárta a látogatók előtt, amíg a kölyök állapota különösen érzékeny volt. Ahogy Edgar erősödött, újabb feladat következett. Meg kellett tanulnia mindazt, amit normális esetben a családjától sajátított volna el. A gondozók mászási lehetőségeket biztosítottak számára, később pedig a majomcsapat közelébe helyezték. Így megfigyelhette a felnőttek mozgását és társas viselkedését. Még a szőrzet ápolását is gyakorolták vele. Egy fogkefével finoman fésülték a bundáját, utánozva a majmok egymás közötti tisztogatását. A visszaillesztés nem ment egyik napról a másikra. Edgarnak és a felnőtt majmoknak fokozatosan kellett megszokniuk egymást.
2023. december 21-ére azonban már mind a négy állat együtt lehetett. Edgar visszakerült a családjához. Érdekes módon később nem az anyjához, hanem a nagyanyjához, Laylához kötődött a legerősebben.
Amikor egy másik nőstény veszi át az anya szerepét
Nem minden elutasított kölyköt kell embereknek felnevelniük. Előfordul, hogy a csoport egy másik nősténye képes gondoskodni róla.
A clevelandi állatkertben élő Fredrika, vagy ahogyan a gondozók nevezik, Freddy, különösen érdekes példája ennek. Az idősebb gorillanőstény 2024 júniusában töltötte be az ötvenedik életévét. Addigra már tizenkét saját utódot nevelt, és nagymamává, sőt dédnagymamává is vált. 2021-ben befogadta a Kayembe nevű gorillakölyköt, akiről biológiai anyja nem gondoskodott megfelelően. Három évvel később egy újabb kölyök, Jameela is hozzá került. A fiatal gorilla a texasi Fort Worth-i Állatkertben született, de ott nem sikerült megfelelő nevelőanyát találni számára. Freddy hamar magához fogadta.
A gondozók ezután valami szokatlant figyeltek meg. Freddy annak ellenére tejet termelt, hogy nem ő hozta világra a kölyköket, és már idős állatnak számított. A jelenséget indukált tejtermelésnek nevezik. A szakemberek szerint a kölykök szopása hozzájárulhatott a tejtermelést szabályozó hormonális folyamatok beindulásához. Az állatkert megvizsgáltatta Freddy tejének összetételét is. Az eredmények alapján megfelelő tápanyag- és energiatartalmúnak bizonyult. A tapasztalt nőstény így nemcsak védelmet és társas kapcsolatot, hanem táplálékot is biztosíthatott a gondjaira bízott fiataloknak.
A gorillakölyök, aki végül nevelőanyát kapott
2020 augusztusában a Bristoli Állatkertben is gorillakölyök született.
Hasani élete kezdetben nem tűnt különösebben problémásnak. Anyja, Kala az első hetekben látszólag megfelelően gondoskodott róla. Később azonban a kölyök állapota súlyosan romlani kezdett. A gondozók többször próbálták biztosítani, hogy az anyjával maradhasson, végül mégis a kézi nevelés mellett kellett dönteniük. Hasanit hat hónapon keresztül emberek nevelték. Amikor közel hét hónapos lett, megkezdődtek a visszaillesztési próbálkozások. A szakemberek először Kalával igyekeztek helyreállítani a kapcsolatát, de több hét után sem jártak sikerrel.
Ekkor fordultak a csapat egy másik nőstényéhez, Kerához. Kera korábban még nem nevelt saját kölyköt, ennek ellenére kedvezően reagált Hasanira. A gondozók az ő segítségével végül sikeresen visszajuttatták a fiatal gorillát a csapatba.
A történet jól érzékelteti, hogy az eredeti anya és a kölyök közötti kapcsolat helyreállítása nem mindig lehetséges. Ettől azonban még lehet esély arra, hogy az állat megfelelő társas környezetben nőjön fel.
Miért fontos, hogy a kölyök fajtársak között nevelkedjen?
Egy gorilla vagy csimpánz számára a gyerekkor jóval többről szól, mint a táplálkozásról.
Az anyjával és a csoport többi tagjával való együttélés során sajátítja el a társas viselkedés számos elemét. Megtanulja, hogyan lépjen kapcsolatba másokkal, miként reagáljon a különböző helyzetekre, és hogyan illeszkedjen be a közösségbe. A kézi nevelés során mindezt nehéz pótolni.
Az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének csimpánzokra vonatkozó szakmai ajánlása ezért végső megoldásként kezeli a teljes kézi nevelést. Az útmutató arra is figyelmeztet, hogy a kizárólag emberek által nevelt egyedeknél később társas és szaporodással kapcsolatos viselkedési problémák jelentkezhetnek.
