Főoldal

A tarajos sül tudományos nevén Hystrix cristata, és az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a gyalogsülfélék (Hystricidae) családjába tartozik, és a Hystrix nem típusfaja.

A világ egyik legnagyobb rágcsálója és a gyalogsülfélék között a legnagyobb.

A tudomány számára előszőr a svéd Carl Linnaeus, vagy nemesítése után Carl von Linné írta le 1758.-ban a Systema Naturae 10. kiadásában.

Eredeti elterjedési területe Észak-Afrika Szaharán kívűli területei, ugyanakkor Közép-Afrika bizonyos részein is megtalálható a Szubszaharai térségben Nyugat-Afikától Kelet-Afrikáig. Összesen 33-34 afrikai országban honos.

A teljes lista Algéria, Benin, Burkina Faso, Burundi, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Csád, Elefántcsontpart, Kongói Demokratikus Köztársaság, Eritrea, Etiópia, Gambia, Ghána, Dzsibuti, Guinea, Bissau-Guinea, Kenya, Libéria , Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Nigéria, Ruanda, Szenegál, Sierra Leone, Szomália, Szudán, Dél-Szudán, Tanzánia, Togo, Tunézia és Uganda.
Egyiptomból már valószínűleg kihalt.

Érdekességképp, Olaszország szinte teljes területén, sőt, Szicília szigetén is megtalálható, ahova feltehetően az ókori rómaiak telepítették be.
Állítólag lehetséges, hogy a balkáni területeken is előfordul.

Neve olaszul porcospino vagy istrice, az Etióp-magasföld északi részén, Eritreában, valamint Tigré tartományban beszélt tigrinya nyelvben ቅንፈዝ ("qinfiz"), az ugyancsak Etiópiában beszélt amhara nyelven "jart". 

A ghánai akan nyelvben "kotoko"-nak nevezik, míg a Kenyában és Etiópiában beszélt Oromo nyelven "xaddee" a neve.

Testhossza körülbelül 60-93 cm közötti, a farka ráadásként 8 - 17 centiméter, súlya pedig 10-től 30 kilogrammig terjed. Feje tompa, cserébe az orra hegyes, lába és füle rövid, de attól még a hallása jó, több méterről is képes meghallani amint egy gyümölcs leesik. 

Ügyesen tud szaladni és a sűrű növényzetben ügyesen bújik el, de ha mégis valaki megtámadja, akkor fegyverek arzenálja áll a rendelkezésére, ugyanis szinte teljes testét tüskék borítják, köpenyként körülvéve az állatot.

A tüskék a fején hosszú tarajt képeznek, innen kapta a nevét. Háta közepétől a farkáig akár 35 centiméteresek is lehetnek ezek a védekezésre használt fekete-fehér karikás tüskék, és ezek sűrűn vannak tűzdelve visszahajló horgokkal, hogy ha valamibe beleakadnak, akkor csak nehezen lehessen kiszedni, sőt az áldozat minden mozdulatával egyre mélyebbre kerülnek annak húsába, viszont a tarajos sülről érintkezés után rögtön leválnak. Ráadásul egyes források szerint a tüskék baktériumokkal vannak ellátva, így gyorsan gennyesedő sebet tudnak okozni. 

Az állat farkán levő tüskék üregesek, ezek vibrálása zörgő hangot eredményez, ezzel figyelmezteti az ellenfeleit, hogy ne közelítsenek, ráadásul ilyenkor nagyobbnak is tűnik. 
Ha ez nem használ, akkor ellentámadásba indul, és az ellenfelét megtámadja hátsó felével, ahol a legvastagabb tüskéi vannak, és próbálja felnyársalni velük. Több esetről is tudnak, amikor ezek a védekezések oroszlánokat, leopárdokat, hiénákat, sőt embereket is megöltek.

Ezek után érthető okokból nincs sok ellensége.14Régebben híresztelték, hogy az állat képes arra, hogy tüskéit nyílként lője ki támadója felé, de a tudósok szerint ez inkább csak a tüskerázás alatt könnyebben leváló tüskék véletlenszerű szétszóródása, vagyis célzottan nem tud lőni vele.

Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a Debreceni Állatkertben, a Kecskeméti Vadaskertben, a Pécsi Állatkertben, és a Jászberényi Állatkertben, ugyanakkor a tiszaderzsi Kenguru Parkban is láthatjuk tüskés rágcsáló barátunkat. 

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyarul vagy angolul!

🦔Állatbemutató #131 | Tarajos sül - Állati phalanx!

Zookeepers: did you know? African Crested Porcupine facts & habitat! - #3 - [Planet Zoo]

Az erszényes ördög a ragadozók rendjébe és ezen belül pedig az erszényesnyestfélék családjába tartozik. Nevezik Tasmán ördögnek, vagy tasmaniai ördögnek is.

A Sarcophilus nem egyetlen tagjaként nem igazán rendelkezik nagyon közeli rokonokkal, mivel a másik két faj, a Sarcophilus laniarius és a Sacrophilus moornaensis kipusztult még a pleisztocén korban.

Az erszényes ördög mérete egy kisebb kutyáéhoz hasonlítható, és valamikor Ausztrália teljes területén elterjedt volt, de visszaszorult a Tasman szigetre, viszont nemrég egy kisebb populációt visszatelepítettek az Ausztrál kontinensre, Ausztrália legnépesebb államába, Új-Dél-Walesbe. 

Elsőnek George Prideaux Robert Harris, tasmániai földmérő, felfedező, művész és természettudós beszélt az állatról egy előadásában a londoni Zoological Societyban, majd 1807.-ben ő is írta le elsőnek, mint az oposszum egy fajtáját, és ő a Didelphis ursina nevet adta neki a medveszerű tulajdonságai miatt.

Az ördög nem tarthatta meg a Didelphis ursina nevet, mivel George Kearsley Shaw angol botanikus és zoológus ugyanígy nevezte el korábban, még 1800.-ban a közönséges vombatot, amit mellékesen később ugyancsak átneveztek Vombatus ursinusnak.

A mostani nevét 1841.-ben kapta Pierre Boitard francia botanikus és geológustól, és ez a Sarcophilus harrisii, ami annyit jelent, hogy Harris húskedvelője, tehát megtartotta kapcsolatát az első leírójával.

A tasmániai őslakos nyelvek szómaradvámyaiból fennmaradt és újraalkotott nyelvben, amit palawa kani-nak neveznek, a tasmán ördög neve purinina.

Az erszényesek esetében szokatlan módon az első lábai hosszabbak, mint a hátsók, és rövid távon a 13 km/órás sebességet is elérik.

Habár a szigeten mindenhol megtalálhatóak, a fő élőhelyüknek mégis Kelet- és Északnyugat-Tasmania azon területei számítanak, ahol az éves csapadék alacsony vagy mérsékelt szintű. Jobban szeretik a száraz erdőket, mint a nedvesebb erdőket vagy mint a Tasmania délnyugat részén található síkságokat. 

Kedvelik a vombatokat, mivel azok nem szaladnak túl gyorsan, és magas a zsírtartalmuk, de azonkívűl minden kisebb emlőst megesznek, beleértve a házi juhokat és a nyulakat is, ugyanakkor a pingvineket is vadásszák. 

Étrendjük változatos és azt esznek, ami van. Mielőtt az emberek kipusztították volna az erszényesfarkasokat, az ördögök veszélyt jelentettek azok kölykeire is. Ez gondolom vendetta is lehetett, ugyanis az ördögnél nagyobb erszényesfarkas viszont az ördögöket pusztította. 
Az emberi lakhelyek közelében ellophatják és megrágcsálhatják a cipőket is.

Egy-egy kisebb méretű zsákmány teljes tetemét, szőröstől, bőröstől tudják eltüntetni, ezzel megakadályozva olyan rovarok szaporodását, amelyek károsítanák az állatállományt, ezzel pedig a gazdáknak jó szolgálatot tesznek. Tehát pozitívum is van bennük.

