Főoldal

Ausztrália legcukibb állatának nevezett kurtafarkú kengurut nevezik még rövidfarkú kengurunak is, és mint neve is mutatja, a faj a kengurufélék családjába tartozik, pedig első európai felfedezői patkányfélének vélték.

Pontosabb besorolása az erszényesek alosztája, ennek a Diprodontia rendje és a kengurufélék családja.

Tudományos neve Setonix brachyurus.

A "quokka" szó eredetileg valószínűleg a Nyungar nép gwaga szavából származik.
A nyungar vagy noongar nép ausztrália egyik őslakos népe, amely dél-nyugat Ausztráliában honos, és manapság a quokkát ban-gup-nak, bungeup-nak vagy quak-a-nak nevezik.

A quokka elterjedési területe Ausztrália délnyugati részének egy kis területe, valamint néhány kisebb sziget Nyugat-Ausztrália partjainál, különösen a Perth melletti Rottnest-sziget és az Albany melletti Bald Island, vagyis Kopasz sziget.

Elszigetelt, szétszórt populációk léteznek a Perth és Albany közötti erdőkben és part menti kopár részeken is. 

Egy kis kolónia a Two Peoples Bay Nature Reserve védett területén él, ahol együtt élnek a súlyosan veszélyeztetett patkánykenguru-félék családjába tartozó Gilbert-potoró-val, amely egyben Ausztrália legveszélyeztetettebb és a világ legritkább erszényese.

1658.-ban Samuel Volckertzoon holland tengerész elsőként írt róla, éspedig azt, hogy Ausztrália dél-nyugati részén, az akkor Wadjemup-nak nevezett szigeten "egy vadmacskát" látott.

1696.-ban Willem de Vlamingh holland felfedező óriási patkányoknak nézte az állatokat, így átnevezte a Wadjemup-szigetet "patkányfészek-sziget"-nek vagyis hollandul 't Eylandt 't Rottenest-re, így lett az új neve Rottnest sziget.

Miután az utód megszületik, az anya újra párzik, és bekövetkezik az embrionális diopauza, vagyis az új embrió nagyjából 5 hónapig hibernált állapotban marad, ekkor az anya szervezete képes észlelni, hogy az előző kölyök túlélte-e az elmúlt időszakot, ha igen, a második embrió szétesik, ha az első elpusztult, akkor a második beágyazódik és elkezd fejlődni. 

Ha a hím nem tudja megvédeni a nőstényt egy ragadozó támadásakor, akkor Ausztrália legcukibb erszényese ledobja az utódját a földre, hogy az lefoglalja a támadót, amíg ő elmenekül.

Nem szó szerint ledobja, hanem az erszényét ellazítja és a kicsi kipottyan.

Habár a kurtafarkú kenguruk egymással nem különösen szociálizálódnak, azért, főleg a Rottnest-szigeten levő populációt meghódította a szociális média olyan szinten, hogy egy kis jutalom táplálék érdekében  ezek a kis cukiságok szívesen fotózkodnak emberekkel, szépen mosolyogva, viszont ha nem kapják meg a jutalomfalatot, de főleg ha veszélyben érzik magukat, képesek megharapni a hősies szelfizőket, főleg a gyerekeket.

A 2010-es évek közepén a quokkák „a világ legboldogabb állataiként” és a pozitivitás szimbólumaiként váltak ismertté az interneten, mivel cuki kis pofikájuk szelfizés közben mosolygósnak tűnik, viszont ez nem mosoly, csak a pofaszőrzetük miatt tűnik annak. Ezt a szokást főleg a hírességek terjesztették el és azóta a Rottnest-sziget turizmusa fellendült, és várható módon mindenki kurtafarkú kenguruvigyorral szeretne fotózkodni.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🦘Állatbemutató #140 | Kurtafarkú kenguru - A legboldogabb állat!

A ecsetfülű (bojtosfülű) disznó (Potamochoerus porcus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozik, ezen belül pedig, mint neve is sugallja, a disznófélék (Suidae) családjának tagja.

Tudományos neve Potamochoerus porcus, és ennek a Potamochoerus nemnek, amelybe két élő faj tartozik, ez a típusfaja.
A másik faj ebből a nemből a folyami disznó, és mindkettő kizárólag Afrikábann honos.

A bojtosfülű disznó Nyugat- és Közép-Afrika főleg elsődleges és másodlagos erdeiben honos, de megtalálható sűrű bozótos, vizes szavannákon, fás völgyekben, közel a fölyókhoz, a tavakhoz és a mocsaras területekhez.

