A kék pingvin a madarak osztályának pingvinalakúak rendjébe, ezen belül pedig a pingvinfélék családjába és ennek a Spheniscinae alcsaládjába tartozik.
Az Eudyptula madárnem típusfaja, nevezik törpe pingvinnek is, angolul érdekes neve is van, tündérpingvinnek is nevezik, Maori nyelven pedig kororā a neve.
Új-Zéland partvonalának nagy részén előfordul, kivéve Új-Zéland déli szigetének a keleti partján található Otagó régiót, mivel ott az Ausztrál kék pingvin található, amit vannak akik Eudyptula novaehollandiae néven külön fajként, mások pedig Eudyptula minor novaehollandiae kék pingvin alfajként tartanak számon.
Vagyis csak nézőpont kérdése, hogy az Otagó régióban előfodul-e vagy sem. Az ausztrál kék pingvinről viszont azt mondják, hogy eredetileg Ausztráliában volt őshonos.
Ókori időkbeli leletek DNS elemzésével és radiokarbon kormeghatározással végzett vizsgálatok alapján a novahollandiae faj csak az 1500.-as és 1900.-as évek között telepedett meg Új-Zélandon, akkoriban, amikor az itt endemikus kék pingvin populációi kezdtek megcsappanni az emberek és a betelepített ragadozók miatt.
Sőt, egyes kutatások szerint az otagói ausztrál kék pingvinek még ennél is közelebbi időkben telepedtek le ebben a régióban.
A két faj különválasztását már 2002.-ben elkezdték, amikor meghatározták az Eudyptula nemzetségen belül az új-zélandi és az ausztráliai kládot.
2016.-ban mitokondriális DNS tesztek eredményei részlegesen azt mutatták, hogy külön fajok, míg egy 2019.-es kutatás már ezt ismerte el.
Abban az esetben, ha alfajként tekintünk az ausztrál kék pingvinre, akkor előfordul Ausztrália déli partjainál is és Tasmániában.
Új-Zélandon nem csak a két fő szigeten fordul elő, hanem a környező szigeteken és az országhoz tartozó déli szigetcsoporton is, a Chatham szigeteken, amelyek neve a helyi moriori nyelven Rēkohu, maori nyelven pedig Wharekauri, és Ködös Napot jelent.
Elsőnek a német természettudós és református lelkész, Johann Reinhold Forster írta le 1781.-ben, és eredetileg Aptenodytes minor-nak nevezte el.
A kék pingvinnek több alfaja is van, de ezekben nem értenek egyet a tudósok.
Mint minden pingvin esetében, a kék pingvin szárnyai is úszáshoz használt evezőkké fejlődtek.
Általában 30–33 cm magasra nőnek, és a súlyuk átlagosan 1,5 kg. Ez a legkisebb pingvinfaj. Uszonya valamint a fej és a felső része kék színű, a fülek környékén palaszürke tollak vannak, amelyek az álltól a has irányába fehérre fakulnak. A sötétszürke-fekete csőre 3-4 cm hosszúra nő meg, a lábfejek felül rózsaszínűek, fekete talppal és úszóhártyával.
Egy fiatal egyednek rövidebb a csőre és világosabb a felső része.
Szemükben a szivárványhártya, más néven iris halvány ezüstös- vagy kékesszürke vagy mogyoróbarna.
A legtöbb tengeri madárhoz hasonlóan az Eudyptula fajok is hosszú élettartamúak. A faj átlagéletkora 6,5 év, de egyes kísérletek azt mutatják, hogy nagyon kivételes esetekben fogságban akár 25 évig is elélhetnek.
Az Eudyptula minor nem rendelkezik világoskék tollakkal, amelyek megkülönböztetik az Eudyptula novaehollandiae-tól. Ezenkívül az északi sziget északi részén fekvő Tiritiri Matangi-szigeten található populációk hangzási mintái eltérnek a déli sziget Otagó régión belüli Oamaruban található ausztrál kék pingvin hangjaitól, viszont a tojók ott is az új-zélandi dialektust használják.
A kék pingvinek nagy csapatokban, akár százezres kolóniákban költenek, földbe vájt üregekben, gyakran viharmadarak elhagyott fészkében.
Az üreg egyik sarkában ürítenek, így minden élősködő, kullancs, légy oda gyűl, viszont a fészek nagyja így tisztán marad.
Nappal halásznak és estére térnek vissza az üregekbe, ahova akár meredek parton is képesen felkapaszkodni, mindezt mielőtt még vadászatra indulnának a ragadozóiknak számító halfarkasnak nevezett ragadozó madarak.
További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!