A hímek akár 16 utódot is nemzhetnek életük során, míg a nőstények átlagosan négy párzási időszakot élnek meg és 12 utódot hoznak a világra. Elméletileg ez azt jelenti, hogy egy ördögpopuláció évente megduplázódhat. 

A terhesség aránya magas, a kétéves nőstények 80%-ánál figyeltek meg újszülöttet az erszényben. 

A tasman ördög létezését a kölyköket nevelő anyák odújának megszüntetése mellett legfőképp az utóbbi időben elterjedt rák befolyásolja, amely a 90.-es évek óta nagy mértékben pusztította az állományt.

2008-ban a tasmán ördögökben nagy mennyiségben találtak potenciálisan rákkeltő égésgátló vegyi anyagokat. 16 ördögtől származó zsírszövetben végzett tesztek eredményei magas szintű hexabróm-bifenilt (BB153), azonkívűl pedig dekabróm-difenil-étert (BDE209) mutattak ki.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót magyarul vagy angolul!

😈Állatbemutató #137 | Erszényes ördög - Tasmán takarítóbrigád!

Zookeepers: did you know? Tasmanian Devil facts & habitat! - #10 - [Planet Zoo]

A szalagos varánusz a pikkelyes hüllők rendjének, a gyíkok alrendjének és a varánuszfélék családjának tagjaként széles körben elterjedt faj. India legkeletibb szárazföldi részétől és a kínai Guangxi és Hainan tartományoktól az Indiai Óceán szigetein keresztül egészen Ausztrália északi részéig a vízparti élőhelyek lakója. 

Ez magába foglalja Bangladest, Srí Lankát, Minamart, Thaiföldöt, Kambodzsát, Malajziát, Indonézia szigeteit és a Fülöp szigeteket is.

Előhelyei ugyanolyan típúsuak, mint a 104. részben bemutatott nílusi varánuszé.

Elsősorban édesvízi és brakkvizes élőhelyeken él, tengerszint feletti 1800 méterig.

A varánuszok családjába közel 80 faj tartozik.

Tudományos neve a varanus salvator, és öt alfaja van.

A nominális alfaj a varanus salvator salvator, vagyis az indiai szalagos varánusz, amelyet Josephus Nicolaus Laurenti olasz származású osztrák zoológus és természettudós írt le elsőnek a tudomány számára 1768.-ban. 

Számos természetes élőhelyen él, bár túlnyomórészt őserdőkben és mangrove-mocsarakban, de emberi települések közelében is tanyázhat. Alkalmazkodik és szépen gyarapodik a mezőgazdasági területeken, valamint a csatornarendszerrel rendelkező városokban, például Srí Lankán, ahol nem vadásznak rá. 

Vadászik madarakra, halakra, kisebb gyíkokra, békákra, nagyobb rágcsálókra, pl patkányra, ugyanakkor a mangrove mocsarakban élő nagyobb rákokra és kígyókra is, de megeszi a haltetemeket is, és az emberi települések közelében nem veti meg a baromfiudvar lakóit sem, beleértve a macskákat és a kutyákat, ugyanakkor táplálkozik teknősökkel, fiatal krokodilokkal és krokodiltojással.

Áldozatát fogai közé szorítja és addig csapkodja, amíg az él, utána pedig ha tudja, egészben nyeli le.
Megfigyelték azt is, hogy pl. a harcsát emlőshöz hasonló módon eszi, azaz mellső mancsával tartja, fogaival darabokat tép ki belőle, és különböző részenként szétválasztva fogyasztja.

Ha megzavarják, vízbe menekül, ha elfogják, fogaival, karmaival és farkával védekezik. 
Ez durva védekezés is lehet, ugyanis egyes alfajai akár 3 méteresre is megnőhetnek, és ennek a három méternek nagyjából 60%-a a farok.

Harapása is súlyos sérülést okozhat, ezért óvatosan kell bánni vele.

Kitűnő úszó és egy levegővétellel akár 30 percig is kibírja a víz alatt.