Pontosan meghatározott elterjedési területe nincs, általános meghatározásban a bojtosfülű disznó Közép- és Nyugat Afrikában, míg a folyami disznó Kelet- és Dél Afrikában elterjedt.
Azt mondják, hogy a kettő közötti átfedési területeken akár hibridizálódhatnak is egymással.

A legnagyobb elterjedési területe a trópusi erdők Guineától és Sierra Leonétól egészen a Kameruni Sanaga folyóig tartanak, és Közép Afrikában a Kongó medencében levő trópusi erdők. Ez utóbbi a világ második legnagyobb trópusi erdője az Amazóniai esőerdők után.

A tudomány számára elsőnek  a taxonómia atyjának nevezett svéd botanikus, zoológus, természettudós és orvos, Carl Linnaeus írta le 1758.-ban a Systema Naturae 10. kiadásában.
Sok alfaját különítették már el, de ezek közül jelen pillanatban egy sincs hivatalosan elfogadva.

Magányosan, vagy kisebb csapatokban él, a legtöbb ilyen csapat egy-egy család, 6 - 10 közötti egyeddel, amelyekből általában az egyik kifejlett kan, de láttak már több mint 100 egyedből álló csapatot is.

Bejáratott útvonalait megjelöli, fákhoz dörzsölve láb, nyaki is orbitális mirigyeit, ugyanakkor az agyaraival is megkaparja a fák törzsét. Ez biztosabb módszer, minthogy morzsát szórjon a földre.

Nappal is aktív, de főleg éjszaka és a krepuszkuláris időszakban. Pihenőidejében elbújik odúkban és a sűrű növényzetben. 

A bojtosfülű disznó természetvédelmi besorolása nem fenyegetett és egyelőre nincs nagy fenyegetés számára, viszont attól még állományai csökkenőben vannak. Nem szerepel a CITES-ban. Afrikában a húsa miatt is vadásszák, a Kongói medence egyik kedvenc vadhúsa, a gaboni piacokon eladott vadhús 40%-át teszi ki. 

Magyarországon a Budapesti Állatkertben, a Szegedi Vadasparkban, a Veszprémi állatkertben és  a Nyíregyházi Állatkertben láthatunk bojtosfülű disznót, ecsetfülű disznó néven, habár a Nyíregyházi Állatkertben én nem találtam.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🐗Állatbemutató #127 | Bojtosfülű (ecsetfülű) disznó - Afrikai festő!

A nyugati gorilla (Gorilla gorilla gorilla) az emlősök (Mammalia) osztályának főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül pedig az emberfélék (Hominidae) családjába tartozik. 
Ennek két súlyosan veszélyeztetett alfaja van, az egyik alfaja a nyugati síkvidéki gorilla, jelen videónk sztárja, tudományos nevén Gorilla gorilla gorilla, a másik pedig a cross folyói gorilla (Gorilla gorilla diehli).

Habár mindkét alfaj természetvédelmi besorolása súlyosan veszélyeztetett, a videónkban megjelenő alfaj, a nyugati síkvidéki gorilla egy kicsit jobb helyzetben van a másik alfajhoz képest.

A cross-folyói gorillát Paul Matschie német zoológus írta le 1904.-ben, ez a legnyugatabbra és egyben a legészakabbra élő gorilla faj, a Cross folyó környékén hegyi és dombsági erdőkben él Kamerun és Nigéria közti határvonalon, ott is csak 250 - 300 egyede.

A nyugati síkvidéki gorillát 1847.-ben írta le Thomas Staughton Savage amerikai protestáns pap, misszionárius, orvos és természettudós, ennek élő populációja 95 000 egyed körül van. 

Elterjedési területe Közép-Afrika, Angola, Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Kongói Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság, Egyenlítői-Guinea és Gabon hegyvidéki, elsődleges és másodlagos erdői és mocsarai 1300 méter tengerszint feletti magasságig.

A két gorilla faj, a keleti és a nyugati gorilla összesen négy alfaja közül ez a legkisebb alfaj.

Állatkertekben főleg ezt a fajt tartják, a kevés kivétel közé tartozik a belga antwerpeni állatkertben élő egyetlen nőstény keleti síkvidéki gorilla, Amahoro, és néhány hegyi gorilla a Kongói Demokratikus Köztársaság állatkertjeiből.

Családi csoportokban élnek, amelyeket ezüsthátú hímek vezetnek és háremet tartanak. Egy-egy család területe átlagosan 8 és 45 négyzetkilométer között van, attól függően, hogy mekkora a táplálék felhozatal.

A hárem exkluzív, de a területeik néha átfedésben vannak. A családoknak vannak kedvenc helyeik, de ezt változtathatják attól függően, hogy épp hol találnak több élelmet és érett gyümölcsöket.
Minél nagyobb egy család, annál nagyobb területet jár be naponta.

