Főoldal

A dámgazella a párosujjú patások rendjébe tartozik, ezen belül a tülkösszarvúak családjába, és az antilopformák alcsaládjába.

Tudományos neve Nanger dama, de régebben Gazella dama volt, ugyanis akkoriban a Nanger nemet a Gazella alnemének tartották. Filogenetikai kutatások eredményeként viszont külön nembe sorolták őket át, és mindkettő maradt a gazellák nemzetségén belül.

Elsőnek Peter Simon Pallas német zoológus és botanikus írta le a tudomány számára 1766.-ban.

Ez a legnagyobb termetű gazellafaj, és három alfaját különböztetik meg.

Ezek közül a nominális alfaj a Nanger dama dama, az elterjedési területek középső részén él és a vadonban nagyon ritkán látható, fogságban pedig kizárólag az Egyesült Arab Emírségekben, az Al Ain állatkertben látható.

A ruficollis alfajt Smith írta le 1827.-ben, ez a legkeletebbre élő dámgazella és ez is ritkaság a vadonban és csak kevés állatkertben található meg. A Cseh Köztársaságbeli Dvur Kralove állatkertben és a már említett Arab Emirátusokbeli Al Ain állatkertben, és talán Észak-Amerikában is, és szaporítóprogram részeként élnek ott. Korábban több állatkertben is megtalálható volt. Köznépi neve amúgy az addra gazella.

A mhorr alfajt, köznépi nevén mhorr gazellát az angol Bennett írta le 1833.-ban és ez a legnyugatibb területeken élő alfaj. Utolsó egyedét a vadonban 1968.-ban látták, emiatt a vadonban kihaltnak van nyilvánítva. Ez is kizárólag állatkertekben látható, és ugyanúgy szaporítási programokban vesz részt a világ különböző részein.

Természetvédelmi státusza súlyosan veszélyeztetett. Vadonbeli elterjedési területe jelen pillanatban a Szahara középső részein vannak, Algéria, Csád és Niger félsivatagos vidékei, sziklás, köves síkságai, de nem veti meg a tág, füves pusztákat sem. A homokdűnéket és a hegyeket viszont kerüli.

Az emúlt néhány évtizedben a dámgazella populációk 80%-kal csökkent, így a vadonban a becsült egyedek száma a legutóbbi becslések szerint 300 egyed körül van.

Líbiából, Mauritániából, Marokkóból és Nigériából teljesen kiírtották már, de Szenegálba és Tunéziába újra betelepítették.

A pusztulásának oka a vadászat és a területein levő haszonállatokkal való túllegeltetés, amely élőhelyvesztést jelent a gazellák számára, ugyanakkor a haszonállatok betegségei is veszélyt jelentenek rájuk.

Azonkívűl sok helyen az emberek kivágták azokat a fákat, amelyek levelei táplálékot jelentettek az állat számára, tehát a táplálékhiány több oldalról fenyegeti.

Egy másik veszélyes tényező a turizmus, mivel a turisták fotózni szeretnék őket, de félénk faj lévén ezt fenyegetésnek érzékelik, és mivel menekülnek a veszély elől, a túlmelegedés és a stressz miatt elpusztulhatnak.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🦌Állatbemutató #139 | Dámgazella - A legnagyobb gazella

Állatbemutatóim 5. részében szeretném bemutatni nektek a Kaliforniai Kondort.

Észak-Amerika legnagyobb röpképes szárazföldi madaráról van szó.

Tollazata fekete, a szárnyak belső felén viszont fehér foltok találhatóak.
Feje és nyaka majdnem teljesen csupasz, a fiatalok bőre szürkés, a felnőtteké sárgás.
Szárnyfesztávolsága majdnem 3 méter.
Testtömege eléri a 12 kg-ot is.

Kizárólag dögevő.

A világ egyik leghosszabb életű madara, akár 60 évet is megélhet a vadonban.

Az állománya a 20. században csökkent. Főleg vadászat, ólommérgezés és a területvesztés miatt.
1982-ben már csak 22 példány maradt belőle. 87-ben már 27-en voltak.
Ezt a 27 példányt befogták az USA egyik fajmegőrző programja keretében és a San Diego-i valamint a Los Angeles-i állatkertekben tenyészteni kezdték.
Ez olyan sikeres volt, hogy nemsokkal később már vissza is telepítettek néhányat a vadonba.

2014-ben már 425 példány élt belőle és ez a szám 525-re emelkedett 2021-re.
2022-ben 537 Kondor élt a világon és ebből 336 példány a vadonban töltötte a mindennapjait.

Ezt a madárfajt először 1797-ben George Shaw angol természettudós fedezte fel és nevezte el.

A kaliforniai kondor középső lábujja jóval hosszabb, mint a többi, a hátsó lábujja pedig csökevényes állapotú. Az összes lábujjon a karmok egyenesek és tompák, ami azt jelenti, hogy lábai a járást szolgálják és nem pedig a fogást, azaz zsákmányolást.

Táplálékszerzési célból akár 250 kilométeres távolságot is megtehet.

Aktív repülésre alig képes; inkább magas szikláról vagy fáról leszökve siklórepülést alkalmaz.