Magyarországon a Pécsi Állatkert és Akvárium-Terráriumban láthatunk szalagos varánuszt.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videókat magyarul vagy angolul!

🦎Állatbemutató #132 | Szalagos varánusz - Rendőrségi médium!

Zookeepers: did you know? Asian Water Monitor facts & habitat! - #4 - [Planet Zoo]

A bonobó az utolsónak felfedezett emberszabású főemlős. 

Felfedezésének története egy belga múzeumban kezdődött 1929.-ben és eleinte a közönséges csimpánz alfajának gondolták, emiatt törpe csimpánznak nevezték el.

Pontosabban először 1928.-ban ismerte fel külön taxonként Ernst Schwarz német zoológus, emlőskutató és herpetológus egy a belgiumi Tervuren Múzeumban található koponya alapján, amelyet korábban fiatal csimpánzénak gondoltak. 

Schwarz csak 1929.-ben tette közzé megállapításait, és törpecsimpánz néven a bonobót a csimpánz alfajai közé sorolta Pan satyrus paniscus néven.

Külön faji státuszra Pan paniscus néven a Természetvédelmi Világszövetség és a Természetvédelmi Világalap alapítója, Harold Jefferson Coolidge Jr. amerikai zoológus emelte 1933.-ban. WWF (World Wide Fund for Nature)
Így lett a Pan, azaz a Csimpánz nem két fajából a közönséges csimpánz mellett a másik faj, és míg a közönséges csimpánzokat négy alfajba sorolják, a bonobónak nincs alfaja.

A bonobók és a csimpánzok közötti főbb viselkedésbeli különbségeket az 1950.-es évek elején részletezte előszőr a salzburgi Haus der Natur alapítója, Eduard Paul Tratz osztrák zoológus és a berlini állatkert igazgatója, Lutz Heck német zoológus, író és kutató.
Ők ajánlották a bonobo nevet is a fajnak, amely feltehetően a Kongó-folyó melletti Bolobo városából származó szállítóládán lévő elírásból származik, amely közel van ahhoz a helyhez, ahonnan az első bonobo példányokat befogták az 1920.-as években.

A George Washington Egyetem kutatói 2017.-ben publikáltak egy tanulmányt, miszerint a bonobók a közönséges csimpánzoktól nagyjából 2 - 2,5 millió évvel ezelőtt váltak külön, az embertől pedig állítólag nagyjából 8 millió évvel ezelőtt, így ezt a két fajt tartják a Homo sapiens legközelebbi rokonának. 

A bonobók mindenevők, táplálékuk főleg növényekből áll, 57%-ban gyümölcsből, ezt egészítik ki levelekkel, mézzel, tojással, kisebb gerincesekkel, mint pl. a mókusfélék vagy bóbitásantilop-félék és egy újonnan felfedezett szarvasgombafélét, a Hysterangium bonobo-t, is eszik, amit emiatt e fajról neveztek el.

Nincs meghatározott területük és a csoportjaik széles körben portyáznak. Habár a hím - nőstény kapcsolatban a hím a domináns, a nőstényt nem erővel és agreszivítással nyeri meg magának, hanem udvarlással és ajándékozással. Ettől függetlenül a csoportokat nők irányítják és a hímek státusza az anyjuk státuszától függ.

A szexuális tevékenység általában fontos szerepet játszik a bonobo társadalomban, egyes tudósok szerint üdvözlésként, társadalmi kötelékek kialakításának eszközeként, konfliktusmegoldásként és konfliktus utáni megbékélésként is használják.
Ez az egyetlen faj az emberen kívűl, ahol megfigyelték a csók esetén a nyelv használatát is és amely szemtől szembe párosodik. Habár az utóbbi esetében egyszer egy nyugati gorilla párt is lencsevégre kaptak így.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🙊🙉🙈Állatbemutató #133 | Bonobó - Szinte ember!

Zookeepers: did you know? Bonobo facts & habitat! - #15 - [Planet Zoo]