Főoldal

Állatbemutatóim harmadik részében szeretném bemutatni nektek ezt azt érdekes gyíkot.

A dromedár, vagy más néven egypúpú teve, amely az emlősök (Mammalia) osztályába, a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül pedig a tevefélék családjába tartozó faj.

Tudományos neve a Camelus dromedarius. Alfajai nincsenek elismerve, de tudományos nevének 10 szinonimája is van.

A dromedár manapság már háziasított állatként van tartva, vadon élő állományai nincsenek, viszont Ausztrália belső részein vannak visszavadult populációk, amelyeket még a XIX. században importáltak. 

Eredeti elterjedési területük az Arab-félsziget, Dél-Ázsia és Törökország sivatagai, félsivatagai és száraz pusztaságai lehettek, és bizonyítékokat találtak egy Abu-Dzabi melletti szigeten, hogy már 4000 évvel ezelőtt háziasították.

Jelenlegi elterjedési területei a Közel-Kelet, Észak-Afrika, Etiópia, Nyugat- és Közép Ázsia forró száraz régiói.
A dromedárokat Délnyugat-Ázsiából Spanyolországba, Olaszországba, Törökországba, Franciaországba, a Kanári-szigetekre, Amerikába és Ausztráliába is szállították.

Spanyolországba Krisztus után 1020.-ban, Szicíliába pedig 1059.-ben telepítettek be a dromedárokat. 1405.-ben a Kanári-szigetek európai gyarmatosítása során oda is kerültek dromedárok, és ott a mai napig vannak egyedek, különösen Lanzarote-ban és Fuerteventura déli részén.

A 17. és 19. század között történtek kísérletek dromedárok betelepítésére a Karib-térségbe, Kolumbiába, Peruba, Bolíviába és Brazíliába, és néhányat az 1850.-es években importáltak az Egyesült Államok nyugati részébe is, néhányat pedig az 1900.-as évek elején Namíbiába, de jelenleg ezeken a területeken vagy kis számban léteznek, vagy teljesen hiányoznak.

1840.-ben hat tevét szállítottak Teneriféről Dél-Ausztráliába, Adelaide-be, de csak egy Harry nevű csődőr élte túl az utat. A John Ainsworth Horrocks felfedező tulajdonában levő dromedár a következő évben bekerült egy expedícióba, mert nehéz terheket tudott szállítani.

1860.-ban újabb nagy csoport tevét szállítottak Ausztráliába, és 1860. és 1907. között pedig 10-12 ezret. Ezeket főleg lovaglásra, avagy tevegelésre és szállításra használták, és ezek leszármazottjai vannak visszavadulva Ausztrália középső részein.

Az arab világokban mindig is fontos állat volt. A beduinok életének meghatározó állata, fogyasztják húsát és tejét, felhasználják gyapját és bőrét, tüzelnek a trágyájával, kereskednek vele, hátasként és teherhordásra használták és használják a mai napig.

A tevéknek nagy szerep jutott a távolsági kereskedelemben, mivel Jemenből tevekaravánok szállították tovább úgy az Indiai -ócánon érkező, mint a helyben megtermelt árút és fűszereket.
Mivel a mostoha körülményeket jól bírták, meghódították az Észak-Afrikai sivatagokat is, így a berberek életében is fontos állattá váltak.

A "dromedár" elnevezés vagy az ófrancia dromedaire vagy a késő latin dromedarius szóból származik, ezek pedig a görög dromas szóból, (δρομάς). A görög dromados (δρομάδος) jelentése „futó”, görögül a dromas kamelos (δρομάς κάμηλος) szó szerint „futó tevét” jelent és a dromedárra utal.
19
A Kr. e. 4. században élt ókori görög filozófus, Arisztotelész írta le elsőként a tevék faját. Az állattan műveiben két fajt nevezett meg; az egypúpú arab tevét és a kétpúpú baktriai tevét.

A két faj közötti hibridizálás már a Krisztus előtti első évezredben elkezdődött az átfedési területeken, mivel a hibridek nagyobbak és erősebbek a szüleiknél és így nagyobb terhelést bírnak.

A tevetej a sivatagokban élő nomád törzsek alapvető tápláléka. Etiópiában afrodiziákumként használják. Habár vajat nehéz köpülni belőle, kis mennyiségben szoktak, és néha sajtot is készítenek. 

Húsát is fogyasztják, készítenek belőle hamburger pogácsát, kolbászt és saormat.

A szomáliai és dzsibuti kultúrában a dromedár alapvető élelmiszer, és számos receptben és ételben megtalálható.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyarul vagy angolul!

