A fehérkezű gibbon az emberszerűek öregcsaládjába és a gibbonfélék családjába tartoznak, ezen belül pedig a Hylobates nem legismertebb faját képviselik.
A Hylobates nem tagjai napjainkban Dél-Kínában, Burma keleti részén, a Maláj-félsziget nyugati felén, Kambodzsában, Thaiföldön, Jáván, Szumátrán és Borneón élnek.
A fehérkezű gibbon, vagy tudományos nevén a Hylobates lar valamikor Délkelet-Ázsia hatalmas trópusi erdeiben élt Burmától a Maláj-félszigeten át a Nagy-Szunda-szigetekig.
Napjainkban viszont, az erdők megfogyatkozásának köszönhetően a populációi felaprózódtak és több helyen el is tűntek, így manapság Kínában a faj már kipusztult.
A tudomány számára a svéd természettudós, orvos és botanikus Carl von Linné, eredeti latinos nevén Carolus Linnaeus írta le 1771.-ben. Ez a nominális alfaj a maláj-gibbon, a Hylobates lar lar, amelyet Linné még Homo lar néven írt le és a Maláj-félszigeten található meg.
Ezek után 1843.-ban a francia zoológus Isidore Geoffroy Saint-Hilaire írta le a Malajziában, Thajföldön és Mianmárban élő entelloides alfajt.
Ezt követte az 1942.-ben az amerikai zoológus és botanikus Gerrit Smith Miller Jr. által leírt vestitus, azaz szumátrai alfaj, amely élőhelye az Indonéziához tartozó Szumátra sziget, amely a világ hatodik legnagyobb szigete.
1968.-ban a brit-ausztrál származású biológus és antropológus Colin Peter Groves írta le a carpenteri alfajt, amely Thaiföldön, Laoszban és Mianmarban honos és a nevét az amerikai primatológus Clarence Ray Carpenter után kapta.
Primatológus, vagyis főemlősökkel foglalkozó zoológus.
Az ötödik alfajt, a yunnanensist 1986.-ban írta le két kínai tudós, Ma és Wang, és egyesek szerint ez az alfaj megegyezik a carpenteri alfajjal, amit ugyancsak nehéz cáfolni, mivel ez a kínai Jünnan tartományban honos alfaj és feltehetőleg kihalt.
A Természetvédelmi Világszövetség szerint nincs elég adat és meghatározás ahhoz, hogy kihaltnak nyilvánítsák, de mindenképp kritikus a populációk állapota.
A gibbonfajok közül a fehérkezű gibbonok rendelkeznek a legnagyobb észak-déli elterjedési területtel.
Általában dipterokarpusz erdőkben élnek síkvidéktől a dombsági esőerdőkig, vegyes lombhullató bambuszerdőkben vagy akár örökzöld erdőkben, általában 1200 méter magasság alatt.
A fehérkezű gibbon számos más főemlőssel és emberszabásúval osztja meg a területeit, köztük sziamangokkal, orangutánokkal, sapkás gibbonokkal, hulmánokkal, langurokkal, makákókkal és a Szunda-szigeti lajhármakival.
Szőrszíne a feketétől a sötétbarnán keresztül a világosbarna, akár krémszínig terjed. Amint a neve elárulja, a kezei és a lábai fehérek, a fekete szőrtelen arca finom szőrzetű fehér keretben van.
A nemek nem különböztethetőek meg szín szerint, mind a hímek, mind a nőstények lehetnek bármilyen színűek, és méretben is alig térnek el egymástól.
Nappali fán élő faj, átlagosan napi 8 - 9 órát aktívak, napkelte körül hagyják el alvóhelyeiket, és átlagosan 3,4 órával napnyugta előtt mennek vissza az alvóhelyekre.
A gibbonok karjukkal kapaszkodva az ágakon csüngve és hintázva lendítik át magukat egyik fáról a másikra, így haladnak át az erdőn.
Egy lendület akár három métert is jelenthet, egy ugrás pedig akár 9 métert is.
Ekkora lendülettel a fehérkezű gibbon a leggyorsabb a gibbonfélék között, és akár 48 kilométer per órás sebességgel is tud haladni.
Ezt a mozgásmódot segítik a megnyúlt karok, a hosszúkás kezek és az ívelt ujjak, ugyanakkor a rövid lábak.
Emiatt a fehérkezű gibbon végtagarány indexe 129,7, ami az egyik legnagyobb a főemlősök között. A végtagarány index a végtagok hosszainak összehasonlítása főemlősök között.
A Természetvédelmi Világszövetség listája szerint a 2020-as becslések 15 és 20 000 közöttire teszik a populációit, továbbá a Kínai állományt, abban az esetben ha még létezik, maximum 10 egyedre becslik.
Magyarországon a Jászberényi Állat- és Növénykertben, a Nyíregyházi Állatparkban és a Debreceni Állatkertben látható fehérkezű gibbon.
További érdekességekért nézd meg az alábbi videót!
🐒Állatbemutató #144 | Fehérkezű gibbon - A legismertebb gibbon!