A talajról is képes felszállni erős szárnyverdesésekkel, de ha elérte a megfelelő magasságot, akkor akár több kilométeren keresztül is úgy marad fent, hogy nem kell csapnia a szárnyával egyet sem. Megfigyelték már 4600 méteres magasságban és olykor elérheti a 90 km/órás sebességet.

Az emberen kívül nincsenek ellenségei.

Madárcsoportban jól meghatározott társadalmi felépítést követnek, a ranglétrán betöltött szerepüket a testtartások, a civakodások, valamint az a kevés hangkiadás határozzák meg, amire kèpesek. A ranglétrán betöltött helynek főleg a táplálékként szolgáló dög mellett van jelentősége, hiszen a nagyobb és idősebb példányok hamarabb és többet táplálkoznak, mint a fiatalabb egyedek.

Kedveli a szarvasok, kecskék, juhok, szamarak, lovak, disznók, pumák, medvék, szarvasmarhák, nyulak és prérifarkasok tetemét, viszont madarak tetemét sosem eszi meg.

Hatévesen érik el az ivarérettséget.
Egy életre választanak párt.
A fészkét sziklák magasan lévő barlangjaira építi.
Két évente egy fehér tojást rak le a tojó.
A tojáson mindkettő szülő kotlik 53-60 napig.
Két éves koráig a szülők mellett élnek.

Érdekesség, hogy szűznemzéssel is képesek szaporodni.
Kettő tojó volt egy kifutóban és az egyik tojó rakott egy tojást amit ki is keltett, a gondozók nagy meglepetésére.
A fióka egy hím lett. A DNS-e 100 %-ban az anyja DNS-e volt.

A fotók és a szöveg a Natural History Museum oldaláról van.

A mendeszantilop a párosujjú patások rendjébe, a tülkösszarvúak családjába és a lóantilopformák alcsaládjába tartozik.

A tudósok körében Addax nasomaculatus névre hallgató mendeszantilop, más néven Addax a nemének az egyetlen élő faja.

Elsőnek a francia zoológus és anatómus, Henri Marie Ducrotay de Blainville írta le 1816.-ban, és ő adta neki az Addax nasomaculatus nevet, amit meglepő módon sikeresen meg is tartott ezidáig.

Az Addax név, amely amúgy a köznapi neve is, arab eredetű és „hajlott szarvú állatot” jelent, habár vannak, akik szerint latin eredetű.

A fajneve viszont valóban latin eredetű összetett szó, a nasus orrot jelent, míg a maculatus pettyest, és ezt amiatt kapta, mert a pofáján pettyes mintázat van.

Az angolok fehér antilopnak a szinte teljesen fehér színe miatt, vagy dugóhúzószarvú antilopnak is nevezik, mivel a szarvai dugóhúzó formában csavarodnak.

A nemi kétalakúság jelen van az állatnál, mivel a bikák nagyobbak, mint a tehenek. A bikák marmagassága 105 - 115 centiméter közötti, míg a teheneké 95 - 110 centi, viszont a fej-testhosszuk nagyjából megegyezik, mindkét nem esetében 120-130 centiméter között lehet. 

Mindkét nem visel szarvat, ezek a szarvak csavartak. Nem véletlen az angol elnevezése, a dugóhúzószarvú antilop, mivel a szarvai két-háromszor csavarodnak meg. Szarvainak mérete 55 és 80 centiméter közötti a teheneknél, míg a bikáknál 75 - 80 centiméter lehet, vagyis szinte egy méteres dugóhúzója van. Bármely borszakértő megirigyelheti.
Szarvai alsó és középső részén 30-35 gyűrűs kidudorodás van. Mind a négy lábán található szagmirigy.

Habár a bikák területvédők, jobban védik a csordát, mint a területet. Általában nem agresszív antilopok, de amikor veszélybe kerülnek és már nincs hova menekülniük, akkor támadásba lendülnek. Természetes ellenségeik az oroszlánok, a leopárdok, a gepárdok, a hiénakutyák, a borjakat viszont szereti a karakál, a szervál és a hiánafélék is.

Tápláléka perjefélékből, kisebb cserjékből, bokrokból és hüvelyesekből áll a sivatagi élőhelyeken. Ahol teheti, fűféléket is eszik, és különböző nővényféléknek különböző részeit eszi meg, általában a vízzel teli friss hajtásokat, és nagyon fontosak számára a magok, mivel a fehérje fogyasztásának nagy részét ezek teszik ki. 

Az addax populációi csökkenni kezdtek már az 1800.-as évek közepén, és mivel lassan kóborló állat, ezért a vadászata könnyű és jelen pillanatban is veszélyt jelent a populációi számára. Veszélyeztetik a közúti balesetek, az ivóhelyek elfoglalása és a mezőgazdasági területek terjedése. Bőre és húsa értékesnek számít, így az orvvadászat nagyon veszélyezteti.

A becslések szerint a vadon élő állományai kevesebb mint 500 egyedet számolnak. Szerencsére ennél több él európai állatkertekben, vagyis csak Európában több mint 600 egyede. 

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🦌Állatbemutató #138 | Addax - A fenevad elsőszülöttje!

Az állatbemutatóim negyedik részében az "elpusztíthatatlan" Méhészborzról olvashattok.