🐪Állatbemutató #130 | Dromedár / Egypúpú teve - Zénobia megmentője!

Zookeepers: did you know? Dromedary Camel facts & habitat! - #1 - [Planet Zoo]

A tarajos sül tudományos nevén Hystrix cristata, és az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjába tartozik, és a Hystrix nem típusfaja.

A világ egyik legnagyobb rágcsálója és a gyalogsülfélék között a legnagyobb.

A tudomány számára előszőr a svéd Carl Linnaeus, vagy nemesítése után Carl von Linné írta le 1758.-ban a Systema Naturae 10. kiadásában.

Eredeti elterjedési területe Észak-Afrika Szaharán kívűli területei, ugyanakkor Közép-Afrika bizonyos részein is megtalálható a Szubszaharai térségben Nyugat-Afikától Kelet-Afrikáig. Összesen 33-34 afrikai országban honos.

A teljes lista Algéria, Benin, Burkina Faso, Burundi, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Elefántcsontpart, Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea, Etiópia, Gambia, Ghána, Dzsibuti, Guinea, Bissau-Guinea, Kenya, Libéria , Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Dél-Szudán, Tanzánia, Togo, Tunézia és Uganda.
Egyiptomból már valószínűleg kihalt.

Érdekességképp, Olaszország szinte teljes területén, sőt, Szicília szigetén is megtalálható, ahova feltehetően az ókori rómaiak telepítették be.
Állítólag lehetséges, hogy a balkáni területeken is előfordul.

Neve olaszul porcospino vagy istrice, az Etióp-magasföld északi részén, Eritreában, valamint Tigré tartományban beszélt tigrinya nyelvben ቅንፈዝ ("qinfiz"), az ugyancsak Etiópiában beszélt amhara nyelven "jart". 

A ghánai akan nyelvben "kotoko"-nak nevezik, míg a Kenyában és Etiópiában beszélt Oromo nyelven "xaddee" a neve.

Testhossza körülbelül 60-93 cm közötti, a farka ráadásként 8 - 17 centiméter, súlya pedig 10-től 30 kilogrammig terjed. Feje tompa, cserébe az orra hegyes, lába és füle rövid, de attól még a hallása jó, több méterről is képes meghallani amint egy gyümölcs leesik. 

Ügyesen tud szaladni és a sűrű növényzetben ügyesen bújik el, de ha mégis valaki megtámadja, akkor fegyverek arzenálja áll a rendelkezésére, ugyanis szinte teljes testét tüskék borítják, köpenyként körülvéve az állatot.

A tüskék a fején hosszú tarajt képeznek, innen kapta a nevét. Háta közepétől a farkáig akár 35 centiméteresek is lehetnek ezek a védekezésre használt fekete-fehér karikás tüskék, és ezek sűrűn vannak tűzdelve visszahajló horgokkal, hogy ha valamibe beleakadnak, akkor csak nehezen lehessen kiszedni, sőt az áldozat minden mozdulatával egyre mélyebbre kerülnek annak húsába, viszont a tarajos sülről érintkezés után rögtön leválnak. Ráadásul egyes források szerint a tüskék baktériumokkal vannak ellátva, így gyorsan gennyesedő sebet tudnak okozni. 

Az állat farkán levő tüskék üregesek, ezek vibrálása zörgő hangot eredményez, ezzel figyelmezteti az ellenfeleit, hogy ne közelítsenek, ráadásul ilyenkor nagyobbnak is tűnik. 
Ha ez nem használ, akkor ellentámadásba indul, és az ellenfelét megtámadja hátsó felével, ahol a legvastagabb tüskéi vannak, és próbálja felnyársalni velük. Több esetről is tudnak, amikor ezek a védekezések oroszlánokat, leopárdokat, hiénákat, sőt embereket is megöltek.

Ezek után érthető okokból nincs sok ellensége.14Régebben híresztelték, hogy az állat képes arra, hogy tüskéit nyílként lője ki támadója felé, de a tudósok szerint ez inkább csak a tüskerázás alatt könnyebben leváló tüskék véletlenszerű szétszóródása, vagyis célzottan nem tud lőni vele.

Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Pécsi Állatkertben, és a Jászberényi Állatkertben, ugyanakkor a tiszaderzsi Kenguru Parkban is láthatjuk tüskés rágcsáló barátunkat. 

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyarul vagy angolul!

🦔Állatbemutató #131 | Tarajos sül - Állati phalanx!

