Főoldal

A bonobó az utolsónak felfedezett emberszabású főemlős. 

Felfedezésének története egy belga múzeumban kezdődött 1929.-ben és eleinte a közönséges csimpánz alfajának gondolták, emiatt törpe csimpánznak nevezték el.

Pontosabban először 1928.-ban ismerte fel külön taxonként Ernst Schwarz német zoológus, emlőskutató és herpetológus egy a belgiumi Tervuren Múzeumban található koponya alapján, amelyet korábban fiatal csimpánzénak gondoltak. 

Schwarz csak 1929.-ben tette közzé megállapításait, és törpecsimpánz néven a bonobót a csimpánz alfajai közé sorolta Pan satyrus paniscus néven.

Külön faji státuszra Pan paniscus néven a Természetvédelmi Világszövetség és a Természetvédelmi Világalap alapítója, Harold Jefferson Coolidge Jr. amerikai zoológus emelte 1933.-ban. WWF (World Wide Fund for Nature)
Így lett a Pan, azaz a Csimpánz nem két fajából a közönséges csimpánz mellett a másik faj, és míg a közönséges csimpánzokat négy alfajba sorolják, a bonobónak nincs alfaja.

A bonobók és a csimpánzok közötti főbb viselkedésbeli különbségeket az 1950.-es évek elején részletezte előszőr a salzburgi Haus der Natur alapítója, Eduard Paul Tratz osztrák zoológus és a berlini állatkert igazgatója, Lutz Heck német zoológus, író és kutató.
Ők ajánlották a bonobo nevet is a fajnak, amely feltehetően a Kongó-folyó melletti Bolobo városából származó szállítóládán lévő elírásból származik, amely közel van ahhoz a helyhez, ahonnan az első bonobo példányokat befogták az 1920.-as években.

A George Washington Egyetem kutatói 2017.-ben publikáltak egy tanulmányt, miszerint a bonobók a közönséges csimpánzoktól nagyjából 2 - 2,5 millió évvel ezelőtt váltak külön, az embertől pedig állítólag nagyjából 8 millió évvel ezelőtt, így ezt a két fajt tartják a Homo sapiens legközelebbi rokonának. 

A bonobók mindenevők, táplálékuk főleg növényekből áll, 57%-ban gyümölcsből, ezt egészítik ki levelekkel, mézzel, tojással, kisebb gerincesekkel, mint pl. a mókusfélék vagy bóbitásantilop-félék és egy újonnan felfedezett szarvasgombafélét, a Hysterangium bonobo-t, is eszik, amit emiatt e fajról neveztek el.

Nincs meghatározott területük és a csoportjaik széles körben portyáznak. Habár a hím - nőstény kapcsolatban a hím a domináns, a nőstényt nem erővel és agreszivítással nyeri meg magának, hanem udvarlással és ajándékozással. Ettől függetlenül a csoportokat nők irányítják és a hímek státusza az anyjuk státuszától függ.

A szexuális tevékenység általában fontos szerepet játszik a bonobo társadalomban, egyes tudósok szerint üdvözlésként, társadalmi kötelékek kialakításának eszközeként, konfliktusmegoldásként és konfliktus utáni megbékélésként is használják.
Ez az egyetlen faj az emberen kívűl, ahol megfigyelték a csók esetén a nyelv használatát is és amely szemtől szembe párosodik. Habár az utóbbi esetében egyszer egy nyugati gorilla párt is lencsevégre kaptak így.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🙊🙉🙈Állatbemutató #133 | Bonobó - Szinte ember!

Zookeepers: did you know? Bonobo facts & habitat! - #15 - [Planet Zoo]

A szarvasvipera a hüllők osztályának tagja, ezen belül a pikkelyes hüllők rendjébe és a viperafélék családjába tartozik.

A viperafélék közé három alcsalád tartozik, összesen 36 nemzetség, Azemiopinae, a Gödörkésarcú viperák és a valódi viperák.

Az Azemiopinae alfajnak egyetlen nemzetsége és abban egyetlen faja van, a gödörkésarcú viperák közé 23 nem tartozik 155 fajjal, de a szarvasvipera a valódi viperák közé tartozik, és ebbe az alfajba 13 nemzetség és 92 faj tartozik.

A szarvasviperát a sokat emlegetett Linneaus, azaz Linné írta le 1758.-ban, Cerastes cerastes tudományos névvel, és az idők során a nevének közel 20 szinonimája volt.

Az alfajai tekintetében a források ugyancsak megoszlanak, egyesek szerint nincs alfaja, viszont egy 2003.-ban kiadott tanulmány három alfajt ismer el.