Amennyiben a kölyök állapota megengedi, a szakemberek már a nevelés korai szakaszában igyekeznek biztosítani a fajtársakkal való kapcsolat lehetőségét. Egy emberhez erősen kötődő, egészségesnek tűnő állat ugyanis nem feltétlenül boldogul megfelelően saját fajának közösségében.
Amikor a gondozók sem tudnak segíteni
A sikeres történetek mellett olyan esetek is előfordulnak, amikor az újszülöttet nem sikerül megmenteni.
2022. december 31-én a müncheni Hellabrunn Állatkert gondozói egy újszülött nőstény gorillát találtak. A kölyökkel sem az anyja, Neema, sem a csoport többi tagja nem foglalkozott. A kicsi súlyosan kihűlt. Az állatorvosok megkezdték az ellátását, majd megpróbálták visszajuttatni az anyjához. Neema azonban továbbra sem mutatott érdeklődést iránta. A kölyök állapota egyre rosszabbodott. Az állatkert szakemberei, valamint a hatósági és fajmegőrzési program képviselői közösen vizsgálták meg a lehetőségeket. Végül az állat szenvedésének és rossz életkilátásainak mérlegelése után az elaltatás mellett döntöttek.
A későbbi kórbonctani vizsgálat fejen belüli vérzést és előrehaladott köldökfertőzést mutatott ki. Az állatkert szerint elképzelhető, hogy az anya érdektelensége összefüggött a kölyök eleve rossz egészségi állapotával, de ezt nem lehetett bizonyossággal megállapítani.
A müncheni esetben tehát nem egyszerűen egy elutasított kölyökről volt szó. Az újszülött súlyos betegségei is meghatározó szerepet játszottak a történtekben.
A túlélés csak az első lépés
Amikor egy állatkerti kölyköt a gondozók kénytelenek felnevelni, az első napokban minden figyelem az életben tartására összpontosul. Megfelelő táplálékra, melegre és folyamatos ellenőrzésre van szüksége.
A feladat azonban nem ér véget akkor, amikor már önállóan eszik és biztonságosan mozog.
Edgar történetében hónapok munkájára volt szükség ahhoz, hogy újra együtt élhessen családjával. Hasani esetében az eredeti anyával való újraegyesítés nem sikerült, de egy másik nőstény segítségével visszatérhetett a gorillacsapatba. A gondozóknak sokszor már a kölyök első etetésekor arra is gondolniuk kell, hogyan fog évekkel később együtt élni fajtársaival. Hiszen egy állat felnevelése nem csupán azt jelenti, hogy életben marad. Az is számít, milyen életet tudnak biztosítani számára.
Gyakran ismételt kérdések
Miért utasíthatja el egy állatkerti anya az utódját?
A háttérben tapasztalatlanság, egészségügyi probléma, környezeti stressz vagy a kölyök gyenge állapota is állhat. Az okot nem mindig sikerül pontosan megállapítani.
Azonnal elveszik az elutasított kölyköt az anyjától?
Nem feltétlenül. Ha a kölyök nincs közvetlen veszélyben, a gondozók megpróbálhatják támogatni az anyai gondoskodást, illetve szükség esetén kiegészítő táplálást biztosíthatnak.
Egy másik nőstény is felnevelheti az elutasított kölyköt?
Igen. Egyes társas fajoknál előfordul, hogy egy másik nőstény befogadja a kölyköt. Ilyen volt Freddy, a clevelandi gorilla esete is.
Visszakerülhet a kézzel nevelt állat a családjához?
Igen, de a folyamat akár hónapokig is eltarthat, és nem minden esetben sikerül. Sok múlik az adott faj viselkedésén, a csoport összetételén és a kölyök fejlődésén.
Olvasd el az Állatkertek kulisszái mögött sorozat korábbi részeit is!
Mi történik az állatkertekben a látogatók szeme elől elzárva? Sorozatunk korábbi részeiben az állatok sorsát meghatározó döntéseknek, a váratlan helyzeteknek és a gondozók mindennapi munkájának jártunk utána.
-
2. rész: Mi történik, ha megszökik egy veszélyes állat az állatkertből?
-
3. rész: Mi történik egy állatkerti állattal, amikor elpusztul?
-
4. rész: Hogyan költöztetnek el egy oroszlánt, elefántot vagy zsiráfot?
-
5. rész: A kihalás széléről visszatérve – Hogyan mentenek meg fajokat az állatkertek?
Felhasznált források
-
Smithsonian's National Zoo – Inside the Zoo: How Staff Rallied for an Abandoned Baby Monkey (2024)
-
National Geographic – This gorilla is 50 years old and still nursing orphans. Why? (2024)
-
BIAZA – Hand-rearing and re-introduction of an infant gorilla at Bristol Zoo (2022)
-
Tierpark Hellabrunn – Hellabrunn Zoo makes heartbreaking decision (2023)