Zookeepers: did you know? African Crested Porcupine facts & habitat! - #3 - [Planet Zoo]

Az erszényes ördög a ragadozók rendjébe és ezen belül pedig az erszényesnyestfélék családjába tartozik. Nevezik Tasmán ördögnek, vagy tasmaniai ördögnek is.

A Sarcophilus nem egyetlen tagjaként nem igazán rendelkezik nagyon közeli rokonokkal, mivel a másik két faj, a Sarcophilus laniarius és a Sacrophilus moornaensis kipusztult még a pleisztocén korban.

Az erszényes ördög mérete egy kisebb kutyáéhoz hasonlítható, és valamikor Ausztrália teljes területén elterjedt volt, de visszaszorult a Tasman szigetre, viszont nemrég egy kisebb populációt visszatelepítettek az Ausztrál kontinensre, Ausztrália legnépesebb államába, Új-Dél-Walesbe. 

Elsőnek George Prideaux Robert Harris, tasmániai földmérő, felfedező, művész és természettudós beszélt az állatról egy előadásában a londoni Zoological Societyban, majd 1807.-ben ő is írta le elsőnek, mint az oposszum egy fajtáját, és ő a Didelphis ursina nevet adta neki a medveszerű tulajdonságai miatt.

Az ördög nem tarthatta meg a Didelphis ursina nevet, mivel George Kearsley Shaw angol botanikus és zoológus ugyanígy nevezte el korábban, még 1800.-ban a közönséges vombatot, amit mellékesen később ugyancsak átneveztek Vombatus ursinusnak.

A mostani nevét 1841.-ben kapta Pierre Boitard francia botanikus és geológustól, és ez a Sarcophilus harrisii, ami annyit jelent, hogy Harris húskedvelője, tehát megtartotta kapcsolatát az első leírójával.

A tasmániai őslakos nyelvek szómaradvámyaiból fennmaradt és újraalkotott nyelvben, amit palawa kani-nak neveznek, a tasmán ördög neve purinina.

Az erszényesek esetében szokatlan módon az első lábai hosszabbak, mint a hátsók, és rövid távon a 13 km/órás sebességet is elérik.

Habár a szigeten mindenhol megtalálhatóak, a fő élőhelyüknek mégis Kelet- és Északnyugat-Tasmania azon területei számítanak, ahol az éves csapadék alacsony vagy mérsékelt szintű. Jobban szeretik a száraz erdőket, mint a nedvesebb erdőket vagy mint a Tasmania délnyugat részén található síkságokat. 

Kedvelik a vombatokat, mivel azok nem szaladnak túl gyorsan, és magas a zsírtartalmuk, de azonkívűl minden kisebb emlőst megesznek, beleértve a házi juhokat és a nyulakat is, ugyanakkor a pingvineket is vadásszák. 

Étrendjük változatos és azt esznek, ami van. Mielőtt az emberek kipusztították volna az erszényesfarkasokat, az ördögök veszélyt jelentettek azok kölykeire is. Ez gondolom vendetta is lehetett, ugyanis az ördögnél nagyobb erszényesfarkas viszont az ördögöket pusztította. 
Az emberi lakhelyek közelében ellophatják és megrágcsálhatják a cipőket is.

Egy-egy kisebb méretű zsákmány teljes tetemét, szőröstől, bőröstől tudják eltüntetni, ezzel megakadályozva olyan rovarok szaporodását, amelyek károsítanák az állatállományt, ezzel pedig a gazdáknak jó szolgálatot tesznek. Tehát pozitívum is van bennük.

A hímek akár 16 utódot is nemzhetnek életük során, míg a nőstények átlagosan négy párzási időszakot élnek meg és 12 utódot hoznak a világra. Elméletileg ez azt jelenti, hogy egy ördögpopuláció évente megduplázódhat. 

A terhesség aránya magas, a kétéves nőstények 80%-ánál figyeltek meg újszülöttet az erszényben. 

A tasman ördög létezését a kölyköket nevelő anyák odújának megszüntetése mellett legfőképp az utóbbi időben elterjedt rák befolyásolja, amely a 90.-es évek óta nagy mértékben pusztította az állományt.

2008-ban a tasmán ördögökben nagy mennyiségben találtak potenciálisan rákkeltő égésgátló vegyi anyagokat. 16 ördögtől származó zsírszövetben végzett tesztek eredményei magas szintű hexabróm-bifenilt (BB153), azonkívűl pedig dekabróm-difenil-étert (BDE209) mutattak ki.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót magyarul vagy angolul!

😈Állatbemutató #137 | Erszényes ördög - Tasmán takarítóbrigád!

Zookeepers: did you know? Tasmanian Devil facts & habitat! - #10 - [Planet Zoo]