Elterjedési területe Észak-Afrika és a Közel-Kelet. Afrikában Mali, Marokkó, Mauritánia, Algéria, Tunézia, Niger, Líbia, Csád, Egyiptom, Szudán, Etiópia, Szomália területei tartoznak az élőhelyei közé, míg a Sínai-félszigettől és Izraeltől kezdve Kuwaitig, délen pedig Jemenig és Katarig található meg.

Az arab félszigeten megosztja területeit a régebben alfajaként elismert arab szarvasviperával.

Előnyben részesíti a száraz, homokos területeket, ahol ritka sziklák vannak, és hajlamos elkerülni a durva homokot. Alkalmanként oázisok környékén és 1500 méteres tengerszint feletti magasságban is megtalálható. 

Jellemző rá oldalazó mozgása, melynek során teljes súlyát a homokba nyomja, emiatt nyomai alapján a teljes testlenyomatát látni lehet a homokban, olyannyira, hogy akár meg is lehet számolni a hasi pikkelyeit ezekből a lenyomatokból.

A mérgezés általában duzzanatot, vérzést, nekrózist, hányingert, hányást és véres vizeletet okoz.

A magas foszfolipáz A2 enzim tartalom kardiotoxicitást, vagyis szív károsodást és myotoxicitást, vagyis izomsejt elhalást okozhat.

A szarvasvipera méreghozama változó lehet, a mérések szerint a szárított méreg 19 mg és 100 mg közötti tartományban található, ami nem játékkígyóra vall, mivel a becsült halálos dózis emberre 40-50 mg.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🐍Állatbemutató #134 | Szarvasvipera - Enyhén halálos

Állatbemutatóim második részében az Okapit mutatom be nektek.

Ezt az orrszarvút kéttülkű orrszarvúnak és fekete orrszarvúnak is nevezik. Azért fekete orrszarvú, mert a búrok nyelvében, vagyis az afrikaans nyelvben a szélesszájú orrszarvú elnevezése wyd volt, hollandul wijd, amit az angolok white-nak, azaz fehérnek neveztek, és ha már a másik orrszarvúfaj fehér volt, akkor ezt a fajt meg feketének nevezték el.

Amúgy a holland nyelvben a wijd és az holland és más nyelvekből kialakult finomvegyes afrikaans nyelvben a wyd széleset jelent.

A keskenyszájú orrszarvú Kelet és Dél-Afrikában honos, a Viktória tótól délre eső területeken. Elterjedési területe magába foglalja Angola, Botswana, Kenya, Malawi, Mozambik, Namíbia, a Dél-afrikai Köztársaság, Szváziföld, Tanzánia, Zambia, and Zimbabwe területeit.

Tudományos neve Diceros bicornis, és a Diceros, vagyis a hegyesorrú orrszarvú nem egyetlen élő faja.

Az orrszarvúfélék családjába jelen pillanatban 5 faj tartozik, vagyis a keskenyszájún kívűl a tompaorrú orrszavúak nemébe tartozó szélesszájú avagy ugyancsak hibásan fehér orrszarvú, a Rhinoceros nembe tartozó indiai orrszarvú és a jávai orrszarvú, és a Dicerorhinus nembe tartozó szumátrai orrszarvú.

A Természetvédelmi Világszövetség a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolja, mivel a becsléseik szerint 3142 felnőtt egyede él még szabadon, összesen 126 helyszínen.

A fajt először 1758-ban a Systema naturae 10. kiadásában Rhinoceros bicornisnak nevezte el Carl von Linné, avagy latinosan Carolus Linnaeus. 

Alfajait különböző szerzők különféleképpen ismerik el, és a vita még nincs lezárva. A legelfogadottabb elmélet 7 vagy 8 alfajt említ, amelyek közül három már kihalt a történelmi időkben és egy közel áll az előző három követéséhez.

Vastag, réteges bőrük megvédi őket a tövisektől és az éles fűszálaktól. Bőrükben külső élősködők, például atkák és kullancsok kapaszkodnak meg, ezektől nyűvágófélék és gémfélék szabadítják meg őket.

Eredetileg ezeket a madarakat segítőknek gondolták, a kölcsönös segítség példájaként tekintettek rájuk, de állítólag a legújabb bizonyítékok arra utalnak, hogy az nyűvágófélék is paraziták lehetnek, és az orrszarvú vérérel táplálkoznak.

Egy keskenyszájú orrszarvú a lábujjain futva elérheti akár az 55 km/órás sebességet is.

A CITES I. függeléke értelmében 1977 óta tilos a fekete orrszarvú szarvának mindenféle nemzetközi kereskedelme.
Parkokat és rezervátumokat hoztak létre az orrszarvúk védelmére fegyveres őrökkel, de még mindig sok az orvvadász amely vadászik rájuk a szarvuk miatt.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🦏Állatbemutató #135 | Keskenyszájú orrszarvú - Önpusztító óriás!