A nyugati síkvidéki gorilla neve ellenére nem csak síkvidéki mocsaras területeken, elsődleges és másodlagos erdőkben él, hanem hegyvidéki erdőkben is.
Gyakran áll két lábra, de négylábon sétál, görnyedten, összegömbölyített kézzel, a talajt a csuklójuk éri. Az efajta járás hosszú karokat igényel, emiatt a gorilla kézfessztávolsága nagyobb, mint a két lábon álló magassága.

Sok esetben figyelték meg amint gorillák szerszámokat használtak, sőt kifejezetten tervezetten használtak egy - egy botot termesz begyűjtésre, olyan szinten, hogy addig mérték és törtek le belőle, amíg az megfelelő hosszúságú volt. Láttak már gorillát, amint bot segítségével a víz mélységét mérte, és olyan eset is volt, amikor gorillák vödröt használtak a víz begyűjtésére, az állatkertekben pedig spontán használtak tárgyakat az iváshoz.

Hajlamosak a stresszre, amely ugyanúgy negatívan érinti őket, mint más állatot. Mivel a szervezet a stressz hatására túlélési üzemmódba vált, így a szaporodás háttérbe kerül.
Magszóró állatként pusztulásuk a teljes ökoszisztémára nagy kihatással lenne.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🦍Állatbemutató #128 | Nyugati síkvidéki gorilla - A legnagyobbak legkisebbike!

A dámgazella a párosujjú patások rendjébe tartozik, ezen belül a tülkösszarvúak családjába, és az antilopformák alcsaládjába.

Tudományos neve Nanger dama, de régebben Gazella dama volt, ugyanis akkoriban a Nanger nemet a Gazella alnemének tartották. Filogenetikai kutatások eredményeként viszont külön nembe sorolták őket át, és mindkettő maradt a gazellák nemzetségén belül.

Elsőnek Peter Simon Pallas német zoológus és botanikus írta le a tudomány számára 1766.-ban.

Ez a legnagyobb termetű gazellafaj, és három alfaját különböztetik meg.

Ezek közül a nominális alfaj a Nanger dama dama, az elterjedési területek középső részén él és a vadonban nagyon ritkán látható, fogságban pedig kizárólag az Egyesült Arab Emírségekben, az Al Ain állatkertben látható.

A ruficollis alfajt Smith írta le 1827.-ben, ez a legkeletebbre élő dámgazella és ez is ritkaság a vadonban és csak kevés állatkertben található meg. A Cseh Köztársaságbeli Dvur Kralove állatkertben és a már említett Arab Emirátusokbeli Al Ain állatkertben, és talán Észak-Amerikában is, és szaporítóprogram részeként élnek ott. Korábban több állatkertben is megtalálható volt. Köznépi neve amúgy az addra gazella.

A mhorr alfajt, köznépi nevén mhorr gazellát az angol Bennett írta le 1833.-ban és ez a legnyugatibb területeken élő alfaj. Utolsó egyedét a vadonban 1968.-ban látták, emiatt a vadonban kihaltnak van nyilvánítva. Ez is kizárólag állatkertekben látható, és ugyanúgy szaporítási programokban vesz részt a világ különböző részein.

Természetvédelmi státusza súlyosan veszélyeztetett. Vadonbeli elterjedési területe jelen pillanatban a Szahara középső részein vannak, Algéria, Csád és Niger félsivatagos vidékei, sziklás, köves síkságai, de nem veti meg a tág, füves pusztákat sem. A homokdűnéket és a hegyeket viszont kerüli.

Az emúlt néhány évtizedben a dámgazella populációk 80%-kal csökkent, így a vadonban a becsült egyedek száma a legutóbbi becslések szerint 300 egyed körül van.

Líbiából, Mauritániából, Marokkóból és Nigériából teljesen kiírtották már, de Szenegálba és Tunéziába újra betelepítették.

A pusztulásának oka a vadászat és a területein levő haszonállatokkal való túllegeltetés, amely élőhelyvesztést jelent a gazellák számára, ugyanakkor a haszonállatok betegségei is veszélyt jelentenek rájuk.

Azonkívűl sok helyen az emberek kivágták azokat a fákat, amelyek levelei táplálékot jelentettek az állat számára, tehát a táplálékhiány több oldalról fenyegeti.

Egy másik veszélyes tényező a turizmus, mivel a turisták fotózni szeretnék őket, de félénk faj lévén ezt fenyegetésnek érzékelik, és mivel menekülnek a veszély elől, a túlmelegedés és a stressz miatt elpusztulhatnak.

További információkért és érdekességekért nézd meg az alábbi videót!

🦌Állatbemutató #139 | Dámgazella - A legnagyobb gazella